Országgyűlési Napló - 2012. évi tavaszi ülésszak
2012. június 11 (200. szám) - Az Emberi Jogok Európai Bíróságának a Fratanoló kontra Magyarország ügyben hozott ítélete végrehajtásával kapcsolatos kérdésekről szóló beszámoló, valamint az Emberi Jogok Európai Bíróságának a Fratanoló kontra Magyarország ügyben hozott ítélete végre... - ELNÖK (Balczó Zoltán): - DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): - ELNÖK (Balczó Zoltán): - DR. RÉTVÁRI BENCE közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár:
5613 Én úgy érzem, hogy amennyiben Magyarország, a magyar Alkotmánybíróság álláspontja vitatkozik a strasbourgi ítélettel, és nyilvánvalóan szembenállás van az LMPMSZP kontra többi párt között, de ettől függetlenül az alapállásban szerencsére egyetértünk, a kommunizmust mindannyian elítélendőnek tartjuk, ez így is van rendjén, ezért vagyunk demokraták, ezért vagyunk ebben a parlamentben. Ezt szerintem pozitívumként megállapíthatjuk. Onnantól kezdve, hogy ezt a jelen konkrét helyzetet és a strasbourgi bíróság ítéletét hogyan ítéljük meg, innentől viszont van sok különbség köztünk. Én úgy látom, hogy mind a magyar Alkotmánybíróság úgy mondja, hogy ez a szólásszabadságnak egy szükséges, arányos és alkalmas ko rlátozása, mind azok a szervezetek, amelyeket felsoroltam önöknek és amelyek a kommunizmus üldözöttjeit, még túlélő társainkat vagy polgártársainkat magukba foglalják vagy érdekképviseletükként működnek, ők is egyértelművé tették, hogy azt kívánják a magya r kormánytól, hogy már csak a mellettük való kiállás miatt is igenis ebben a tekintetben ne fogadja el ezt a nemzetközi bírósági ítéletet. (Dr. Harangozó Tamás: De nincs ilyen.) Harmadsorban azt is elmondanám, hogy azért ez nem egy egyszerű adóügy, ahol az adóalap tekintetében van egy vitánk különböző számítási képletek alapján, és úgy kijön olyan eredmény, amit mindenki valamelyest el tud fogadni, mert objektív tényeken alapszik. Itt azért arról van szó, hogy nagyon távoli országok kultúrájában felnőtt emb erek, akik soha nem tapasztalták meg valószínűleg a kommunizmus rémtetteit, azok döntöttek. Tegyük hozzá, hogy az eljárásrend szerint ebben egy magyar bírónak is közre kellett működni, az ő hozzáállásán nyilván valamelyest jobban csodálkozunk. De jól látha tjuk, hogy ettől függetlenül jó lett volna, ha Magyarország jogorvoslati jogát tiszteletben tartják. És látja mindenki, hogy ez érzékeny ügy, nem egyértelmű ügy, nagyon különbözőképpen ítélik meg Angliában, ahová 1066 óta nem tette be külföldi katona a láb át és Magyarországon, ahonnan keleti és nyugati irányból végigtapodták a mi hazánk földjét a keleti és nyugati pogányság különböző képviselői. Rendkívül más kulturális helyzetben vannak ezek az országok, nagyon nehéz egyiknek megítéli a másik kérdését. Épp en ezért fontos szerintem, hogy belülről vezérelve nézzük ezt a kérdést és nem kívülről vezérelve. Ha mi magunk úgy gondoljuk, hogy helyes ezek ellen a szimbólumok ellen fellépni, és nem jó, ha valakinek megélhetési forrás vagy feltűnési lehetőség lesz az, ha vörös csillagot, sarlókalapácsot tűz magára, akkor járunk jó úton és nem akkor, ha kívülről vezéreltek vagyunk ebben a döntésben. És úgy gondoljuk, hogy nem nekünk kell a saját álláspontunkat kialakítani, hanem tőlünk több száz kilométerre élő és feln őtt embereknek, akik egy jogorvoslati lehetőség nélküli távoli eljárásban azt mondták, hogy bár a magyar Alkotmánybíróság és sok mindenki más is indokoltnak tartja ezt a korlátozást, ők mégis feloldanák, hiszen nem látják a közvetlen veszélyét a kommunizmu s újbóli bekövetkeztének. Szerencsére szerintem az Európai Unió vagy az Európa Tanács államaiban a nácizmus feléledésének sincsen reális lehetősége, csakhogy a kommunizmus áldozatai közül még több ezren, tízezren itt élnek közöttünk. (23.50) Tehát, ahogy m ondani akartam, ha lett volna jogorvoslati lehetőség, talán könnyebb lett volna ezt is elfogadtatni Magyarországgal. De így, hogy még a jogorvoslattól is megfosztották Magyarországot, nem is indokolták meg, hogy miért nem kerül ez kvázi másodfokra, még kev ésbé elfogadható. Kitől félünk, kedves képviselőtársaim, jobban? Attól, hogy itt ez a miniszteri tanácskozás Magyarországgal szemben diplomáciai nyomást fog gyakorolni? Vagy attól, hogy itt élnek közöttünk azok az emberek, akiket megnyomorított a kommunizm us, ezért élnek szegénységben, kicsi nyugdíjpótlékot adtunk nekik a rendszerváltás után, de ezzel nagyon kevés dolgot tudtunk pótolni, a kárpótlás csak részleges volt, erkölcsileg valamelyest jóvátettünk, de az életüket helyrehozni nem tudjuk, egy életen á t megbélyegzetten éltek? Az ő kegyeleti jogaiktól, vagy akik még életben vannak,
