Országgyűlési Napló - 2012. évi tavaszi ülésszak
2012. május 30 (196. szám) - A büntető törvénykönyvről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Balczó Zoltán): - DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP):
4958 Szeretnék szólni az előzetes fogva tartás beszámításának szabályozásáról, amely alapján termés zetesen és helyesen differenciál a jogalkotó a tekintetben, hogy egy nap szabadságvesztés büntetésnek mennyi előzetes letartóztatásban eltöltött időt, mennyi házi őrizetben eltöltött időt számít be. Tehát amikor ezeket az arányszámokat akár a pénzbüntetés vagy az elzárás vonatkozásában szabályozza, akkor azt helyesen teszi, én azonban úgy gondolom, hogy a szabályozás részleteit tekintve már vannak bizony problémák. Helyes az, ha a házi őrizetben eltöltött időt kevesebb szabadságvesztésnek számolják be, hisz en a házi őrizet lényegesen kisebb joghátrányt okoz az elkövetőnek, mint az előzetes letartóztatás. Magyarán, ha valaki otthon van fogva vagy a börtönben, az nem mindegy. Azonban az előzetes letartóztatás - és ezt senki nem vitatja - körülményei gyakorlati lag egy fegyház fokozatban letöltött büntetésnek felelnek meg, legalábbis ahogy mondtam, a lényegi elemeit tekintve, hiszen például munkát sem végezhet az előzetes letartóztatásban lévő, 23 órán keresztül tartózkodik a cellájában. Ez lényegesen enyhébben k erül szabályozásra, mondjuk, a börtönbüntetést vagy a fogházbüntetést töltők esetében. Az tehát helyes, hogy amint mondtam, a házi őrizet több napja minősül egy nap szabadságvesztésnek. Az is helyeselhető, hogy egy nap előzetes fogva tartás egyenlő egy nap fegyházbüntetéssel, természetesen, ha ezt szabja ki a bíróság. Ha azonban a bíróság később börtönbüntetést vagy éppenséggel fogházbüntetést állapít meg, ne adj’ isten pénzbüntetést vagy elzárást szab ki mint jogkövetkezményt, akkor egyáltalán nem helyes a z előterjesztésben szereplő megoldás, amely szerint egy nap előzetes letartóztatásban eltöltött idő egy nap börtönbüntetésnek, egy nap elzárásnak, egy nap fogházbüntetésnek és egynapi tételnyi pénzbüntetésnek felel meg. Azt gondolom, hogy ez súlyosan igazságtalan. Hiszen nagyon sokan vannak, akik a teljes büntetésüket az előzetes letartóztatásban töltik le. Egyszerűbben fogalmazva, a végén annyit kap, amennyit az előzetes letartóztatásban töltött. És hiába kap az illető f ogházbüntetést vagy börtönbüntetést vagy az új szabályok szerint majd elzárást, ő gyakorlatilag a teljes büntetését fegyházkörülmények között töltötte le. Éppen ezért azt javaslom, hogy ennek megfelelően változzon meg majd a szabályozás, tehát a fegyháznak feleljen meg egy nap előzetes letartóztatás, avagy a börtönbüntetés két napnak, illetve három napnak feleljen meg a fogházbüntetés és az elzárás. Azt gondolom, hogy Magyarországon annak lehetünk tanúi - és ezzel gyakorló jogászok mindannyian egyetértünk , hogy irreálisan és irracionálisan sok az előzetes letartóztatások száma, és természetesen az ott eltöltött idő is. Ezt egyébként pártállástól függetlenül így gondoljuk. Van olyan megye, volt olyan megye, ahol az ügyészi indítványoknak egy év alatt a 100 százalékát rendelte el a bíróság: 2009ben Békés megyében volt így. Azt gondolom, ez nem dicsőség, hanem szörnyű. Úgy hiszem, hogy egy ilyen új szabályozás alkalmat, illetve lehetőséget adna arra is, hogy ez a bírói gyakorlat megváltozzon, és valóban az ke rüljön előzetes letartóztatásba, akit oda kell helyezni, ne pedig boldogboldogtalan, mert jobb bent, mint kint. Meggondolná sokkal jobban az ügyész, hogy egy kisebb súlyú bűncselekményért valakit előzetesbe helyeze, ha az átváltás az általunk javasoltak szerint alakul majd. A másik, amit javasolnék ezzel a szakasszal kapcsolatban, hogy a lakhelyelhagyási tilalmat is valamilyen módon számítsák majd be a később kiszabott szabadságvesztés büntetésbe. Természetesen lehet 1:5 vagy 1:10 az átváltási arány, de ú gy hiszem, hogy az, hogy valaki kényszerintézkedés címén, mondjuk, a megyéjét vagy a városát nem hagyhatja el több évig, azt valahol a büntetésbe be kell számítani. Erre nem ad választ a jelenlegi jogszabály. A másik olyan elvi kérdés, amiről szerettem vol na szólni, igazából a mai vitában merült fel: nevezetesen a véleménynyilvánítás szabadságának korlátai. Azt gondolom, hogy nem kell azt igazolni és bizonyítani, hogy a véleménynyilvánítás szabadságának van és kell is hogy legyen korlátja. Ezt elismeri a te ljes jogrendszerünk, elismeri az alkotmány, az alaptörvény, elismeri a büntetőjog, elismeri a polgári jog.
