Országgyűlési Napló - 2012. évi őszi ülésszak
2012. szeptember 26 (222. szám) - Az egészségügy többletforráshoz juttatása érdekében szükséges törvénymódosításokról, valamint egyéb törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Balczó Zoltán): - Z. KÁRPÁT DÁNIEL, a Jobbik képviselőcsoportja részéről:
1051 extraprofitját, ami eddig abból eredt, hogy szétterítették azt a társadalom és a felhasználók széles rétegein, legalább próbáljuk meg a társadalmi költségeket előidéző cégekkel megfizettetni. Amiben itt vita lehet közöttünk, az ezen megfizetteté s módja, hogy mennyire lehet ezt közvetlenül elérni, és mennyiben lehet közvetett eszközökkel operálni ezen cégek tekintetében. Én állítom egyébként, hogy egy, az érintett cégekre kivetett ágazati különadó feltételes módban is sikeresebb lehetne, mint ez a módszer. Hiszen nagyon jól tudjuk, hogy a hamburgeradónak indult, aztán lett chipsadó, de végül egy sokkal szélesebb kört szerencsére felölelő, mondjuk úgy, hogy adózási típus, ami nem is egy klasszikus adófajta esetében is fellelhető az, és ezt önök is e lismerték, hogy ezen pluszteher be fog épülni az árakba, be fog épülni azon cikkek árába, amit fogyasztanak. Tehát végső soron itt most egy nem címkézett adófajtáról beszélünk, amit a lakosság egy bizonyos része egyenesen átcsoportosít elvileg és elviekben az egészségügyi kassza számára. Én nagyon örülnék annak, ha nemcsak az érintettek, adott esetben, mondjuk, a dohányosok fizetnének ebben az esetben, hanem valamilyen útonmódon lehetne a károk költségeit kifizettetni azon multinacionális hálózatokkal, ame lyek nemcsak a termékek árusításával idézik elő ezeket a károkat, hanem mondjuk egy multinacionális médialobbi által, a teljes reklámipar bizonyos szeleteinek uralása által. Tehát itt egy sokkal szélesebb körű, sokkal komplexebb folyamatba kellene belenyúl ni valamilyen útonmódon. Állítom, hogy nem elégséges pusztán így belenyúlni, de fogadjuk el, hogy ez egy jó ideológiai irány lehet, és fogadjuk el azt is, hogy amennyiben a későbbiekben érintik ezeket a multinacionális hálózatokat, akkor ez egy jó bevezet ő és kezdő lépés lehet. Tehát még egyszer mondom, vannak, akik szétterítik a társadalom tagjai között azokat a költségeket, amelyekből ők extraprofitra tesznek szert, és ezen társadalmi költségeket jó, hogyha a jövőben legalább részben azok fogják megfizet ni, akik okozták, jellemzően azok a multinacionális hátterű hálózatok, amelyek az érintett termékeket forgalmazzák. Nyilvánvalóan itt egyfajta áthárítás azonnal bekövetkezik, de látni kell a lehetőséget is, látni kell azt a lehetőséget, hogy ha sikerül meg valósítani, hogy valóban a népegészségügyi termékdíj kapcsán valamelyest visszaszorul a káros vagy legalábbis kockázatosnak minősíthető termékek forgalma, akkor ezzel út nyílhat a saját élelmiszerpiacunk számára. Itt a kormányzat felelőssége, hogy ezt az u tat, ezt a rést be tudjae tölteni azonnal. Példának okáért nagyon tetszett volna, ha az egészségügy forrástöbbletének előidézése mellett legalább egy kis szeletet arra fordítana a kormányzat, hogy a bevétel egy része egészséges magyar termékek fogyasztásá val kapcsolatos ösztönző tevékenységre, csúnya idegen szóval élve marketingtevékenységre fordítódjon. Ugyanis ez is áttételesen hat a hosszú távú egészségvédelemre. Tehát mindenképpen egy hasznos eszközről lehet szó. Ugyanakkor, amikor eljutunk a törvényja vaslat vizsgálata során az LPGig, és eljutunk addig, hogy gyakorlatilag már arról kell beszélnünk, hogy azon üzemanyagfajta adótartalmát növelik, amelyet egyébként be kívánnak vezetni a városi tömegközlekedés során, és amelyet egyébként a relatíve alacson y környezetterhelés miatt nemcsak a városi tömegközlekedés számára, de a taxisok számára is ajánlanak; tehát ha azt terhelik jobban, amit a kisebb terhelő mivolta miatt a lehető legszélesebb körben kívánnak ajánlani, akkor felmerül a gyanú, hogy itt bizony nem egészségvédelemről van szó, vagy messze nem kizárólag arról. Itt a költségvetési bevételi oldal növeléséről van szó, pántlikázva. A helyzet az, hogy még lehetne növelni költségvetési bevételt úgy is, hogy azt tisztességes célokra fordítsuk. Adott eset ben, ahogy az államadósságkezelő alapnál is ez felmerült, miért nem lehetett volna címkézni ezt a bevételi csoportot. Tehát miért nem lehet olyan jogi megoldást találni, ahol egyfajta címkézéssel, ha nem is direktben, de legalábbis nagy eséllyel valóban o dajuttathatnák ezeket a forrásokat, ahová elmondásuk szerint szánják őket. Hiszen képviselőtársam is kiválóan említette azt, egyébként Kiss Sándor képviselőtársam is a múltban többször felhívta arra a figyelmet, hogy semmiféle garancia nincs arra, hogy az egészségügy használhat fel itt bármiféle többletforrást.
