Országgyűlési Napló - 2012. évi őszi ülésszak
2012. október 1 (223. szám) - A nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű beruházások megvalósításának gyorsításáról és egyszerűsítéséről szóló 2006. évi LIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Dr. Latorcai János): - DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP): - ELNÖK (Dr. Latorcai János): - HORVÁTH LÁSZLÓ (Fidesz):
1186 Kicsit messzebbről fogom kezdeni. Már annyira leírták önök, különösen Józsa képviselő ú r, hogy micsoda eszményi állapotot rugdosunk most széjjel, és hogy annyira jól működött minden, mi meg mindent felszámolunk, merthogy itt aztán volt gyors és hatékony működés, átláthatóság, törvényesség, és most aztán jönnek a komisszárok, és politikai, né pbiztosi motiváltságtól vezéreltetve mindenféle sötét ügyeket fognak csinálni, ami persze az oligarchák és a kartellpártok érdekeit szolgálják. (Dr. Józsa István: Ez a beismerő vallomás! Ez az egyenes beszéd!) Csak megismételtem, amit ön mondott. Általában azt mondják, hogy ne ismételd meg a vádakat, de azért összegezzük, hogy mi hangzott itt el a törvényjavaslat kapcsán. Ne tegyünk úgy, mintha a vállalkozóknak, a befektetőknek, sőt az állampolgároknak is öröm lenne és öröm lett volna hivatalba járni. Lássu k be, hogy az egyszerű embereknek és a vállalkozóknak hivatalba járni ugyanolyan nem jó, ugyanolyan szükséges rossz, mint amikor orvoshoz kell elmenni, ha már kell. S hogy milyen rendszer alakult ki az országban? Jó, ha kicsit számba vesszük azt, hogy amik or a kormányváltás után nekiláttunk a közigazgatás és az államigazgatás átalakításának, egyfelől azt kellett látni, hogy van egy önkormányzati rendszer, ahova rettenetesen sok államigazgatási feladat lett delegálva, postázva, persze mindig egyre kevesebb p énz társaságában, ugyanakkor pedig a húsz év alatt minden minisztérium és a mindenkori kormányzat kiépítette a maga úgynevezett szakhatóságait és hivatalait. Ebből alakult ki az a rendszer, amely teljesen átláthatatlan volt minden gazdasági szereplő és az állampolgárok számára is. Volt harmincnégy úgymond szakhatóság, meg az önkormányzatokhoz telepítve egy csomó feladat. Elmondhatjuk azt is, hogy ember legyen a talpán, aki ebben kiismerte volna magát, egy érettségi ehhez biztos nem volt elég, minden állampo lgár és vállalkozó számára egy jogi diploma is szükségeltetett volna ahhoz, hogy tudja, hova kell menni, de biztosra vehette volna akkor is, hogy onnan el fogják küldeni, megmagyarázzák, hogy milyen buta, legközelebb majd jöjjön felkészültebben, egyébként még nem tudom, hány formanyomtatványt ki kell töltenie, és még nem tudom, hány napja és mennyi ideje van rá. S akkor még szembesülhetett azzal is, hogy egyegy hivatalnak, egyegy szakhatóságnak van még X ideje, hogy döntsön, és ő biztos, hogy az utolsó na pon fog dönteni, mert a hivatal már csak ilyen. Azt hiszem, hogy ebből a szempontból egy véleményen vagyunk. Tehát egy olyan hivatali rendszer alakult ki, amely ügyfélelhárításra rendezkedett be, lett légyen az állampolgár vagy gazdasági szereplő. Mindenki hátrányosnak érezhette abban az ügyben magát, ha neki az állammal szemben valamit el kellett intéznie. Mondok egy oligarchatörténetet. Kedves Schiffer Úr! Bélapátfalván, ahol, tudja, rengeteg az oligarcha - (Közbeszólásokra:) én meghallgattam, nem kiabált am , nagyon jól biztosították az állampolgári részvételt akkor, amikor bezártak egy cementgyárat, nagyon nagy volt akkor az állampolgári részvétel, amikor Natura 2000es lett minden terület. Tudja, hogy mi is Natura 2000es lett? A gyár volt szállítószala gjának a területe. Egy 2,53 méteres csík több kilométer hosszan. Ez ma olyan, mint egy szent tehén. És Bélapátfalva önkormányzata semmit nem tud csinálni, mert ezek a területek, ezek a csíkok szétszabdalják az egész területet. (Dr. Schiffer András: Miről beszélsz?) Arról, ami van. Arról beszélek. Ön oligarcházott meg kartellpártozott. Abban egyetértünk, hogy ma valamennyi pályázat és befektetés mellé kellene egy ilyen - amit ön idézett - noszogató ember. Mert például most pályázatot adnak be - az életből h ozok egy példát önnek, lehet, hogy ez nem illik bele az ideológiájába, de noszogató emberek igenis kellenek - egy, az apátsághoz vezető sétány felújítására. Ehhez el kell menni megszerezni a környezetvédelmi szakhatóság engedélyét, mert az szükségeltetik a pályázathoz. Ha ez megvan, akkor el kell menni a nemzeti parkhoz, majd utána tessék elmenni az erdőhöz, közben a pályázó nem tud hiányt pótolni, és elesik a pályázati lehetőségtől. Ez egy kis példa, de ha ez van kicsiben, akkor nagyberuházások igenis eles hetnek azért, mert a hivatalok nem gyorsak. (Dr. Schiffer András: És a kisberuházásokkal mi van? - Az elnök csenget.) Ugyanez van, csak vannak nemzetgazdasági szempontból tényleg fontos, kiemelt ügyek, amikor azért kell gyorsítani, hogy a közösség érdekét tudják érvényesíteni. Ha például van egy 70 hektáros
