Országgyűlési Napló - 2012. évi tavaszi ülésszak
2012. február 27 (166. szám) - Határozathozatal részletes vitára bocsátásokról: - Döntés önálló indítvány tárgysorozatba-vételéről - ELNÖK (Lezsák Sándor): - HEGEDŰS TAMÁS (Jobbik): - ELNÖK (Lezsák Sándor): - GYÖNGYÖSI MÁRTON (Jobbik):
742 világosan jelzi és igazolja, hogy a rendszerváltást követően gyakorlatilag ez az ország az uniós csatlakozásra készült föl. ’91től társulási szerződést kötöttünk, így azt is figyelembe kell venni, hogy az egész rendszerváltásnak az úgynevezett transzformációs vesztesége is bizony a jelen legi tagságunkkal függ össze. Vagyis az, amit mi a magyar társadalom számára a szembenézés szempontjából nélkülözhetetlennek tartunk, hiszen tudjuk, a magyar lakosság 37 százaléka mondja csak azt, hogy jó dolognak tartom, hogy az ország az Európai Unió tag ja. Ebben a helyzetben, amikor Magyarország napról napra egy részben széteső Unióban kell hogy éljen, az, hogy egy világos egyenleggel rendelkezzünk az előnyökről és hasznokról, ezt úgy ítéljük meg, hogy a Magyar Országgyűlésnek alapvető feladata. Köszönöm , hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.) ELNÖK (Lezsák Sándor) : Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Most képviselőcsoportonként egy képviselő, valamint az elsőként felszólalásra jelentkező független képviselő kettőperces időtartamban felszólalha t. Elsőként megadom a szót Hegedűs Tamás képviselő úrnak, aki írásban előre jelezte felszólalási szándékát. Öné a szó, képviselő úr. HEGEDŰS TAMÁS (Jobbik) : Köszönöm a szót, elnök úr. Magam is az előterjesztők között lévén, de most a frakció nevében biztos ítom támogatásunkról ezt az előterjesztést, amelynek a célja az, hogy végre teljes körű képet kapjunk arról, hogy mi az eddigi tagság tapasztalatának mérlege, és ezenfelül mik azok a kilátások, amik várnak ránk. Egyfelől egy hiányt pótol, hiszen annak idej én a népszavazás ugyan megtörtént, de úgy szavaztunk, az ország lakossága úgy szavazott a belépésről, hogy nemhogy ők, de még a szűkebb politikai elit sem rendelkezett azokkal a gazdasági hatáselemzésekkel, hogy mibe kerül nekünk a tagság, mi az, amit nyer ünk vele, és mi az, amit veszítünk. Egyrészt tehát kötelességünk is ezt a hiánypótlást megtenni, de ennél is fontosabb érv talán az, hogy tisztában legyünk vele, az az Unió, amely felé napjainkban tartunk, ez már nem az az Európai Unió, mint amely mellett az ország a népszavazáskor döntött. Akkor még nem volt szó olyan mértékű központosításról, olyan mértékű centralizációról, nem volt még szó arról, hogy ha nem tetszik az arcunk Brüsszelben, akkor pénzmegvonással büntetnek, nem volt még arról szó, hogy az E urópai Unió, ha kell, darabontkormányokat ültet olyan országok nyakába, mint Olaszország, Görögország vagy éppen a szomszédos Románia. Még egy szempontot ajánlanék figyelmébe a kormánypárti frakcióknak: ha azt hangoztatjuk, hogy nincs alternatíva, akkor az ország tárgyalási pozícióját is nagymértékben rontjuk. Tehát ha az a célunk, hogy erősebb tárgyalási pozíciónk legyen Brüsszellel szemben, akkor igenis fel kell mutatnunk azt, hogy van alternatíva, és ha nem is olyan könnyű ennek az útját és módját megtal álni, hiszen igazán behatóan, komolyan eddig még nem foglalkoztak vele, akkor sürgősen el kell kezdeni, föl kell mutatni azt, hogy van az ország számára alternatíva az európai egyesült államokkal szemben. Köszönöm figyelmüket. (Taps a Jobbik soraiban.) ELN ÖK (Lezsák Sándor) : Köszönöm, képviselő úr. Megkérdezem, ki kíván még felszólalni. (Nincs jelentkező.) Jelentkezőt nem látok. Akkor megadom a szót az előterjesztők részéről Gyöngyösi Márton képviselő úrnak, aki írásban jelezte, hogy hozzá kíván szólni, ill etve le kívánja zárni ezt a belső vitát. GYÖNGYÖSI MÁRTON (Jobbik) : Köszönöm a szót, elnök úr. Úgy látom, hogy ebben a kérdésben nincs vita, teljes az egyetértés. Remélem, hogy ez nem az önök struccpolitikájának a jele, hanem az egyetértés jele, reménykede m, hogy akkor ezek szerint meg fogják szavazni az előterjesztésünket.
