Országgyűlési Napló - 2012. évi nyári rendkívüli ülésszak
2012. június 19 (204. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Ujhelyi István): - DR. SIMICSKÓ ISTVÁN honvédelmi minisztériumi államtitkár:
182 bekövetkezett az 47 esztendő után, hogy Magyarország visszanye rte függetlenségét, és végre a Zrínyiek, a Thökölyek, a Rákócziak és a Kossuthok álma teljesült: Magyarország újra szabad és független lett. Milyen sokat és sokan vártunk erre a 47 esztendőre, hisz emlékezhetünk arra is, hogy az 1957. évi 54. törvényerejű rendelet úgy szólt, hogy az “ideiglenesen hazánkban állomásozó szovjet csapatok”. Idejöttek az oroszok annak idején, a német megszállás után, felszabadítóként üdvözöltük őket, és megszállóként maradtak 47 esztendőn keresztül; megszállóként, akik bármit meg tehettek itt, laktanyákat és repülőtereket építettek, üzleteltek ugyan a magyar lakossággal, de mindnyájunk érzékelése alapján mégiscsak megszállók voltak 47 esztendőn keresztül. Végre, közel fél évszázad után most már bekövetkezhetett az, hogy Magyarorszá g visszanyerhette függetlenségét és szabadságát. Ezen a napon, a magyar függetlenség napján, és amikor az utolsó szovjet katona elhagyta Magyarország területét, meg kell emlékeznünk arról a miniszterelnökről, Antall Józsefről, akinek oroszlánrésze volt abb an, hogy a Varsói Szerződést megszüntettük, arról a Für Lajosról, aki ezeket a tárgyalásokat lefolytatta, és természetesen arról az Annus Antal békéssámsoni tábornokunkról is, aki tragikus körülmények között elhunyt - zárójelben jegyzem meg, ma se tudja se nki tulajdonképpen, hogy miért, hogyan és milyen körülmények között halt meg , aki kikísérte az utolsó szovjet tábornokot, aki eltávozott Magyarország területéről. Természetesen nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy ez alatt a 47 esztendő alatt nemcsak a z ország szuverenitását vesztette el az orosz megszállás alatt, hanem a magyar néptől teljesen idegen bolsevista diktatúrát teremtettek meg itt azok a moszkovita elvtársak, akik kiszolgálták az ország függetlenségét, és akik a mi nemzedékünkkel pofátlan mó don még meg is ünnepeltették az ország megszállását április 4én. Biztos emlékeznek rá, hogy összekötötték a három tavasz ünnepét, március 15ét, a dicstelen Tanácsköztársaságot és ezt a három tavaszt egyszerre kellett megünnepelnünk, majd november 7ét is megünnepeltették velünk kedves tanáraink, minden egyes alkalommal a megszálló szovjet csapatok emlékművét. Ott mentünk el a magyar katonák első és második világháborús emlékműve mellett, és arra egyetlen szál virágot sem tehettünk, csak a szovjet katonákn ál dadogtak tanáraink, és sírva imádkoztak, hogy a nagy szovjet katonák itt vannak - a megszálló szovjet katonák , és meg kell ünnepelnünk. Ezekről a gyalázatos évekről és évtizedekről sem szabad megfeledkeznünk, és arról a bizonyos hírhedt három tavaszró l sem, amiről megemlékeztünk. Kedves Képviselőtársaim! Végérvényesen lehullott a Parlament kupolájáról is a hitetlenség vörös csillaga, nem kell már piros zászlót kitennünk a nemzeti színű zászló mellé; az ország valóban visszanyerte legfontosabb szuvereni tását és függetlenségét, nem kell többet idegen uralom alatt élnünk. Tudomásul kell venni, hogy a magyar nép szabadságvágya végre teljesült. Ezt ezen a napon soha nem szabad elfelejtenünk, és mindig meg kell emlékeznünk erről a napról. Köszönöm szépen a fi gyelmüket. (Taps a kormánypárti oldalon és a Jobbik padsoraiban.) ELNÖK (dr. Ujhelyi István) : Kérdezem, hogy képviselő úr felszólalására a kormány nevében kíváne valaki válaszolni. Államtitkár úr, Simicskó úr, parancsoljon! Ugyancsak öt perc áll rendelkez ésére. DR. SIMICSKÓ ISTVÁN honvédelmi minisztériumi államtitkár : Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Úr! Én is úgy látom, hogy fontos, hogy megemlékezzünk a közelmúlt eseményeiről is. Utalt arra, hogy az első szabado n választott magyar kormány a rendszerváltás után milyen tettet hajtott végre; én is úgy látom, hogy ez egy történelmi tett volt, nagyon nehéz időszakban felelősségteljesen és bölcsen járt el az akkori magyar kormány, és valóban köszönet ezért Antall Józse f néhai miniszterelnök úrnak. (9.30) Mindenképpen fontos visszatekintenünk azért is, mert látnunk kell és tudnunk kell, hogy mi volt, mi történt, és pontosan merre tartunk, mit szeretnénk, ezért jó, ha nem feledkezünk meg a közelmúlt történelmi eseményeirő l.
