Országgyűlési Napló - 2012. évi nyári rendkívüli ülésszak
2012. június 18 (203. szám) - A Nemzetközi Valutaalap Alapokmánya módosításának kihirdetéséről és Magyarország kvótájának megemeléséről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik):
128 ugyanúgy felmerülne itt egy n+2 szabályra való igény, hogy mit akarnak gyakorlatilag ezen IMFfel történt megállapodás újrasze rkesztésével, az újabb diktátumok elfogadása által elérni, hiszen itt nagyon sokféle forgatókönyv képzelhető el. Sokak arcán az látszik, hogy teljesen mindegy, csak amit a nemzetközi szervezet és a nemzetközi hatalom diktál, azt el kell fogadni, alá kell í rni, ahogy történt ez az Izraellel önök által aláírt társulási egyezmény esetében is. Mások, pénzügyi szakértők úgy gondolják, hogy Magyarország pénzügyi stabilitása azon keresztül nyerhető el és állítható helyre, hogy bizony egy hitelkeretet nyernek el va lamilyen szinten, amivel aztán a gazdaság talpra állítható lesz, vagy ki lehet húzni addig, amíg a gazdaság saját magát ki nem húzza a mocsárból. A probléma ezzel az, hogy semmiféle hatékony gazdasági háttérszakértői tanulmány ezt nem támasztja alá, a vilá gon olyan régiót még nem ismerni, amelyet az IMF diktátumai és az általa elért pénzügyi változások húztak volna ki válságból vagy válságörvények sorozatából. Ezen államok, amelyek kihúzták magukat, jobbára saját erejükből tették ezt meg, és nagyon sikeres modellek ismeretesek arra nézve is, hogy nemzetállamok hogyan szabadultak az IMF “karmaiból”, gondoljunk csak Venezuelára, a délamerikai államokra vagy éppen olyanokra is, akik a természeti erőforrásaikra, saját adottságaikra építve képesek voltak kitörni ebből. Fontos azt is leszögeznünk, hogy az a keretösszegbeli növekedés, amit Magyarország kvótanövekménye tekintetében el kell szenvednünk, egy olyan összeg, ami olyan satuba szorítja Magyarországot, ami a jövő évi költségvetésben önök által tervezett rek ordszintű kamattörlesztési kötelezettséggel együtt mármár kezelhetetlenné teszi a költségvetés helyzetét a tekintetben, hogy a jövő évre 1350 milliárd forintot terveznek önök kamattörlesztésre; ideértendő az államadósság kamata, ideértendő a magyar költsé gvetést terhelő mindenféle kamatjellegű terhelés. Ugyanakkor látnunk kell azt, hogy ez az összeg már alig kevesebb annál, mint amit Magyarországon személyi jövedelemadó formájában beszednek, tehát lassan túlzás nélkül mondhatjuk ki azt, hogy arra adóznak M agyarország állampolgárai, hogy nemzetközi szervezeteket tőkésítsünk fel ebből. Az is látható, hogy ezen kvótaemelés kapcsán, sőt a kimenő kifizetések, a bejövők kapcsán is nem alakul ki egy egészséges gazdaságélénkítő program, nem jelentkezik a tisztesség es tőke által elérhető multiplikátor hatás, aminek értelmében a tőke egészséges szétterülése révén új munkahelyek jöhetnének létre, adott esetben a magyar siker kovászának számító gazdasági ágazatok lennének felemelhetők, mint amilyen a kutatásfejlesztés, a kiváló mezőgazdaságra épített saját tulajdonú feldolgozóipar. Tehát egészen pontosan látható az, hogy itt nemzetközi gazdasági kényszerhelyzetbe lavírozza Magyarországot a jelenlegi kormányzat, és nem állít elő olyan helyzetet, ami kitörési pontok sokas ágát tenné elénk. Az is látható, hogy miről szól ez az egész, miért van szüksége az IMFnek a feltételek újrakoordinálására. Azért, mert egy 1000 milliárd dolláros tűzfalat kíván létrehozni, amelybe Japán és Európa beszáll, de az Egyesült Államok, ami egyé bként felelős a válságörvénylés talán legnagyobb hullámaiért, egyszerűen nem hajlandó a közteherviselésbe beszállni. Ennek eredményeképpen az Európai Unió tagállamait kényszerítik arra pofátlan, arcátlan módon, hogy ezen tehertételből a mások által okozott károk miatt még többet vállaljon. Tehát amit itt mi jelen pillanatban fizetni fogunk, az egy nemzetközi bankmentő csomag, megint csak azon pénzügyi bankrendszer számláját fogjuk kifizetni, amely a leginkább felelős a válságörvényért. Az USA azzal indokolta, hogy ő nem fog részt venni az IMF tőkeemelésében, hogy a Valutaalapnak már elegendő forrás áll a rendelkezésére, Európa pedig elég erős ahhoz, hogy saját maga oldja meg a problémáit. Ezzel kapcsolatban adódik a kérdés, hogy ha így l enne, akkor mi szükség lenne ezen kvótaemelésre, de nyilvánvaló az, hogy Magyarországon nemcsak az nem merül fel az önök fejében, hogy mi lenne, ha újratárgyalnánk a feltételeket akár az IMFfel, akár szélesebb kitekintésben az államadósság tekintetében, h anem még a pénzszivattyú lassítására sem teszik meg azokat az elengedhetetlen kísérleteket, amelyek nélkül a magyar gazdaság nem állhat helyre. Mire gondolunk e tekintetben? Magyarországról a multinacionális intézmények éves szinten több mint 4500 milliárd forintot visznek ki adózatlanul, olyan átlátszó indokok mögé bújva, mint az
