Országgyűlési Napló - 2012. évi nyári rendkívüli ülésszak
2012. június 29 (210. szám) - Magyarország 2013. évi központi költségvetéséről szóló törvényjavaslat; az Állami Számvevőszék véleménye Magyarország 2013. évi központi költségvetéséről szóló törvényjavaslatról, valamint a Költségvetési Tanács véleménye Magyarország 2013. évi közpon... - ELNÖK (dr. Ujhelyi István): - DR. GYENES GÉZA (Jobbik):
976 nem várható, hogy csökkenjen általa az ellátóhelyek zsúfoltsága, rövidüljenek vagy netán meg is szűnjenek a várólisták, továbbá hogy a betegek gond nélkül juthassanak hozzá a számukra szük séges patikaszerekhez. Kiváltképp fog vonatkozni ez a közgyógyellátásra szoruló betegekre, akik a gyógyszertámogatás mértékének tervezett csökkentése folytán az emelkedő gyógyszerárak és a mértékében változatlan közgyógyellátási keret miatt félő, hogy nem fognak maradéktalanul hozzájutni a kezelésükhöz szükséges gyógyszerekhez. És ha figyelembe vesszük, hogy a közgyógyellátásban pont a legszegényebbek, a legrászorultabbak részesülnek a gyógyszertámogatás csökkentésének ez esetben végzetes következményeiben, nem lehet, hogy képviselőként közömbösek maradhassunk ezen emberek sorsát illetően. A fent jelzett gondok nemcsak a rendelkezésre álló költségvetési forrásoktól függhetnek majd, hanem az ellátórendszernek a napokban induló átalakításának sikerességétől is . Mivel sajnálatosan már a 2012. évi költségvetésben sem szerepelt fedezet eme reformlépésekre, sőt a kormányzat az államosítástól, háttérszámításokkal ugyan nem igazoltan, de egyenesen felszabaduló pénzforrásokat is vár, már csak a remény maradt meg arra vonatkozóan, hogy az átszervezett ellátórendszer július 1jei indulása problémamentes lesz. Mivel ez a költségvetés nem tartalmaz keretet a komplex szemléletű megelőzés feladataira sem, amelynek ellátása eleve több ágazat költségvetési együttműködését igén yelné, a betegségek megelőzése egyelőre továbbra is csak szándék marad, tettek nélkül. Ez a költségvetés arra sem jó, hogy kivédje az egészségügyi humán erő egyre fokozódó hiányából adódó problémákat, mivel sem a 2012ben elhatározott, de még végre nem haj tott béremelés szintjének 2013. évben történő megtartására, sem a béremelésből 2012ben kimaradt egészségügyi dolgozók, így az alapellátásban dolgozó orvosok, szakdolgozók, asszisztensek, védőnők s a többi - ez körülbelül 30 ezer fő - béremelésére sem, egy pályaorientációt javító, a pályaelhagyást csökkentő, a külföldre távozott szakemberek visszaáramlását lehetővé tevő életpályamodellbe illeszthető következő bérlépcső kialakítására sem tartalmaz fedezetet. Az pedig egyenesen érthetetlen, hogy milyen előnyt vár a kormányzat az egészségügyi humán erő jelen helyzetében a 62 éves kort betöltő egészségügyi dolgozók kötelező nyugdíjazását illetően. Ezzel nemcsak az a probléma, hogy tovább fogja növelni az egészségügyben amúgy is kritikus munkaerőhiányt, hanem az is, hogy méltatlanul az egészségügyben dolgozókat hátrányos megkülönböztetésben részesíti, amit viszont mind az uniós, mind pedig a magyar jog tilt. Az alaptörvény szerint ugyanis közvetlen hátrányos megkülönböztetésnek minősül minden olyan rendelkezés, am elynek eredményeként egy személy vagy csoport például a valós életkora miatt részesül másokhoz képest kedvezőtlenebb bánásmódban. Sajnálatos az is, hogy a parlamentben ülő kormánypárti politikustársaim és a kormányzat felelős vezetői még mindig nem jutotta k el odáig, hogy válság idején az egészségügy és az oktatás ténylegesen felmerülő anyagi igényeit ne pusztán szükséges rosszként jelentkező költségvetési kiadásoknak, hanem Magyarország felemelkedését szolgáló, megtérülő befektetésnek tekintsék. Pedig, ked ves képviselőtársaim, csak az egészségükben megtartott, jól képzett emberekkel lehet elindulni a gazdasági fellendülés útján. Ez a költségvetés ebben a formában az ellátás színvonalának további csökkenését fogja eredményezni, mivel a pályaelhagyások é s a munkaerő külföldre való távozása okán elnéptelenedő pálya következtében több lesz az ellátatlan vagy hiányosan ellátott beteg, növekedni fog a megbetegedések és a halálozások száma, ezáltal tovább romlanak az ország népegészségügyi mutatói. A fentiek m iatt ez a költségvetés ebben a formában alkalmatlan arra, hogy a tényleges szükségleteknek megfelelően működtesse az egészségügyet. Ez a költségvetés már csak arra elegendő, hogy az egészségügy működésének csupán látszatát keltse.
