Országgyűlési Napló - 2012. évi tavaszi ülésszak
2012. június 12 (201. szám) - Az Európai Unió tisztviselőinek és más alkalmazottainak nyugdíj-biztosítási átutalásáról és visszautalásáról, valamint egyes nyugdíjbiztosítási tárgyú és más kapcsolódó törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Balczó Zoltán): - PROF. IVÁN LÁSZLÓ (Fidesz):
5679 gondolni, hogy önök egyfolytában azt mondják, hogy majd 2014ben jövünk mi, aztán majd mi lesz. 2014ben ilyen szöveggel nem hiszem, hogy eredményt tu dnának elérni. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK (Balczó Zoltán) : Tisztelt Képviselőtársaim! Most visszatérünk az előre bejelentett felszólalók köréhez, s elsőként megadom a szót Iván Lászlónak, a Fidesz képviselőjének. Képviselő úr! PROF. IVÁN LÁSZLÓ (Fidesz) : Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársak! Meg kell mondjam, hogy ez a vita, ami eddig zajlott, illetve ez a párbeszéd jellegű bevezető néhány megnyilatkozás jelzi azt, hogy mennyire fontos ügyről van szó, de egyébként is nagyon jól tudjuk, hogy a nyugdíjügy szerte az Európai Unióban, világviszonylatban is meghatározó ügy politikailag, szakmapolitikailag, szakmailag és egyedi, valamint generációs vonatkozásokban egyaránt. A mindinkább nyugdíjreformot követelő ügyként is megjeleni k, és ez a nyugdíjreformkövetelő magatartás olyan, hogy a minősítő szemüvegektől is függ. Hiszen tudjuk nagyon jól, hogy az úgynevezett nyugdíjkerekasztal ajánlásai között is nem egy célra irányuló, nem egy leszűrt, egy letisztult, hanem ötféle szempont is bekerült a polémiába, a megbeszélésbe. Tehát nem olyan egyszerűek ezek a dolgok, mindannyian tudjuk. Meg vagyok róla győződve egyébként, hogy az ellenzékben ülő képviselőtársak, azelőtt kormányt alakító ellenzékiek, illetve nem ellenzékiek és akkor mi e llenzékben rengeteget beszéltünk erről. Hatalmas viták, beszélgetések, odavissza csapások történtek tévében, az egész médiában egyaránt. Úgy tűnik, hogy a nyugdíjreformmal kapcsolatosan viszont akárhogy is nézzük, ez a követelés és a szükséglet, hogy erre szükség van és fontos, mindenképpen összekapcsolódik azzal, hogy hogyan tudjuk a folyamatokat - mert ez folyamatelemzés mentén történik , a folyamatelemzéseket biztosítani, és tudomásul véve azt, hogy Magyarország népessége a nagy változások mellett glob ális változások mellett is egyszerre ugyancsak idősödő, de közben rendkívüli módon fogyatkozó. Ebben a fogyatkozásban ugyan egykét hónapon keresztül látszik, mintha fölvillanna valami, és bízunk benne, hogy ez jobb is lesz, de a sajnos 1,34es mutató az m utató, és ez tényszerű: nem tudjuk reprodukálni magunkat a 22,12,2es szintre. De hadd mondjak néhány adatot általánosságban magyarországi viszonylatban, ezek friss KSHadatok: a 100 éves kort meghaladók száma 1100 fölé nőtt, most már 1500 körül mozog. A 90 évet meghaladók 35 ezer embert jelentenek, tehát ez is jelzi, hogy elmozdultunk a lényegesebb kisebb ilyen legidősebb korúaktól az úgynevezett centenáriánusoktól, lényegesen többen vannak. 2010es adatokban a várható élettartam férfiaknál 70,5 év volt, a nőknél 78,11. Harmincnegyven évvel ezelőtt, amikor nagy felméréseket csináltunk az országban, akkor ez lényegesen kevesebb volt, a 100 évesnél idősebbek száma nem volt több, mint 110120, de nem folytatom ezt. Ugyanakkor a 60 éves korban várható életta rtam is megnövekedett. A férfiaknál 1617 év várható, nőknél 2122 esztendő várható. Ez nagyon hosszú, és nagy különbség van a férfiak és nők szempontjából. Ez nagyon sok olyan következménnyel is jár, ami éppen az időskori biztonságot, idősbiztonságot, az idősellátást, az idősödők életminőségét befolyásoló, ha a társadalmon belül ezzel kapcsolatosan nincsenek kellő elemzések. A 65 éves és idősebb népesség aránya - és erre figyeljünk föl - ’90ben 13,2 százalék volt, 2011ben már 16,7 százalék, és 2050re ez 2930 százalék. 2060ra - bár reméljük, még elég messze van, hogy lehessen valamelyest befolyásolni, bár nem sok remény van - 3132 százalék lesz. Tehát óriási feladat, óriási kihívás, ezzel nekünk nagyon komolyan kell számolni már most is. A 65 éves és i dősebb népesség született gyermekeinek az arányára néhány adatot hadd mondjak; nem elkerülhető, hogy az idősekről a generációkon belül az együttműködés és a szolidáris együttműködésen belül a támasz biztonságát is ki lehessen alakítani. Nem született gyerm eke - a 65 éven felülieket visszafelé minősítve - 10 százaléknak. Egy gyermeke 28 százaléknak, kettő gyermeke
