Országgyűlési Napló - 2012. évi nyári rendkívüli ülésszak
2012. június 18 (203. szám) - Új bizottsági tagok megválasztása - A Nemzeti Kulturális Alapról szóló 1993. évi XXIII. törvény és a központi államigazgatási szervekről, valamint a Kormány tagjai és az államtitkárok jogállásáról szóló 2010. évi XLIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - DR. PUSKÁS IMRE (Fidesz), a napirendi pont előadója:
135 Ez nyilvánvalóan, bár látszólag nem olyan súlyú változás, amely megrengetné ennek a területnek a szabályozását és működését, hiszen a lehetőség adva volt, hogy a miniszter közvetlenül gyakorolja ezt a felad atát, azonban mégiscsak ez a kizáró feltétel, ami arról szól, hogy ezt ő nem ruházhatja tovább, igyekszik azt a helyzetet megerősíteni, amely arról szól, hogy igen, bár az alap komoly autonómiával rendelkezik, de az a fajta felelősség és irányítási jog, am ely adva van a miniszter számára, a személyes részvétele által is érvényesüljön. A másik lényegi változás a törvényjavaslat szerint az alelnöki státus megteremtése volna, hiszen eddig ezzel a lehetőséggel a törvényalkotó nem élt. Ebben a törvényjavaslatban lehetővé válna, hogy a bizottság elnöke helyett egyes feladatainak ellátása érdekében az alelnök járjon el, de ez a tisztség értelemszerűen minden esetben egy létező státus. Tehát nem akkor lép életbe, nem akkor kezd el ténylegesen működni, amikor a minis zter az önmaga helyettesítéséről kíván gondoskodni, hanem ez egy önállóan létező státus volna. Innentől kezdve tehát a bizottságnak nemcsak a miniszter volna a tagja, hanem az őt helyettesítő alelnök is. Ezzel változna meg gyakorlatilag a bizottság összeté tele, és ahogy a törvényjavaslat részleteiből ez kiviláglik, fontos, jelentős hatáskörök nyílnának meg közvetlenül az alelnök számára is. Ezen túlmenően, bár azt gondolom, hogy valóban ezek a legfontosabb, leglényegibb változtatások volnának a Nemzeti Kult urális Alapot szabályozó törvényben ennek a törvényjavaslatnak az elfogadása után, azonban még nyilvánvalóan néhány részletszabályozás most lehetővé teszi, ha megnyitjuk ezt törvényt, hogy pontosítsunk ennek a jogszabálynak esetleg idejétmúlt szakaszain. G ondolunk itt arra, hogy megváltozott az egyesületi jog, és bizonyos kifejezések, bizonyos terminus technikusok idejétmúlttá váltak, és ezek módosítását is ezúttal keresztül lehetett vezetni ezen a törvényen. És ezen túlmenően természetesen szabályozni kell azt az esetleges összeférhetetlenségi helyzetet is, ami előállhat abban az esetben, ha erre az alelnöki feladatra olyan politikai vezető kap felhatalmazást, megbízást, amely összeférhetetlenség esetleg felmerülhetne az esetében. Ezért volt szükség a 2010. évi XLIII. törvény módosítására is, amely nyilvánvalóan erre kíván olyan megoldást alkalmazni, ami egy ilyen összeférhetetlenséget esetleg orvosolna. Azt gondolom, hogy ezen órában és ebben a körben ezek azok a legfontosabb változások, amelyeket érdemes m indenképpen képviselőtársaim figyelmébe ajánlanom. Bízom abban, hogy ez a módosítás, ez a jogszabály, törvényjavaslat, amely majd módosítja ezt a két törvényt, nem olyan változásokat hoz, amely gyengítené a kultúra támogatását vagy esetleg csorbítaná ennek az alapnak az autonómiáját, hanem sokkal inkább az előterjesztők szándékát tükrözve olyan helyzet jön létre, amelyben továbbra is megmarad a döntéshozók, tehát a különböző szakmai kollégiumokban működőknek az a fajta szakmai autonómiája, amely mindenki sz ámára elvitathatatlanul megőrzi azt a szakmaiságot, amelyben bízva nyújtják be a pályázók a pályázataikat, és amelynek az érvényesülése mindannyiunkat azzal a reménnyel tölt el, hogy valóban a szakma érdekeit és a nemzeti kultúra érdekeit szolgáló döntések születnek. Másrészt azonban éppen a kulturális kormányzat és az alap közötti valamivel erősebb, megerősített együttműködés lehetővé teszi, hogy valóban az a fajta kulturális politika, kultúrpolitika, amelyre meggyőződésünk szerint szükség van, és amely ne m félreérthető, és reméljük, hogy nem is félremagyarázható, megerősíti ennek a területnek a minőségét és finanszírozási lehetőségeit. Köszönöm szépen, elnök úr, tisztelt Ház, a figyelmüket. (21.30) Még mielőtt befejezném, annyit javaslok az elnök úr számár a: kérem, indítványozom, hogy a módosító javaslatok lehetősége nyíljon meg a tisztelt Ház számára ne a mostani vita lezárásáig, hanem a szerdai ülésnapunk végéig. Köszönöm szépen, elnök úr, köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)
