Országgyűlési Napló - 2012. évi nyári rendkívüli ülésszak
2012. június 18 (203. szám) - A Nemzetközi Valutaalap Alapokmánya módosításának kihirdetéséről és Magyarország kvótájának megemeléséről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - VOLNER JÁNOS (Jobbik):
124 Amit szeretnénk ezzel kapcsolatban elm ondani, talán nem lenne hiábavaló. Mi is az oka, képviselőtársaim, annak, hogy kvótát emel a magyar kormány? Az, hogy szeretne felvenni IMFhitelt. Miért szeretne felvenni a kormány IMFhitelt, illetve mennyiben van ellentmondásban ez azzal, amit ugyanez a kormány tett? Korábban ugyanis mit tett ez a kormány? Államosított 3000 milliárd forintnyi magánnyugdíjpénztári vagyont, és viharos gyorsasággal igyekezett tőle megszabadulni, viharos gyorsasággal lepasszolta ezt az óriási vagyontömeget, ennek a 90 száza lékát a bankoknak. Most ugyanis ott tartunk, hogy a 3000 milliárd forintnyi magánnyugdíjpénztári vagyonnak az egytizede van meg. Feléltük, elköltöttük, visszafizettük, államadósságtörlesztésre fordítottuk, odaadtuk a bankoknak, akkor, amikor egyébként má sfél millióval kevesebb ember dolgozik Magyarországon, mint amennyinek dolgoznia kellene, akkor, amikor egyébként a munkahelyteremtés lenne a legfontosabb feladata ennek a kormánynak. Ha megnézik azt, képviselőtársaim, hogy milyen fogadkozások voltak ezzel kapcsolatban, illetve milyen számokat lebegtetett az elején a kormány: arról beszéltek, hogy 5 milliárd eurónyi IMFhitelt szeretnének felvenni, körülbelül ilyen híreket szivárogtattak ki, miközben egyébként a nemzetközi sajtóban is mindenki tudta, a szak mán belül köztudott volt, hogy refinanszírozni szeretné IMFhitellel a korábban felvett IMFhitelt a kormány, magyarul: legalább 1520 milliárd eurós hitelkeretről van szó, ennyit szeretnének felvenni, és ne legyenek kétségeink, fel is fogják használni, a fogadkozásukkal ellentétben. Mit láthatunk most, miben bízik a kormány? A magyar gazdaságpolitika megbízhatatlansága miatt kialakult egy rendkívül magas hozamszint a magyar állampapírpiacon: 8,59 százalékkal lehet eladni a magyar állampapírokat. A kormány abban bízik, hogy az IMF közbelépésével ez a hozamszint kéthárom, talán négy százalékkal is csökken. Meglebegtették, kiszivárogtatták ezeket a reményeket, de sajnos, képviselőtársaim, a valóság korántsem ilyen rózsás. Magyarország háromszoros bóvliban va n, a három nagy amerikai minősítő intézet leminősítette Magyarországot, mind a három bóvli kategóriába sorolt minket. A helyzet az, hogy az intézményi befektetők, akik kerülik a spekulatív papírokat, a saját üzletszabályzatuk szerint nem vehetnek magyar ál lampapírt azért, mert erre nincs lehetőségük, mert ilyen módon rendelkezik erről az üzletszabályzatuk. Magyarországot jelenleg azok a befektetők választják a nemzetközi pénzpiacokon, akik spekulatív céllal, kifejezetten magas hozamokért magas kockázatot be vállalva vesznek a magyar állampapírokból. Magyarország jelenleg ott tart, hogy 4 százalékos hozamfelára van a régiós devizákhoz, illetve a régiós állampapírokhoz képest, 4 százalékos hozamfelárat vagyunk kénytelenek fizetni az Orbánkormány hiteltelen gaz daságpolitikájáért és a nemzetközi pénzügyi körök összehangolt támadásáért együttesen. Ez a 4 százalékos hozamfelár természetesen nemcsak az államadósság szintjében jelentkezik, hanem az ezzel kapcsolatos refinanszírozási, törlesztési kötelezettségeket is jelentősen megemeli. Érdemes megnézni, hogy az IMFhitel felvételének alternatívájaként mi az, amivel kalkulál a kormány. Abban bízik a magyar kormány, hogy bevonja a lakosságot az állampapírvásárlásba - hozzáteszem egyébként, ez egy jó dolog, hiszen nyil ván befelé a kellemes dolog eladósodni, nem pedig kifelé egy adott országnak , de ez azzal jár a kormány tervei szerint, hiszen rosszul hajtják végre ezt a törekvést, hogy a meglévő értékesítési hálózattal egy párhuzamos értékesítési hálózatot épít a korm ány, rendkívül drágán. Új belvárosi ingatlanokat szeretne arra felhasználni, hogy az emberek állampapírhoz jussanak, miközben egyébként eddig sem az volt a probléma, hogy túl kevés helyen árultak állampapírt; hát a banki hálózatok felvállalták az állampapí rforgalmazást. A kormány tehát szükségtelenül épít egy másodlagos, a meglévővel párhuzamosan működő állampapírértékesítési hálózatot, irtózatosan drága lesz. Hozzáteszem egyébként, hogy ha a jelenlegi hozamszintekhez hozzáadjuk azt a költséget, amennyibe egy másodlagos forgalmazói körnek kifejezetten erre a célra kiépített hálózata, infrastruktúrával együtt kerül, akkor ott tartunk, hogy ténylegesen, ennek a költségeivel együtt már nem 8,59 százalékot fogunk fizetni hozamként az állampapírok után, hanem olyan 1112 százalékot.
