Országgyűlési Napló - 2012. évi tavaszi ülésszak
2012. június 4 (197. szám) - Dr. Hiller István (MSZP) - az emberi erőforrások miniszteréhez - “A felsőoktatásról 3.” címmel - ELNÖK (Lezsák Sándor): - DR. HILLER ISTVÁN (MSZP): - ELNÖK (Lezsák Sándor):
4994 Az Új Széchenyitervből, valamint a piacról, a gazdaságból érkező saját bevételek a Diákhitel 2. bevezetése által növekedni fognak. A felsőoktatási intézményeknek felelős gazdasági stratégiával, önerővel rendelke ző, fenntartható intézményekké kell válniuk, amelyek elég erősek ahhoz, hogy megfeleljenek a pénzügyi fenntarthatóság követelményeinek is. Harmadik kérdésére a válasz: a költségviselés formája szerint a felsőoktatási képzésben részt vevő lehet magyar állam i ösztöndíjjal támogatott hallgató, magyar állami részösztöndíjjal támogatott hallgató és önköltséges hallgató. Az utóbbi kategória a korábban költségtérítéses képzésben részt vevők köre. Tandíj nincs. 10 diákból 7 állami támogatással tanul. A tandíjat önö k szerették volna bevezetni, lehet, hogy ellenzékben megváltoztatták az álláspontjukat. Negyedik kérdésére a válaszom: az önköltséges hallgatók arányának növelése nem állami felsőoktatásirányítási kérdés, hanem az intézményi autonómia körébe tartozik. Ann ak érdekében, hogy minél szélesebb legyen a felsőoktatáshoz való hozzáférés, az állami intézmények számára nincs korlátozva a felvehető önköltséges hallgatói létszám, továbbá az önköltséges képzésben részt vevők számára a kormány rendeletben maximálta az e gyetemek, főiskolák által kérhető költségtérítés összegét. (12.40) Az ötödik kérdésére a válasz: a felsőoktatáshoz való hozzáférés esélyegyenlőségének a megteremtése, a társadalmi dimenzió szélesítése alapvetően fontos célja a felsőoktatáspolitikának, his zen egy ország sem engedheti meg magának, hogy akár egyetlen tehetséget is elpazaroljon. Az esélyteremtés még szélesebbre nyitása érdekében az állam a Diákhitel 2. program keretében minden új belépő diák számára biztosítja a felsőoktatáshoz való hozzáférés t. Összegezve tehát: a magyar állam kiterjedt támogatási rendszerrel segíti elő a felsőoktatási intézménybe való bejutást. Kérem válaszom elfogadását. Köszönöm. (Taps a kormányzó pártok padsoraiból.) ELNÖK (Lezsák Sándor) : Köszönöm, miniszter úr. Kérdezem Hiller képviselő urat, elfogadjae a miniszteri választ. DR. HILLER ISTVÁN (MSZP) : Tisztelt Miniszter Úr! A válasz korrekt, csak nem ez a valóság. Kérem, menjen el egy nyugatmagyarországi város középiskolájába, és kérdezze meg a most végzett hallgatóktól, hogy bizonyos képzési területeken miért jelentkeznek tömegesen a bécsi, a grazi, a bécsújhelyi vagy immáron a kismartoni, eisenstadti főiskolára. Azért, egész egyszerűen, mert azt a költséget, amit önköltségnek neveznek… - ön azt mondja, nem tandíj, tessé k megkérdezni, hogyan gondolkodnak erről a diákok! Oda jelentkeznek, ahol egyébként nincs tandíj - Ausztriában nincs. Ezért azt kell mondjam, az a tendencia, amit ön felvázolt, teljesen ellentétes mindazzal, ami tőlünk nyugatra, Európában válságkezeléské nt zajlik. Azt kell mondjam, hogy Angliában 201112ben úgy emelték meg a tankötelezettség határát, hogy az 2013ban 17, majd 18 év lesz 2015ben. Mi meg (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) szégyenszemre csökkentettük. A válas zai tehát korrektek, de nem fedik a valóságot, ezért nem fogadom el. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiból.) ELNÖK (Lezsák Sándor) : Köszönöm. Kérdezem tehát a tisztelt Országgyűlést, elfogadjae a miniszteri választ. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.) Ki mondom a határozatot: az Országgyűlés a miniszteri választ 202 igen szavazattal, 75 nem ellenében, tartózkodás nélkül elfogadta.
