Országgyűlési Napló - 2012. évi tavaszi ülésszak
2012. február 21 (165. szám) - A devizakölcsönök törlesztési árfolyamának rögzítéséről és a lakóingatlanok kényszerértékesítésének rendjéről szóló 2011. évi LXXV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Ujhelyi István): - BABÁK MIHÁLY (Fidesz): - ELNÖK (dr. Ujhelyi István): - SZŰCS ERIKA (független):
494 miközben előrebocsátom, hogy személy szerint és a Demokratikus Koalícióhoz tartozó képviselők nevében is üdvözlöm, hogy végre egy olyan törvényjavaslat került a Házhoz, amely szakmailag megfelelően egyeztetve va n, amely a terheket arányosan osztja meg, nemcsak a résztvevők között, hanem időben is, és ezért gazdaságilag egy sokkal elviselhetőbb pálya, mint az a végtörlesztés, amiről itt sok szó esett, és én is néhány szóval minősíteni szeretném. (12.00) Azt gondol om, miután érzelmileg nagyon erőteljes megközelítések hangzottak el, érdemes azzal foglalkozni, hogy a devizahitelek mögött mik azok a problémák, azok a társadalmi problémák, amelyek valójában itt megjelennek. Különböző tünetek mindenféle hozzászólásban el hangzanak. Az említett ÁSZjelentés a 2000 és 2007 közötti időszakot földolgozva egy nagyon meglepő adattal szolgált, mégpedig azzal, hogy 2001ben a háztartások teljes jövedelmük 10 százalékának arányáig voltak eladósodva, 2007ben pedig ez az eladósodott sági szint 51 százalékra nőtt. Most természetesen mondanák önök azt, hogy hát persze, a szocialistaliberális kormányok, én azonban azt gondolom, hogy ennek gyökere 2000ben, egy évértékelőben elhangzott mondat lehet, amely úgy szólt, hogy három gyerek, há rom szoba, négy kerék. És önök nyilván tudják, hogy ez kiről szólt. De ebben az évértékelőben a miniszterelnök úr egyáltalán nem a munkát emelte piedesztálra meg a versenyképességet meg a kemény küzdelmet, hanem bizony a fogyasztást. Ez a fogyasztás aztán meg is lett támogatva egy olyan lakáshitelezési rendszerrel, ami rendkívül könnyen hozzáférhető volt, és igen bőkezű volt. Annyira bőkezű, hogy másfél év után már 186 milliárd forint volt a költségvetés kötelezettsége, és a következő kormányok bátortalanul meg csikorogva mertek csak hozzányúlni, és módosították, szűkítették, de hát nem a lakáshitelezést fogták ezzel vissza, mint utóbb kiderült, hanem a devizalakáshitelezést. Azt gondolom, az egyik nagy probléma, és ez nem a devizalakáshitelekről szól, hog y az elmúlt 10 esztendőben a magyar politikában nem volt képes a politikai elit átvinni azt a gondolkodásmódot, hogy fogyasztani csak a várható jövedelem reményében, azzal arányosan lehet. Ha Spaller Endre képviselőtársam megengedi nekem meg mindenki másna k: ha ön feltételezi, hogy 2017re már rendeződni fog a dolog, akkor talán el lehet ismerni azok hitét, akik 20032004ben abban a reményben vettek fel ilyenolyan hiteleket lakásra, kocsira és egyebekre, hogy ez a gazdaság tovább fog növekedni, és eszébe nem jutott senkinek, hogy 20082010ben gazdasági válság lesz. De azért mégiscsak azt gondolom, hogy ez a probléma lényeges probléma, és nemcsak a devizalakáshitelekről kell beszélni, hanem arról kell beszélni, hogyan lehet azt a fajta eladósodottságot cs ökkenteni, amiről Simon képviselőtársunk elmondta, hogy 806 ezer hiteles van, és ebből 400 ezer családban három hitel is van. Azt gondolom, ezek abnormális dolgok, és ez egy nagyon összetett feladat, amivel foglalkozni kell, és ha ilyen javaslatok a Ház el é kerülnek, azt boldogan fogjuk támogatni, ami a pénzügyi kultúráról szól, az oktatástól a felnőtt életen keresztül a fogyasztóvédelem megerősítéséig, és ezer és egy lehetőség van. Tehát végül is azért ez az eladósodási szint igazából a 2008ban kirobbant válság miatt lett katasztrofális, és éppen a Statisztikai Tükörben állapították meg az adatok elemzésével, hogy a nemfizetés alapvető oka nem a devizaárfolyamok növekedése vagy a forint romló árfolyama, hanem a munkanélküliség. Egyéni szinten alapvetően a gazdasági válság által vált problémává és a munkanélküliség miatt vált problémává. Ennek az egész ügynek azonban nemcsak egyéni szinten van gondja, elhangzott itt sokszor Rogán elnök úr prezentációjában, hogy van egy makrogazdasági, makropénzügyi vetülete is, hogy a hitelek forrása nem forint, hanem deviza lett, és ezzel az ország devizakitettsége erőteljesen megnőtt. Ez a fajta probléma is, bár elismerem, hogy voltak jelzések, és biztos, hogy ezekre a jelzésekre lehetett volna jobban figyelni, de éppen ma mondta Rogán képviselő úr, hogy a bankok, amelyek saját üzleti tevékenységükben először jelzik azt, hogy valami nem stimmel, mert nagyok a kockázatok, nem tudom, milyen okok miatt nem jelezték a devizahitelezés kockázatait. Így aztán az államigazgatás sem vette ezeket a jelzéseket olyan komolyan, mint kellett volna. De mégiscsak
