Országgyűlési Napló - 2012. évi tavaszi ülésszak
2012. február 21 (165. szám) - A devizakölcsönök törlesztési árfolyamának rögzítéséről és a lakóingatlanok kényszerértékesítésének rendjéről szóló 2011. évi LXXV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Ujhelyi István): - SZŰCS ERIKA (független): - ELNÖK (dr. Ujhelyi István): - ROMÁN ISTVÁN (Fidesz):
499 Ahhoz, hogy megértsük azt, hogy hogyan is jutottunk ide, azt gondolom, néhány szót érdemes arról beszélnünk, hogy 2010ben, a kormányváltáskor milyen helyzettel találkozott az új parlament, és milyen helyzettel találkozott az új kormány. Egy teljesen szabá lyozatlan rendszer volt Magyarországon, a bankok tulajdonképpen lubickoltak ebben a közegben, olyan feltételek mellett dolgozhattak, nyújthattak hitelt, ami számukra a legkedvezőbb volt, úgy alakították a játékszabályokat, ahogy ők a maguk számára ezt szer ették volna megtenni, mindenféle korlát és gát nélkül. Néhány olyan szimbolikus elemet emelnék ki ebből a szabályozatlanságból, amely talán hihetetlennek is tűnne, ha nem tudnánk, hogy valójában így volt. Ilyen az, hogy a devizahiteleknek a számítása az el adási árfolyamon történt; ilyen az, hogy szabadon történtek kamatváltoztatások; vagy ilyen az, hogy a bankokban a hitelfelvétel esetén nem volt mindig teljes körű a tájékoztatás. Az, hogy mi vezetett ide, hogy ez történhetett Magyarországon, azt gondolom, mindenki számára egyértelmű: nem volt egy erős állam, amely - amikor szükség lett volna a beavatkozásra - beavatkozott volna, ezzel szemben 2010 után komoly változások történtek, a kormányváltással megtörtént a beavatkozás ebbe a rendszerbe. Szeretném kiem elni a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének a szerepét is, és innen, a parlament patkójából is köszönetet mondani a szervezet vezetésének és munkatársainak, mert az elmúlt időszakban egy irtózatos nagy munkát végeztek annak érdekében - a tanácsadáson keresztül, a bankszektor ellenőrzésén keresztül , hogy azok a törvények, amelyeket mi itt a parlamentben meghozunk, minél inkább a gyakorlatban is megvalósulhassanak. Nyilván mindannyian tudunk olyan eseteket mondani, amikor a bankok továbbra is igyekezt ek az erőfölényükkel visszaélni, és azt gondolom, hogy a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének a fellépése nagyon sokat tett azért, hogy ez a minimálisra csökkenjen. Tehát egy ilyen közegben kellett elkezdeni rendet rakni. A Bajnaikormány, mint jól e mlékszünk, egy etikai kódex megalkotására volt képes mindösszesen (Szűcs Erika közbeszólása.) , és azt is láthatjuk, hogy ez az etikai kódex mennyit ért a gyakorlatban. Igazából semmilyen visszatartó erővel nem rendelkezett; ahhoz, hogy visszatartó erő legy en, törvényeket kellett hozni, a parlamentnek tárgyalnia kellett. Idekapcsolódva, ha megengedik, azt is sikernek tartom, hogy érdemi tárgyalások indultak el, és a végtörlesztés ügyét ebből a szempontból kevésbé szoktuk vizsgálni, de azt gondolom, hogy a vé gtörlesztés ügye nagyon fontos volt ahhoz, hogy a Bankszövetség és a magyar kormány között tavaly decemberben a megállapodás megszülessen. Korábban azt tapasztalhatták a bankok, azt tapasztalhatta a Bankszövetség, hogy különböző okokból, de az érdekeiket m aximálisan tudják érvényesíteni akár a kormányzattal, akár a lakossággal szemben, most pedig a bankadón, illetve a végtörlesztésen keresztül, ezeken az intézményeken keresztül azzal kellett szembesülniük, hogy a kormányzat másképpen gondolkodik erről a vil ágról, mint amit korábban megszokhattak. Ha nem lett volna a bankadó és a végtörlesztés, azt gondolom, nem jutottunk volna el odáig, hogy érdemi tárgyalások folyjanak, és érdemi megállapodás szülessen meg. Miért is tették volna a bankok, hogy érdemi engedm ényeket tegyenek, ha nem kényszerítette volna arra a parlament és nem kényszerítette volna arra az Országgyűlés őket, hogy a megállapodás felé mozduljanak el? Ha megengedik, mondanék néhány gondolatot arról is, hogy kiket érint ez a törvényjavaslat - ezt a nnál is inkább megtenném, mert rengeteg blődség elhangzott ezzel kapcsolatosan. Például volt olyan képviselőtársunk, aki a végtörlesztés kapcsán arról beszélt, hogy a 200 ezer végtörlesztő igazából a felső tízezer, de volt olyan képviselőtársunk is, aki há rom mondatban egymás után először arról beszélt, hogy a 150 ezer fős réteg, amelynek 90 napon túli hitele van, egy rendkívül széles réteg, utána pedig arról a 450 ezer családról, amely az árfolyamgáttal élhet, azt mondta, hogy az egy rendkívül szűk réteg. Tehát nyilvánvalóan azok, akik a lakáshitelük után 90 napon túli tartozással rendelkeznek, a 150 ezer egy rendkívül széles réteg, ebben egyetértünk, abban azonban nem, hogy a 450 ezres réteg, amely az árfolyamgát intézményével élni tud, egy nagyon szűk rét eg lenne.
