Országgyűlési Napló - 2012. évi őszi ülésszak
2012. október 1 (223. szám) - Vágó Gábor (LMP) - a miniszterelnökhöz - “Milyen lehetőségeket szalasztott el az ország?” címmel - ELNÖK (Balczó Zoltán): - ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: - ELNÖK (Balczó Zoltán): - VÁGÓ GÁBOR (LMP):
1125 lesznek. Nem változott semmit (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) a fejlesztéspolitika a szocialisták óta, egyre rosszabb a helyzet. Várom válaszát. (Taps az LMP padsoraiból.) ELNÖK (Balczó Zoltán) : Megadom a szó t Orbán Viktor miniszterelnök úrnak. ORBÁN VIKTOR miniszterelnök : Tisztelt Képviselőtársam! Bár kétségkívül ezeket a kurucos erős kifejezéseket használja, továbbra sem vagyok hajlandó megkérdőjelezni az ön jó szándékát. (Derültség a kormányzó pártok padsor aiból.) És valóban, indokoltnak látom azt a kérdést, hogy vajon 2010ben a választások után nem kellett volnae teljes egészében felborítani az európai uniós pénzek szétosztásával foglalkozó intézményrendszert. Régen volt, de azért, ha már szóba hozta, elm ondom, hogy a kormány több alkalommal is tárgyalta ezt a kérdést, és megnéztük, mert láttuk, hogy disznóól vagy az intézményrendszer rossz, sorolhatnám tovább, hogy hogyan lehetne ésszerűbben átalakítani. Még azt is láttuk, hogy számos olyan nagyprojekt, ú gy mondják ezt, hogy nagypályázat fut, amelynek a hasznossága nemzetgazdasági szempontból legalábbis kérdéses. És akkor hosszú tárgyalásokat folytattunk Brüsszellel, és a következőt állapítottuk meg. Ha ezt az intézményrendszert átalakítjuk, tehát nem szem élyeket cserélünk, hanem az intézményrendszert átalakítjuk úgy, hogy értelmes legyen, ha átcsoportosítjuk a forrásokat úgy, ahogy a választások utáni gazdaságpolitika azt megkövetelte volna, akkor az a kockázat állt volna elő, sőt valószínűleg nem kockázat , hanem szinte biztosan veszteség, hogy nem tudtuk volna Brüsszellel akkreditáltatni a felállított új intézményrendszert, és bennmaradtak volna a források, vissza kellett volna utalnunk Brüsszelnek. Egy nagyon nehéz helyzetben volt a kormány akkor. És akko r úgy döntöttünk, még Fellegi Tamás minisztersége alatt, hogy megpróbáljuk ezt a mostani rendszert valahogy adjusztálgatni, foldozgatni, toldozgatni, valahogy javítani a hatékonyságán, de már újat felállítani nem tudunk. Én pedig már nem tudtam mást tenni, és ezt tettem. Világossá tettem a kormányon belül, különösen a fejlesztési miniszter, de minden kormánytag előtt, hogy azt várom el, hogy a pénzügyi ciklus végére egyetlen forintot se kelljen visszaadni Brüsszelnek, hanem minden forrást, amely Magyarorszá g rendelkezésére áll, ki kell fizetni; 100 százalékot várok el. Megjegyzem, ha ez sikerülne, amiért most még mindig harcolunk, ez egyedülálló lenne az Európai Unióban, de ez nem ok arra, hogy kisebb célt tűzzünk ki magunk elé. Ezt a politikát folytatjuk az óta is. Nem tudok mást tenni, mint kérem önt, a kurucos rohamok után, amikor lehiggad (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) , akkor támogassa a gazdaságpolitikánkat. Köszönöm szépen. (Derültség és taps a kormányzó pártok padsorai ból.) ELNÖK (Balczó Zoltán) : Viszonválaszra következik a képviselő úr. VÁGÓ GÁBOR (LMP) : Tisztelt Miniszterelnök Úr! Köszönöm, hogy engem lekurucozott. Múlt héten még labancok voltunk. Nem tudom, hogy mi itt az összefüggés. (Derültség és közbeszólások a ko rmányzó pártok padsoraiból.) Tisztelt Miniszterelnök Úr! Jól látja, az országért aggódom. Az volna a cél, hogy ne maradjon bent egyetlen forint sem a brüsszeli kasszában. Mindent hívjunk le, fizessünk ki - csak az a kérdés, hogy kinek. Ugyanolyan beruházás okra megye el majd milliárdos tételekben az európai uniós támogatás, mint már említettem, a Szajol – Püspökladánymutyira, ami egy állatorvosi lova az egésznek, a Közgép Zrt. vezetésével, vagy pedig voltak jó megmozdulások is a kormányzat részéről, amikor k is
