Országgyűlési Napló - 2012. évi tavaszi ülésszak
2012. február 13 (162. szám) - Őexcellenciája Ivan Bandić, a Horvát Köztársaság magyarországi nagykövete és kísérete köszöntése - A Belga Királyság, a Bolgár Köztársaság, a Cseh Köztársaság, a Dán Királyság, a Németországi Szövetségi Köztársaság, az Észt Köztársaság, Írország, a Görög Köztársaság, a Spanyol Királyság, a Francia Köztársaság, az Olasz Köztársaság, a Ciprusi Köztár... - ELNÖK (dr. Latorcai János): - MILE LAJOS, az LMP képviselőcsoportja részéről:
90 válasz a központi gazdasági kormányzás megerősítése. Éppen most fogunk tárgyalni az úgynevezett költségvetési paktumról. A mi megítélésünk szerint ez a gazdasági önrendelkezést súlyosan csorbítja. Sajnos azt is tapasztaln unk kell, hogy az Unió olyan irányt vett, hogy 500 millió ember mindennapi életét akarja egy központból irányítani. Magyarországnak különösen szembe kellett néznie az elmúlt időszakban olyan uniós elvárásokkal, döntésekkel, kritikákkal, amelyek meggyőződés ünk szerint ránk, magyar emberekre, képviselőkre tartoznak, még ha vitázunk is egymással, és sajnos sokszor ez a kritika nem kiegyensúlyozott Az európai uniós országok és köztük az euróövezeti országoknak egy jelentős része ma rendkívül komoly államadósság gal küzd. Sajnos az ezzel való szembenézés is hiányzik, a valós ok feltárása, mert elfedik a globális pénzügyi hatalom szerepét ebben. Nos, mielőtt azt gondolnák, hogy ez a negatív szemlélet valamiféle egyoldalú, egy párt esetében tapasztalt helyzet, enged jék meg, hogy idézzem Orbán Viktor miniszterelnök úr február 7én elmondott beszédéből a következőt: “Már nem tartoznak a politikai scifi világába a közös valuta bedőléséről, az Európai Unió megroppanásáról vagy széteséséről szóló találgatások.” Mindezt a zért foglaltam össze, hogy azt jelezzem, milyen nehéz helyzetben csatlakozik Horvátország az Európai Unióhoz. Végül azzal szeretném befejezni, ami nekünk, akik az Európai Unió jelenlegi irányával szemben állunk, bizodalmat és bizakodást jelent Horvátország csatlakozása. Horvátországnak keményen és fegyverrel kellett megküzdenie a nemzeti önrendelkezés kivívásáért, így meggyőződésünk, hogy Horvátországgal az Európai Unió egy olyan tagországgal bővül, amelyik ezt a nemzeti önrendelkezést fontosnak tartja, és ezen az úton, amelynek az egyik iránya, egyszerűen fogalmazva, az európai egyesült államok, másik iránya a nemzetek Európája, mi abban bízunk, hogy Horvátország ezt az utóbbi utat fogja erősíteni. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.) ELNÖK (dr. Latorcai J ános) : Köszönöm szépen, alelnök úr. Az LMP képviselőcsoportjának vezérszónoka Mile Lajos képviselő úr. Megadom a szót. Parancsoljon, képviselő úr! MILE LAJOS , az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Nagykövet Úr! Kedves Képv iselőtársaim! Először engedjék meg, hogy gratuláljak önöknek, mármint Horvátországnak, hiszen valóban, ahogy el is hangzott, egy 2005ben elkezdődő folyamatnak a vége felé tartunk, és bizony, ez alatt az időszak alatt sok minden történt, egyrészt önöknél i s, másrészt lássuk be, hogy maga a közösség, maga az Európai Unió is elég érdekes és elég - hogy mondjam - zaklatott utat járt be mind a mai napig. Tehát hogy ezt a folyamatot ilyen következetesen végig tudták vinni és ebbe a fázisba eljutottak, ez mindenf éleképpen elismerést érdemel, és a Lehet Más a Politika nevében még egyszer gratulálok ehhez. Elhangzott és ezzel is egyetértünk, hogy a magyar uniós elnökségnek fontos eredménye volt, kis pátosszal fogalmazva, történelmi eredménye volt, hogy Horvátország uniós csatlakozását egészen a június 30ai eseményig el tudta vinni. De természetesen itt köszönettel tartozunk a magyar elnökséget megelőző elnökségeknek is, hiszen azt gondolom, hogy a magyar elnökséget megelőző időszakban is élvezhették a nemzetközi köz össég támogatását és a különböző tagállami elnökségek támogatását is ebben a folyamatban. A következő elem, amit szeretnék megemlíteni, habár itt már többen érintették, hogy valóban ez egy olyan különös, ritka eseménye volt a magyar politikának is, ahol te ljes egységben volt a magyar politikai elit. Azt gondolom, egyrészt a diplomácia támogatásában is, másrészt belpolitikai üzenetekben, megfogalmazásokban sem érzékeltem olyan fokú és olyan tartalmú ellentmondást vagy diszharmóniát, ami mondjuk, lényeges leh etett volna. Tehát ez valóban még számunkra is egy
