Országgyűlési Napló - 2012. évi tavaszi ülésszak
2012. június 5 (198. szám) - Az ülésnap megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Ujhelyi István): - DR. RÉTVÁRI BENCE közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár:
5167 nemzetközi egyezményeket, ajánlásokat nem kell betartani, csak a saját érdekek erejéig. Ez természetesen ellenkezik azzal az adenaueri célkitűzéssel, amelynek követése pozitív eredményeket hozott NyugatEurópa számára. Sajnos, az elmúlt 22 évben térségünkben sehol sem sikerült bev ezetni, alkalmazni a Nyugaton jól bevált módszereket. A magyar nemzetpolitika számára nagy kihívást jelent a fenti megállapítás. Kihívás az is, amikor kölcsönösen pozitív eredményekről beszélhetünk egyegy viszonylatban, de ezek egy kormányváltást követően megkérdőjeleződnek, netán megsemmisülnek. Pedig az egyesült Európában mi sem lehetünk másodrendű polgárok, az, ami más nemzetnek joga, az nekünk is jár, nem kérünk se többet, de kevesebbet sem, mint más európai nemzet. További nagyon komoly nemzetpolitika i kihívást jelent a Kárpátmedencei magyar közösségek asszimilációjának, elvándorlásának megállítása, kultúránk, történelmünk megőrzése, ápolása. A fentiek elérésének eszköze a tömbmagyarlakta területek autonómiájának elérése. (Közbeszólás a kormánypártok soraiból: Úgy van!) Abban bízhatunk, hogy az újabb keletközépeurópai politikusi generációkból a már említett sztálini beidegződések kitörlődnek, és inkább a NyugatEurópa felől érkező eszmék, megoldások fogják formálni gondolkodásukat, így partnerek lehe tnek a jó modellek bevezetésében. Sajnos, a gazdasági válság fékezi ezt a folyamatot, de reméljük, csak átmeneti időre. Az elmúlt néhány évben újabb kihívást jelentett a határon túli egyes magyar politikusok orientálódása a többségi nemzet központi pártjai felé, gyengítve így a magyar etnikai pártokat. Ez a jelenség hangsúlyosan jelentkezett Szlovákiában, de Szerbiában is. Egyes véleményekkel ellentétben meggyőződésünk, hogy ez a folyamat közép- és hosszú távon gyengíti a magyar közösségek érdekérvényesítés ét, és nemhogy megfékezné, de inkább gyorsítja az asszimilációs folyamatokat. A térségünkre, de egész Európára ható külső kihívások megválaszolásának kényszere reményeim szerint segítni fogja nemzetpolitikai céljaink elérését. A fent említett kihívások sok és nehéz feladatot jelentenek politikusaink, diplomatáink számára, akik meríthetnek a pozitív gyakorlatokból, de csak ezen feladatok megoldása jelentheti a megmaradás zálogát a Kárpátmedencében. Az európai nemzetek, így a Kárpátmedencében élők is képese k kell legyenek a valódi együttműködésre, egymás tiszteletére, a mármár zsigeri gyűlöleten való felülemelkedésre. Ezt diktálja a józan ész, a térségre nehezedő külső kényszerek (Az elnök csenget.) , és ezt fogja számon kérni az utókor még Bukarestben, Belg rádban, Pozsonyban vagy Kijevben is. Köszönöm a szót. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK (dr. Ujhelyi István) : Köszönjük szépen, képviselő úr. Megkérdezem, hogy a kormány nevében ki kíván válaszolni. Rétvári Bence államtitkár úr jelentkezik, öné a szó öt percben. DR. RÉTVÁRI BENCE közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár : Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselők! Tisztelt Ház! Gondoljunk csak bele, hogy 92 éve élnek nemzettársaink elszakítva Magyarországtól, kisebbség i létben. Számunkra hányszor adódott alkalom, hogy a magyarságunkat megvalljuk? Általában kevesebbszer, mint az ő számukra, hiszen mi itt élünk Magyarországon, magyar környezetben, mégis hány mulasztást tudnánk felsorolni, amikor nem tettünk meg mindent az ért, hogy a magyarságunkat minél inkább megéljük vagy erősítsük. Ezek a nemzettársaink 92 éve kisebbségi sorban élnek, többször tudunk felsorolni a történelemből példákat pogromokra, üldözésre, hátrányos megkülönböztetésre és sok olyan egyéb negatív kormán yzati lépésre, amely igyekezett őket teljességgel elűzni, elnyomni, kulturális gyökereiket elszakítani. Ennek ellenére ők magyarok tudtak lenni, milliószámra magyarok tudtak lenni itt a Kárpátmedencében, a magyar közjogi határokon kívül. Én úgy gondolom, hogy óriási elismeréssel tartozunk ezeknek a határon túli magyar testvéreinknek, barátainknak, hiszen mi magunk látjuk, hogy milyen keveset foglalkozunk olykor a magyarságunkkal, mennyivel többet kellene, ők pedig ezt konfliktusokkal, nehézségekkel vállalt ák, sokszor úgy, hogy nem tudnak továbbtanulni, nem tudnak a saját anyanyelvükön tanulni, iskolába
