Országgyűlési Napló - 2012. évi őszi ülésszak
2012. október 1 (223. szám) - Új bizottsági alelnök és tag megválasztása - A szerencsejáték szervezéséről szóló 1991. évi XXXIV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat kivételes sürgős eljárásban történő összevont általános és részletes vitája - ELNÖK (Dr. Latorcai János): - LÁZÁR JÁNOS, a Miniszterelnökséget vezető államtitkár, a napirendi pont előadója:
1157 Azt gondolom, a kaszinózás, a szerencsejáték a jómódúak szórakozása lehet, és általában Magyarországon ezeket a kaszinókat például külfö ldiek veszik igénybe. Azt helyesnek gondolom, és támogatásra javasolom az Országgyűlés számára, jó meggyőződéssel, jó lelkiismerettel támogatható, hogyha a játékgépek, a pénznyerő automaták világát fölszámolja az Országgyűlés, egyszer és mindenkorra megszü nteti ezt a világot. Persze fölmerülnek technikai kérdések, hogy először is mekkora adóbevételkiesést jelent ez, hiszen a magyar állam kicsit farizeus módon, miközben arról papolt, hogy nem helyes a szerencsejáték, és védenünk kell azokat, akik kiszolgált atott helyzetben vannak, vastagon húzta az adót ugyanebből az iparágból, amit tiltani szándékozott, vagy legalábbis társadalmilag nem tartott helyesnek, és küzdeni próbált ellene. Ha mérlegre tesszük azt, hogy először is korábban azzal riogatták a törvényh ozó képviselőtársaimat, hogy itt több tíz milliárd, 30405080100 milliárd forint adóbevétel esik ki, reálisan lássuk meg, hogy a korábbi, a szabályozás előtti időszakban 30 milliárdos nagyságrendű bevétel volt 2011ben, ebben az évben pedig, 2012ben 20 milliárd forintos bevétel volt. Nehezen lehet megállni, és nehezen lehet ellenállni annak a kísértésnek, hogy az ember azt javasolja a képviselőtársainak, hogy tegyék mérlegre a szociális segélyre költött pénzek nagyságrendjét és az adóbevétel nagyságrend jét. Ha ezt a két összeget egymás mellé tesszük, hogy ugyanezen társadalmi csoportokban mennyit költünk szociális segélyezésre, mennyit költünk a szerencsejátékkal okozott károk elhárítására - munkanélküliség, alkoholizmus, betegség, családok szétesése, fo kozottabb társadalmi védelem és odafigyelés esetén , azt gondolom, világossá válik, hogy itt igazából még anyagiak tekintetében sem biztos, hogy az államot veszteség éri. Súlyos pénzek kerülnek ezekben a társadalmi csoportokban, ezekben a régiókban szociá lis segélyezésre, sokszor az állam eltartó képessége és eltartó ereje erősebb egyegy ilyen közösségben, mint az ottani gazdasági szereplők ereje. Ezért azt gondolom, gazdasági értelemben sem éri az államot veszteség. Sőt, ezek a pénzek, amelyeket a szeren csejátékszervezésre fordítottak, a képviselőtársaim között is ismert, adott esetben a választókörzetben megismert vállalkozások, ezek a vállalkozók a pénzüket nyilván most majd más vállalkozásokba fogják fordítani, hiszen ez a vállalkozási lehetőség megsz űnik, és a gazdaság világában az általuk fölhalmozott tőkeinvesztíció, vállalkozási lehetőség és képesség érvényesülni fog. Őket sem szeretnénk megbélyegezni, félreértés ne essék, a transzparens, fehér, törvényes keresetükre, befektetéseikre ugyanúgy szüks ége van Magyarországnak és a magyar államnak, mint eddig is, azonban úgy gondoljuk, hogy ezt ne a szerencsejáték területén fektessék be és oda invesztáljanak. Fölmerült a bizottsági ülésen az az érdekes kérdés, hogy akik azt remélték, hogy majd itt húszezr ek fognak újra játékgépezési lehetőséghez jutni akár játékgépszervezőként vagy az úgynevezett szerver üzemeltetőjeként, azok hogyan élik meg ezt a napot és a holnapit különösképpen, amikor meg fogjuk szavazni az egész piacnak vagy az egész lehetőségnek a m egszüntetését. Lóversenynyelven szólva - ha már szerencsejáték , akkor a tétek törölve, ahogy a klasszikus is mondja egy bizonyos filmben, hogy idézzünk is. (Dr. Józsa István: A nagy balhé.) Arra hívom föl a becses figyelmüket, hogy jelen pillanatban egye tlenegy engedély kiállítására nem került sor a gazdasági minisztérium tájékoztatása szerint. Egy eljárási díjat kellett befizetni, amely véletlenül sem közelíti meg a már az elektronikus sajtóban látható milliárdos károk tételét, százmillió forintról vagy százmillió forintokról beszélünk maximálisan. Tehát szó nincs arról, hogy itt a befektetni szándékozókat, az üzemeltetési szándékkal föllépőket valódi, érdemi anyai kár érné. Egy biztatási kár éri őket, de azt kell mondjam, hogy aki szerencsejátékiparra a dja a fejét, az vállalja az extrahaszon extrakockázatát is. Magyarán: a szívem nem szakad meg azokért a vállalkozókért, akik a szegények vámszedéséből szerették volna az egzisztenciájukat erősíteni vagy megalapozni a jövőre nézve. Úgy gondolom, aki ilyen ú tra téved, annak vállalnia kell, hogy egyszer csak a törvényhozás vagy a kormány úgy dönt, hogy no, most
