Országgyűlési Napló - 2012. évi tavaszi ülésszak
2012. február 21 (165. szám) - A devizakölcsönök törlesztési árfolyamának rögzítéséről és a lakóingatlanok kényszerértékesítésének rendjéről szóló 2011. évi LXXV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - DR. LENHARDT BALÁZS (Jobbik):
514 tegye stabillá ezt az árfolyamot, hogy ne okozzon már a továbbiakban tovagyűrűző problémát. H át az éppen tegnap elfogadott EUpaktum fényében, amikor látjuk, hogy napról napra, lépésről lépésre veszti el Magyarország a teljes gazdasági és állami szuverenitását, ennek következtében mondunk le fokozatosan pont ezekről az életbevágóan fontos, először a monetáris és most már a fiskális jogokról is lassan, ami a költségvetésre vonatkozik, akkor ez finoman mondva megkérdőjelezhető kijelentés. És hogy hogyan alakul az árfolyam a közeljövőben? Hát nem úgy tűnik, sajnos, hogy a magyar gazdaság rohamos növek edésnek, a forintárfolyam pedig drasztikus csökkenésnek indulna. Úgyhogy az, hogy mi fog történni, most még nyitott, de félő - és ez a Jobbik álláspontja , hogy még nagyobb válságba és még mélyebb gödörbe, recesszióba zuhanhat bele nem csupán Magyarország , de a világgazdaság. Az, hogy - ahogyan Volner képviselőtársam is kiválóan rámutatott - átváltottak az emberek forintkamatra, arra a forintkamatra, amit kartellszerűen, indokolatlanul emeltek meg a bankok, a jelenlegi helyzetben igazából nem csökkentette a terhüket, és az egész magyar gazdasági növekedésnek - és erre nagyon fontos rámutatni - a legfőbb és legsúlyosabb problémája, hogy ez a fajta hiteltörlesztési kötelezettség elszívja a likviditást, tehát a szabadon áramló pénzeszközöket a gazdaságból. Ezé rt nincs ma pénz Magyarországon. Ezért nem lehet beruházásokat indítani, ezért nem tudnak fizetni az emberek a szolgáltatásért, nem tudnak árut vásárolni, mert minden megtakarított pénzüket kénytelenek a banki adósrabszolgaság miatt behordani a Krőzusnak é s letenni ott, és a bankok - és erről is számtalanszor beszéltünk itt jobbikosok - ezt a pénzt kiviszik utána az országból, és ezáltal is csökkentik még a reményét is a gazdaság felépülésének és fellendülésének. Úgyhogy nem oldódott meg sajnos ezzel a prob léma, hanem ugyanúgy szembe kell vele nézni, és ugyanolyan problémát fog okozni pontosan ez a forintkamat is, ami - tegyük hozzá - Simor Andrásnak, az MNB elnökének az ámokfutása, nem tudjuk még meddig tarthat. Azt kis örömmel kellett nyugtáznunk, hogy a l egutóbbi alapkamatemelés a monetáris tanács tagjai számának megemelése miatt már nem sikerült neki. Mert minél jobban emelkedik az alapkamat, akkor már ezeket az amúgy is magas forintkamatokat természetesen tovább fogják emelni. A jelenlegi árfolyamrögzít ésben azért egy meglepő fejlemény, amit óriási sikerként aposztrofálnak, hogy a bankok gyakorlatilag lemondanak a befizetett összeg kamattörlesztésre jutó árfolyamkülönbözet gyűjtőhitelszámlán való kamatozásáról. Hát ez egy jó dolog, persze a tőkerész utá n fizetendő árfolyamkülönbözet azért meg fog jelenni ezen a gyűjtőhitelszámlán. Ez egy pozitív fejlemény, csak elgondolkodtat, hogy vajon miért tették meg ezt a nagyvonalú gesztust. Vajon mégis igazunk vane nekünk, jobbikosoknak, amikor elmondjuk, hogy e z az egész devizahitelezés vagy devizaalapú hitelezés - hogy pontos legyek - gigantikus átverés és blöff volt. Ahogy Volner János számtalanszor és adatokkal alátámasztva idézte föl önöknek is a PSZÁF jelentését, ahol világosan látszik, hogy tényszerűen nem került olyan devizaalapú forrás bevonásra a magyar pénzintézetek számára, ami utána kikerült hitelezés formájában a gazdaságba, az embereknek mint hitel, akkor ezt nehéz megindokolni mindenféle izzadtságszagú magyarázatokkal. A helyzet nagyon egyszerű: it t ténylegesen forintot hiteleztek, és az egész árfolyamkülönbözettel való játék az a blöff, és arra szolgál, hogy lehúzhassák a hetedik bőrt is a kifosztott és tönkretett magyar lakosságról. Úgyhogy valószínűleg a bankok ezért tudtak ilyen engedékenyek le nni, hogy a kamattörlesztésre eső árfolyamkülönbözetet akár el is engedjék. És milyen megható az a fajta siránkozás, amit hónapok óta folytat az egész bankszektor, és hozzájuk kapcsolódva a gazdasági pénzügyi hetilapok és szakma, hogy a magyar bankrendsze rt ekkora és ennyi ezer milliárd meg annyi ezer milliárd veszteség érte. Ez a veszteség, amit ők így állítanak be, csak egy jövőre szóló esetleges elmaradó bevétel, egy elmaradt haszon, amit a római jog óta lucrum cessans néven ismerünk, és a polgári jogna k is az egyik alaptétele. Itt nincs semmiféle ténylegesen realizált vesztesége a bankszektornak, itt annak a fajta luxusprofitnak az esetleges csökkenése került törvényben is rögzítésre, amit ők a legszebb álmaikban már előre láttak. És milyen érdekes, hog y ilyenkor ténylegesen előre látják, hogy hogyan
