Országgyűlési Napló - 2012. évi tavaszi ülésszak
2012. február 21 (165. szám) - Napirenden kívüli felszólaló: - ELNÖK (dr. Ujhelyi István): - DR. LENHARDT BALÁZS (Jobbik):
671 Tisztelt Országgyűlés! Az államháztartás egyensúlyát javító különadóról és járadékokról szóló 2006. évi LIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájában módosító javaslato t senki nem nyújtott be, így a mai napon részletes vitára nem kerül sor. Tisztelt Országgyűlés! A mai napirendi pontok tárgyalásának végéhez érkeztünk. Napirenden kívüli felszólaló: ELNÖK (dr. Ujhelyi István) : Napirend ut áni felszólalás viszont van. Lenhardt Balázs képviselő úr, jegyző úr “Népirtás Drezdában” címmel kíván szólni. Öné a szó. (2.00) DR. LENHARDT BALÁZS (Jobbik) : Köszönöm. A ’4445 telén Budapestet védő német és magyar seregek hősies helytállásáról a múlt hét en beszéltem. Most egy másik szomorú évfordulóra szeretnék kitérni, mert 1945. február 13ról 14re virradó éjszaka egy angolszász terrortámadás elpusztította az Elba Firenzéjét, Drezdát. Ez egy olyan támadás volt, amiben az áldozatok száma meghaladta a Hi rosimában és Nagaszakiban az atomtámadás következtében elhunyt áldozatok számát. Az angol Királyi Légierő, a Royal Air Force ’43. január 21ei casablancai direktívájából már nyilvánvaló volt - ami konkrétan kimondta , hogy a tengelyhatalmak elleni győzele m biztosításában fő cél a német nép moráljának végzetes aláaknázása. A Churchill brit miniszterelnök iránymutatása alapján készült utasítás lényegében a polgári lakosság ellen viselt gátlástalan terrorbombázásra adott felhatalmazás, amely több mint egymill ió német polgári áldozathoz vezetett a világháború végéig. Hamburg, Bréma, Kassel, Darmstadt, Münster vagy Brunswick tartoznak többek között azok közé a német városok közé, amelyeket szinte teljesen elpusztított ez az angolszász terrorháború. A Drezda elle ni támadást ’45ben gyakorlatilag már a biztos győzelem tudatában hajtották végre az angolszászok - ugye, nem volt messze a teljes német összeomlás , egy 900 éve eredeti pompájában álló belső városmaggal rendelkező, gyönyörű koraközépkori város ellen. A t ámadás célpontja kifejezetten a legsűrűbben lakott belső kerületek voltak, és a támadásparancsban ki is volt adva, hogy a cél: megsemmisíteni a lakosságot és a keleti, a szovjet támadás elől a városba menekült majdnem egymillió fő menekültet is vele együtt . A támadás kidolgozója Artur Harris légimarsall, akit ezért a tettéért többek között később az angol királynő lovaggá ütött; ez is világosan mutatja az angolszászok erkölcsiségét és morális érzékét. A mindaddig példátlan tömeggyilkosság elkövetése nagyon precízen meg volt tervezve: három támadóhullámban tervezték, 1250 bombázó támadta összesen a különben nyílt városnak számító Drezdát. Az első hullám 244 bombázójának feladata az volt, hogy főleg foszfor- és gyújtóbombákkal lobbantsák lángra a célterületet, hogy aztán az óvóhelyekről előmerészkedő lakosságot és az oltást megkezdő polgári védelmet a négy órával később érkező második hullám semmisítse meg. Már az első támadás után olyan pusztító tűzvihar keletkezett több mint 1000 Celsiusfokos hőmérséklettel, hogy a védekezést és az oltást lehetetlenné tette. Az emberek a pincékbe bezárva várták sorsuk beteljesülését, és azt, hogy elevenen égjenek meg. Olyan tűzvihar tombolt, ami mindent felemésztett, ami útjába került, hamuvá égette teljesen a testeket, és úg y szórta szerteszéjjel a városban. Sokan arccal előrefelé szabályosan beleolvadtak az utca burkolatába, és hetekkel a támadás után is szörnyű mementóját mutatták ennek a terrornak. Az angolszászok valódi természetét az mutatja meg legkifejezőbben, hogy nem elégedtek meg ennek a két támadásnak a borzalmas pusztításával, hanem másnap délre, 14 órával az első támadás után egy újabb 450 amerikai, úgynevezett Repülő Erőd bevetésével a harmadik csapást tervezték és valósították meg, amelynek az volt a célja, hogy a környékről is odasereglő polgári védelmet is,
