Országgyűlési Napló - 2012. évi nyári rendkívüli ülésszak
2012. június 18 (203. szám) - Új bizottsági tagok megválasztása - A Nemzeti Kulturális Alapról szóló 1993. évi XXIII. törvény és a központi államigazgatási szervekről, valamint a Kormány tagjai és az államtitkárok jogállásáról szóló 2010. évi XLIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - NOVÁK ELŐD (Jobbik):
141 Mindenesetre, hogy ez az álláshalmozás komoly károkat okoz az Országgyűlés tekintélyének is, azt jól mutatja úgy általában az Országgyűlés - ha lehet annak nevezni a képviselők tucatnyi gyülekezetét, ami egy ilyen átlagos éjszakai vitában jelen van , hogy önök miatt, elsősorban az önöknél általános álláshalmozás miatt nem vesznek részt ezeken a vitákon, és ezek után nyilván az ellenzék sem látja értelmét az üres soroknak beszélni. Nekem is volt olyan élményem, hogy úgy vettem részt például az anyanyelvi kultúra védelmében, a magyar nyelv napjáról szóló határozati javaslat részletes vitájában, úgy érveltem egy mó dosító javaslatom mellett, hogy a fideszes padsorokban egyetlenegy képviselő sem volt az egész napirendi pont alatt tulajdonképpen. Tehát minek is nevezzük ezt Országgyűlésnek, minek is érveljünk egy adott módosító javaslatunk mellett, hogyha elsősorban az álláshalmozás miatt nem vesznek itt részt. Nem vesz részt maga az előterjesztő sem, L. Simon László, aki ráadásul egyben nemcsak előterjesztő, de tárgya is a törvényjavaslatnak. Nem először fordul elő, sőt mondhatjuk, rendszeres az, hogy kulturális témájú törvényjavaslatok, határozati javaslatok esetén egyáltalán nem vesz részt a kulturális bizottság elnöke vagy éppen most kulturális államtitkár a vitán, holott ezt elvileg a Házszabály előírná számára is. A Házszabály 97. § (2) bekezdése szerint a törvényj avaslat indokolásában meg kell jelölni az elfogadása esetén várható társadalmi és lehetőség szerint számszerűsített, becsült gazdasági hatásokat. Hát azt már megszoktuk, hogy ezeket természetesen nem jelenítik meg, megkerülik a jogalkotási törvényt, és öná lló képviselői indítványként nyújtják be kormányzati előterjesztés helyett az átfogó törvényjavaslatokat is. Természetesen most sem látunk semmiféle becsült társadalmigazdasági hatást, sőt elhallgatják a valódi indokát: L. Simon László nevét az indokolásb an nem is olvashatjuk, mintha nem is az ő képére szabnák ezt a vitát. Valóban sérelmezzük tehát ezt a fajta álláshalmozást, ami idevezet, hogy érdemi vitát például erről a javaslatról sem lehet folytatni, és bizony ez, hogy a hétfői szavazások végeztével h azamennek a képviselők, és megkezdődik a hosszú hétvége tulajdonképpen számukra, ez nem újdonság. (22.00) És ezért önök a felelősek, akik egyébként ezeket a napirendeket elfogadják, ezeket a sok esetben, mondjuk ki, embertelenül hosszú, éjszakákba, hajnalo kba nyúló napirendeket. Ezeket nem mi szavazzuk meg, hanem önök, amikor ilyen törvénygyárat hoznak elénk, hogy néhány nappal a benyújtása után már meg is akarják tárgyalni az ilyen saját hatalmuk bebetonozását célzó javaslatokat, amelyekkel számtalanszor u gyanazokat a törvényeket kell módosítani, mert nincs egy átfogó, hosszú távú koncepciójuk. Ezt látjuk tehát ebben az esetben is. Hogy ne csak mindig a kuruc.infót idézzem, hadd idézzek most egy balliberális hírportált, a hvg.hut, annak az összeállítását, ami, ha összehasonlítjuk valóban a jelenleg hatályos törvényekkel, akkor látható a különbség, hogy mit változtat meg ez a törvény, túl az álláshalmozás bevezetésén. Vétójogot biztosít a pályázatok elbírálásánál az alelnöknek, tehát a tényleges vezető L. Si mon Lászlónak, hiszen nem várható az államtitkártól, aki egy ilyen csőd- vagy csúcsminisztériumot vezet, hogy emellett még a Nemzeti Kulturális Alapra is fordítsa tekintetét. Tehát nyilvánvalóan L. Simon László itt minden hatalom ura, akinek a jövőben bizo ny vétójoga is lesz: indokolás nélkül megsemmisítheti a szakmai kollégiumok döntését. A másik a hatalmuk kiszélesítése érdekében a bizottsági többség, hiszen ennek felét eddig is a miniszter delegálhatta valóban, viszont a másik felét a szakmai egyesületek . Most viszont az elnök és az alelnök révén biztos többsége lesz a minisztériumi oldalnak. A tervezet indokolása szerint ugye erre azért van szükség, hogy lehetővé tegyék a Nemzeti Kulturális Alap, valamint az ágazati irányításért felelős minisztérium haté konyabb együttműködését. Itt a hatalom bebetonozásáról megint csak nem ejtenek szót. Bizony ennek egy olyan hatása is lehet, ahogy a médiatörvénynél az öncenzúrát említettük, itt is bizony a szakmai szervezetek képviselői valószínűleg már nem is fogják mer ni megfogalmazni, miután úgysincs szavuk, úgysincs döntésük, így ilyen értelemben talán nem is kompromittálják magukat a túlsúlyban lévő döntéshozók miatt ellenérveikkel. Tehát egy értelmes vitának se biztosítanak keretet a kollégiumokban.
