Országgyűlési Napló - 2012. évi nyári rendkívüli ülésszak
2012. június 18 (203. szám) - Dr. Apáti István (Jobbik) - a miniszterelnökhöz - “Életre vagy halálra ítélni?” címmel - ELNÖK (Kövér László): - DR. RÉPÁSSY RÓBERT közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár:
30 szerint mi a helyes a legelvetemültebb és legaljasabb bűnözőkke l szemben: életre vagy halálra ítélni őket? (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Várom megtisztelő válaszát. (Taps a Jobbik soraiban.) ELNÖK (Kövér László) : Válaszadásra megadom a szót az államtitkár úrnak. DR. RÉPÁSSY RÓBERT köziga zgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! A képviselő úr interpellációjában a halálbüntetés visszaállítása mellett foglalt állást, hivatkozik arra, hogy a halálbüntetés újbóli bevezeté sével kapcsolatos egyik ellenérv az, hogy a halálbüntetés visszaállítása nemzetközi szerződésekbe ütközik. Valóban, Magyarországot számos nemzetközi egyezmény köti, amelyek a halálbüntetés újbóli bevezetése ellen szólnak. Ezek közül elsőként az 1976. évi 8 . törvényerejű rendelettel kihirdetett, az ENSZ Közgyűlése XXI. ülésszakán 1966. december 16án elfogadott polgári és politikai jogok nemzetközi egyezségokmányát, illetve annak az ENSZ Közgyűlése XLIV. ülésszakán 1989. december 15én elfogadott és Magyaror szágon az 1995. évi II. törvénnyel kihirdetett úgynevezett második fakultatív jegyzőkönyvet kell említeni. A polgári és politikai jogok nemzetközi egyezségokmányának 6. cikke rendelkezik arról, hogy e büntetést csak a legsúlyosabb bűncselekmények esetén le het kiszabni. E cikk továbbá minden esetre vonatkozóan lehetővé teszi a kegyelemben részesítést vagy a büntetés megváltoztatását. A második fakultatív jegyzőkönyv azonban egyértelműen tilalmazza a halálbüntetés végrehajtását. A jegyzőkönyv szűk kivétellel kizárja a fenntartás tételének lehetőségét. Kiemelendő az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában 1950. november 4én kelt egyezmény 13., a halálbüntetés minden körülmények között történő eltörlésére vonatkozó jegyzőkönyve is, amelye t Magyarország a 2004. évi III. törvénnyel hirdetett ki. Az 1. cikk nemcsak a halálbüntetés mint büntetési nem eltörlését teszi kötelezővé, hanem azt sem teszi lehetővé, hogy kiszabják és végrehajtsák azt. A jegyzőkönyv kimondja azt is, hogy az előírásaitó l nem lehet eltérni, és előírásai vonatkozásában nem lehet fenntartással élni. Szólni kell még ezenkívül az Európai Unió alapjogi chartájáról is, amelyet a 2007. évi CLXVIII. törvény hirdetett ki. A 2. cikk (2) bekezdése előírja, hogy senkit sem lehet halá lra ítélni vagy kivégezni. Hangsúlyozni kell, hogy mivel a kihirdetett nemzetközi jogi dokumentumok Magyarországra nézve kötelezőek, a halálbüntetés ismételt bevezetése csak akkor lenne lehetséges, ha Magyarország felmondaná ezeket a nemzetközi egyezmények et vagy szerződéseket, vagy kilépne az Európai Unióból. (14.30) E lépések esetében azonban tekintettel kell lenni azok lehetséges nemzetközi következményeire is. Képviselő úr bizonyára tudja, hogy a magyar Alkotmánybíróság 23/1990. október 31ei határozatá ban megsemmisítette a halálbüntetést a magyar büntető törvénykönyvben. Az Alkotmánybíróság úgy ítélte meg, hogy a Btk.nak a halálbüntetésre vonatkozó rendelkezései az élethez és az emberi méltósághoz való jog lényeges tartalma korlátozásának tilalmába ütk öznek. E rendelkezések ugyanis az életnek és az emberi méltóságnak, illetve az ezt biztosító jognak a teljes és helyrehozhatatlan megsemmisítését engedik meg. Az alaptörvény I. cikk (3) bekezdése kimondja, hogy “Alapvető jog más alapvető jog érvényesülése vagy valamely alkotmányos érték védelme érdekében, a feltétlenül szükséges mértékben, az elérni kívánt céllal arányosan, az alapvető jog lényeges tartalmának tiszteletben tartásával korlátozható.” Az alaptörvény II. cikke pedig úgy rendelkezik, hogy “Az em beri méltóság sérthetetlen. Minden embernek joga van az élethez és az emberi méltósághoz”.
