Országgyűlési Napló - 2012. évi tavaszi ülésszak
2012. február 13 (162. szám) - Őexcellenciája Ivan Bandić, a Horvát Köztársaság magyarországi nagykövete és kísérete köszöntése - A Belga Királyság, a Bolgár Köztársaság, a Cseh Köztársaság, a Dán Királyság, a Németországi Szövetségi Köztársaság, az Észt Köztársaság, Írország, a Görög Köztársaság, a Spanyol Királyság, a Francia Köztársaság, az Olasz Köztársaság, a Ciprusi Köztár... - ELNÖK (dr. Latorcai János): - DR. HOPPÁL PÉTER, a nemzeti összetartozás bizottságának előadója: - ELNÖK (dr. Latorcai János): - NÉMETH ZSOLT, a Fidesz képviselőcsoportja részéről:
87 Horvátország európai uniós csatlakozását ilyen szorosan össze tudtuk kapcsolni a magyar európai uniós elnökséggel. A szó szoros értelmében - ahogy ezt itt miniszter úr elmondta - június 30án az utolsó órában sikerült meg állapodni négy olyan fejezet nyitott kérdéseiben, amelyekkel lezárult az európai uniós csatlakozási tárgyalások meglehetősen hosszúra nyúlt folyamata. Hiszen ne feledjük el, hogy 2005ben kezdődött el Horvátországnak ez az útja, és hogy ez ilyen hosszúra n yúlt, tudjuk, hogy annak számtalan oka volt. A közelmúlt történetében húzódó okai is voltak, és ebben a történelemben is - azt gondolom – mi, magyarok nagyon szorosan együtt éreztünk, ott voltunk Horvátország mellett; azok a horvátországi magyarok, akiknek a falvait a rájuk törő szerb reguláris és szabadcsapatok a szó legszorosabb értelmében romba döntötték. Azok a fiatalok, akik az életüket áldozták a horvát függetlenségért, nagyon nagy számban kerültek ki a magyarok köréből is. Nem véletlen, hogy az első Orbánkormány időszakában nagy hangsúlyt fektettünk arra, hogy ezeknek a falvaknak az újjáépítéséből maximálisan kivegyük a részünket, templomokat állítottunk helyre Kórógyon, Kopácson, és sorolhatnám ezeket a közös emlékeinket. Tehát mi, magyarok a horvát függetlenségből is vastagon kivettük a részünket, és nagy öröm számunkra, hogy kivehettük Horvátország európai uniós csatlakozásából is a magunk részét. Hogy elhúzódott a folyamat, abban nyilvánvalóan meg kell említenem itt a szlovénhorvát határvita kérd ését is. Úgy gondolom, nagyon komoly önuralomról és felelősségről tett tanúbizonyságot - megítélésem szerint - mindkét ország, hiszen az az arbitrázs megállapodás, amellyel pontot sikerült tenni a vitás kérdések végére, megnyitotta a horvát csatlakozás elő tt az utat. Bízunk abban, hogy ez a folyamat meg fogja nyugtatni mindkét társadalom közvéleményét, és elismerés illeti Szlovéniát is, amely végül is népszavazással adott zöld utat ennek a megállapodásnak a végrehajtásához. De, tisztelt parlament, úgy gondo lom, nem pusztán a bővítési folyamat, amiről itt szó van, nem pusztán az, hogy egy globális erőfeszítésben az Európai Unió csak egy sikeres bővítéssel lehet erősebb, egy sikeres bővítéssel lehet biztonságosabb, egy sikeres bővítéssel lehet Európa versenyké pesebb, hanem valóban itt egy nagyon fontos kétoldalú eseményről is van szó, szerteágazó kapcsolatok fűznek bennünket Horvátországhoz. A történelemből örököltük ennek színejavát, hogyha az ember végigmegy a dalmát tengerparton, jóformán nincs olyan telepü lés, ahol ne köszönne vissza a magyar történelemnek számtalan relikviája és csodálatos emléke. Ezen a történelmen persze mi nagyon szeretünk elidőzni, de hála istennek, ezekben a városokban ma már rengeteg, több százezer turista is megfordul minden évben, a gazdasági kapcsolataink virágoznak, noha az elmúlt időszakban feszültségeket is magunk mögött tudhattunk. De azt gondolom, most ezeknek a feszültségeknek a rendezésére is új esély nyílt, és örülök annak, hogy szemmel láthatóan e viták rendezésének a felt ételrendszere az új kormány megalakulásával látványosan erősödött. Örülünk annak, hogy nem pusztán kétoldalú gazdasági kapcsolataink vannak, hanem képesek vagyunk arra is, hogy ezeket a gazdasági kapcsolatokat harmadik viszonylatokban is kamatoztassuk, és olyan befektetéseket, adott esetben az arab országokban eszközölt befektetéseket közös erővel a MOL, illetőleg az INA megvalósítson, amelyek mindkét ország és mindkét gazdaság érdekét nagymértékben szolgálják. (18.40) Ami a nemzetpolitikát illeti: nagy örö m számomra az is, hogy ezzel a csatlakozással a nemzetpolitika területén is új lehetőségek fognak nyílni, mert számunkra a nemzetpolitika, illetve az európai uniós csatlakozás nemhogy nem áll egymással ellentétben, hanem meggyőződésünk szerint ez az a két politika, amely feltételezi, segíti, támogatja egymást. A magyarországi horvátoknak akadálytalanabb és könnyebb lesz a kapcsolattartása az ő anyaországukkal, és úgy gondolom, a sokat szenvedett horvátországi magyarság számára is egy nagyon fontos esemény, amikor immáron ők is az Európai Unió polgáraivá válhatnak.
