Országgyűlési Napló - 2012. évi tavaszi ülésszak
2012. február 28 (167. szám) - A Kolontár melletti vörösiszap-tározó átszakadása miatt bekövetkezett környezeti katasztrófával kapcsolatos felelősség feltárását és a hasonló katasztrófák jövőbeni megakadályozását célzó országgyűlési vizsgálóbizottsága vizsgálatának eredményéről szó... - KEPLI LAJOS, a vizsgálóbizottság elnöke, a napirendi pont előadója:
898 tartják 300 ezer köbméternek, minden más forrásból 1 millió köbméter körüli mennyiséget lehetett visszahallani, illetve az iszappal együtt 1,5 millió köbméternyit. Ami pedig a veszélyes jellegét illet i ennek a lezúduló folyamnak, az egyrészt magában a folyadék erejében, a dinamikájában rejlik, hiszen szakértők szerint azokban a percekben, amikor átszakadt a gát, a Duna vízhozamával közel azonos intenzitással zúgott le a folyadék és érte el Kolontár tel epülés határát, olyan vízhozamot produkálva. Ráadásul, ami még sokkal súlyosabbá teszi ezt a helyzetet, ebben is vannak viták, de mindenesetre 13as körüli pHértékű, tehát lúgosságú oldatról beszélhetünk, ami értéket egyébként már a kiömlött anyagban, a f elhígult Tornapatakban mértek, tehát valószínűleg a tározóban ennél is töményebb anyag volt. Ez a lúgosság okozta azokat a sérüléseket, azt a több száz sérülést, amelyek közül jó néhányat kórházban kellett kezelni, hetekig, hónapokig tartó kórházi kezelés sel. Az elsődleges információk szerint tíz ember halála köthető a katasztrófához. Most már ezt a számot is vitatják, és nyolc főről beszélnek, aki közvetlenül a katasztrófa következtében, bizonyíthatóan ennek következtében hunyt el. Én ebbe a méltatlan szá mháborúba nem mennék bele, maradnék a bizottsági jelentésben is szereplő tíz főnél, akiknek a halála valamilyen módon összefüggésbe hozható a vörösiszapkatasztrófával. Mindig, amikor a katasztrófáról beszélünk, a megemlékezésé kell hogy legyen néhány szó, és le kell hogy rójuk tiszteletünket az áldozatok és hozzátartozóik előtt, és részvétünket kell hogy kifejezzük még ennyi idővel a katasztrófa után is bizony ennek a példátlan katasztrófának az áldozatai előtt. E közül a tíz áldozat közül mindig, valahány szor a vörösiszapkatasztrófáról beszélek, egyikükről külön is meg szoktam emlékezni két mondatban, nem mintha áldozat és áldozat között különbséget lehetne tenni, de egy kolontári fiatalember, Pados Zsolt volt az egyetlen olyan áldozat, aki azért halt meg , mert menteni indult. Az áldozatok mentése közben borult terepjárójával a megáradt lúgos folyamba, a Tornapatakba, és így lelte halálát. Tehát ő nem lett volna közvetlen elszenvedője a katasztrófának, ha a bajtársiasság és a segíteni akarás nem kerekedik felül benne és nem indul menteni. Tehát mindenképpen egy pozitív példaként tekintünk az ő emlékére. Hogy visszatérjek a katasztrófával kapcsolatos tényekre, dr. Hoffmann Imre, az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság főigazgatóhelyettese 2011. szepte mber 14én tájékoztatta a bizottságot. Az ő tájékoztatása szerint mondtam azokat az adatokat, mely szerint tíz lakos vesztette életét, 286 fő szorult egészségügyi ellátásra, és ezek közül 120 fő volt az, aki hosszabb kórházi kezelést kapott. A hosszabb nyi lván néhány napot vagy egy hetet meghaladó kórházi kezelést jelent. A lúg egyébként egy égési sérüléshez hasonló, erős, maró sérülést okoz, amely azzal a következménnyel jár, hogy a lúg eltávolításakor vele együtt a bőr is lejön. Egy rendkívül fájdalmas és súlyos sebesülés ez, amit okozni tud. 1017 hektárnyi területet szennyezett el a pontos adatok szerint ez a vörösiszapos lúgfolyam. A kárt szenvedett épületek döntő többsége elbontásra került, azóta új épületek épültek ezek helyett, új lakóparkok Kolontáro n és Devecserben is. Egy részét, volt egy kevésbé jelentős hányada, amit helyre lehetett állítani, hiszen nem károsultak komolyan. Több mint hétszáz mezőgazdasági gazdálkodó földje károsodott a katasztrófa során. Megdöbbentő volt a kép. Ezek a szürke száma datok és tényadatok is megdöbbentőek, de megdöbbentő volt az a kép, amit a katasztrófa napján tapasztaltunk Kolontár településen Ferenczi Gábor képviselőtársammal együtt. Már akkor megdöbbentő volt, amikor itt a parlament 2010es őszi ülésszakának első nap ján Ferenczi Gábor képviselőtársam odajött hozzám, és elmondta, hogy mi történt. Nem is nagyon akartam elhinni, felfogni, hogy ez megtörténhet. Majd azonnal a helyszínre siettünk, és az ott látottak alapján már következő héten úgy döntöttem, úgy döntöttünk kollégáinkkal, hogy egy vizsgálóbizottság felállítását kezdeményezzük. Az előterjesztés, a javaslat az én nevemhez kötődik végül, de a Jobbik Magyarországért Mozgalom képviselőcsoportja tette meg a kezdeményezést, mégpedig 2010. október 12én.
