Országgyűlési Napló - 2012. évi tavaszi ülésszak
2012. május 30 (196. szám) - A büntető törvénykönyvről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Balczó Zoltán): - DR. DOROSZ DÁVID (LMP): - ELNÖK (Balczó Zoltán): - DR. GRUBER ATTILA (Fidesz):
4903 még olyan vagyon elleni bűncselekmények kérdése is, amit érdemes átgondolnunk, és érdemes a vitához kapcsolódóan módosító indítványokkal talán megerősítve átgondolni - ezt az elkövetési csokrot 12 évre szállítja le. A büntethetőség ilyen esetekben a belátási képesség vizsgálatához kötött, és valóban egy izgalmas kérdés, hogy mennyire okszerű a belátási képesség vizsgálata vagy sem. Ezen valóban vitatkozhatunk. Sokfajta megoldást találunk az európai büntetőjogban; az elkövetővel szemben büntetés nem alkalmazható, a legsúlyosabb szankció, amit ilyen korú személlyel alkalma zni lehet, a javítóintézeti nevelés. Itt valóban egy újabb kérdés merül fel, hogy egy erős visszavágás, vagy pedig valóban a személyiség, a kisebb mértékben csorbult személyiség és a társadalmi normák tisztelete iránti folyamatos nevelés vagy neveléskísérl et az, ami fontos ebben az esetben. Ha Európában körülnézünk, látjuk, hogy a büntethetőségi korhatár meglehetősen széles spektrumban található, hiszen 7 éves kortól 1617 éves korig terjed. Az angolszász jogra jellemző kemény és szigorú szabályozás e téren nyomon követhető, hiszen Írországban található a 7 éves korhatár, az Egyesült Királyságban 10 év az a korhatár. De mielőtt még valamiféle furcsa dickensi sötétségbe burkolnánk a szigetország jogalkotóit, azért azt is meg kell említeni, hogy például Svájcb an vagy Norvégiában is a 10. életévüket betöltött elkövetők már büntethetők bizonyos korlátok mellett. Az alacsony büntethetőségi korhatárt alkalmazó büntetőjogi rendszerek mindenütt komplexen vizsgálják az elkövető személyiségét, és ennek függvényében mon dják ki a büntethetőség fennállását. Úgy vélem, hogy a magyar kísérlet is ebbe a sorba tagozódik, és nemcsak azokat az európai normákat, hanem az európai gyakorlat által megerősített módokat vesszük át, ami szerintem alkalmas a Btk.ban meghatározott célok elérésére. A vizsgálatok során orvos, orvos szakértő, pszichológus állapítja meg, hogy fennálle a büntethetőség alapjául szolgáló belátási képesség, és tulajdonképpen ezt az elemzést, ezeknek a körülményeknek a mérlegelését veszi át a magyar büntetőjog m ódosításának a tervezete is. (18.00) A második terület, ahol szintén több képviselőtársam jelezte kifogását, aggódását, továbbgondolási javaslatát, az pedig a jogos védelem kérdése. Annak idején a pécsi büntetőjogi tanszék egykori vezetőjé nek az oktatásában vettem részt, és ott híres volt az akkor még jogos önvédelemként használt kifejezés, amelyik az ifjú joghallgatók esetében kötelező volt, hogy az se nem jogos, se nem ön, se nem védelem. Most érthető, hogy ez a hosszú, sok évtizedes kér déskör egyegy büntetőjogi törvénykönyvmódosításnál ismételten újra és újra feltör, előjön. A hatályos magyar büntető törvénykönyv kizárja annak a büntethetőségét, akinek a cselekménye saját, illetőleg mások személye, javai vagy közérdek ellen intézett, i lletőleg ezeket közvetlenül fenyegető jogtalan támadás elhárításához szükséges. Ugyanakkor a jelenleg hatályban lévő büntető törvénykönyv szerint nem büntethető az sem, aki az elhárítás szükséges mértékét ijedtségből vagy menthetőségből lépi túl. Ez azért izgalmas kérdés, és talán a teremben ülő kollégák is meg tudják erősíteni, mert hiszen itt arról az izgalmas kérdésről van szó, hogy a sértett kap egy pluszjogot, egy olyan jogot a törvényhozótól, amely tulajdonképpen egyfajta ítélkezési, bűnüldözői, rendv édelmi jogosultságot helyez ideiglenesen, bizonyos feltételek mellett a sértett kezébe. Nyilván ezzel csínján kell bánni, bármikor és bármelyik jogalkotói periódust vizsgáljuk, ez mindig olyan kényes kérdés volt, hogy ezzel a jogosultsággal, amit tulajdonk éppen átad a törvényhozó erre az esetre, vajon milyen korlátok között, milyen mértékben, milyen lelki, pszichológiai állapotban lévő körülmények között szabad élni, és itt az arányosságtól kezdve jó néhány ilyen kérdés merül fel, amelyet az elmúlt időszakb an soha nem lehetett teljesen kristálytisztán, egzakt módon meghatározni. Ez javarészt az eljárás során és végül is a bírói szakban, bírói mérlegelés körében, bírói vélemény körében kezdett testet ölteni.
