Országgyűlési Napló - 2012. évi tavaszi ülésszak
2012. február 28 (167. szám) - Az ülésnap megnyitása - Döntés ülésvezetési kérdésben - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (Balczó Zoltán): - DR. RÉTVÁRI BENCE közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár:
843 hasonló problémákkal küzd, mint Magyarország, és hasonló fejlettségi szinten van. Éppen ezért amikor majd az Európai Unión belüli döntéshozatalban valamelyest a középeurópai országoknak a saját érdekeik mellett kell felszólalni, nyilv ánvalóan Horvátországra most már számíthatunk. A középeurópai érdekképviseletnek a lehetőségei, az ereje bővült vagy bővül az Európai Unión belül azáltal, hogy Horvátország is az Európai Unió tagjává válik. (9.50) De ezen túlmenően nekünk nyilván nagyon f ontos, hogy ha körbenézünk a határsávon, akkor már csak két olyan részlet van, amely nem az Európai Unió, Ukrajna és Szerbia, és ezen kívül Magyarország mindenhol az Unióval van már körbevéve. Ennek nyilván vannak gazdaságélénkítő hatásai, nyilván hosszabb távon vannak a határellenőrzést megkönnyítő, kvázi költségkímélő hatásai, de ugyanilyen fontos, hogy a Horvátországban élő magyaroknak, illetve a Magyarországon élő horvátoknak az anyaországgal való kapcsolattartása is könnyebbé válik ezáltal. Magyarorszá g egy évvel ezelőtt, amikor az Európai Unió soros elnökségét betöltötte, akkor is fontos feladatának tartotta, hogy elősegítse a horvát csatlakozást, és az utolsó, az igazságügyi fejezetnek a lezárásához is hozzájáruljon. Valljuk meg, hogy már ekkor is meg mutatkozott szerintem az, hogy mennyire fontos a középeurópai országoknak az egymás iránti szolidaritása, hiszen ha megnézzük, ez a lezárás, ennek a fejezetnek a lezárása akár korábban, hónapokkal vagy talán még évekkel korábban is megtörténhetett volna, de valahogy nem volt akkora szándék. Azért volt jó, hogy ebben az időszakban egy középeurópai ország, Magyarország volt az Európai Unió soros elnöke, hiszen azt a korábban Horvátország által hangoztatott elvárást, hogy mindenkit mérjenek egyenlő mércével, hogy ne kelljen Horvátországnak most, a csatlakozási folyamatában szigorúbb feltételeknek megfelelnie, mint amivel 5, 10 vagy 15 évvel ezelőtt más országok csatlakozhattak az Európai Unióhoz, vagy más országoknak az Európai Unió tagjaként azokat a feltéte leket teljesíteni kell, nos erre az egyenlő elbánás elvére Magyarország fel tudta hívni a figyelmet, és tudta a középeurópai államok közös érdekét érvényesíteni abban, hogy Horvátországnak ne szabjunk szigorúbb feltételeket, mint amit a többi 27 tagállamn ak az Európai Unión belül feltételként meg kell tartania. Ezért nem véletlen, hogy pont egy középeurópai ország, Magyarország elnöksége idején sikerült befejezni a horvát csatlakozási tárgyalásokat. Én bízom benne, hogy ez a szolidaritás hosszú távú lesz, és minden középeurópai országra is kiterjed, hiszen nekünk látnunk kell, hogy egymásnak szövetségesei vagyunk. Ennek vannak nyilvánvalóan történelmi okai is, vannak a kultúrában gyökerező okai, közös vallásunkban gyökerező okai, közös adottságunkban gyök erező okai, de ebben igenis van perspektíva is, amit Magyarországnak ki kell használnia, és rá kell jöjjön, hogy igazából akkor tud erős Magyarországot építeni egy erős Európai Unión belül, hogyha a közös érdekkel rendelkező országok itt KözépEurópában ös szefognak, és nem pusztán kiszolgálói egy feltételezett vagy valós elvárásnak. Ezért szerintem nagyon fontos, és valóban, amikor nekem is volt szerencsém a külügyminiszter asszonnyal, az igazságügyminiszter úrral találkozni a múlt hét péntekén, ők is mind ketten megköszönték Magyarországnak az ebbéli segítségét, hiszen látták, hogy ez miként történt meg. Illetve magyar politikusként azt is jó volt látni, hogy azért Horvátországban a nemzeti minimum egy magasabb szinten van, mint Magyarországon, e tekintetbe n mi vehetnénk példát Horvátországról. Ott különböző kormányok különböző pártszínezetű képviselői és politikusai fordultak elő az elmúlt években, de volt egy nemzeti nagybizottság, amely az EUs csatlakozást mint közös érdeket tekintette, és ott azért a ho rvátoknak sikerült egy nagyobb nemzeti konszenzust kialakítani, mint nálunk, ott azért olyan dolgok szerintem nem voltak elképzelhetők, hogy saját képviselőtársaink a saját országunk ellen kérjenek szankciókat vagy járuljanak hozzá politikai nyilatkozatok, deklarációk elfogadásához. Ilyen szempontból pedig tehát nem Horvátországnak kell követnie Magyarországot, hanem Magyarországnak kell követnie Horvátországot. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)
