Országgyűlési Napló - 2012. évi tavaszi ülésszak
2012. május 30 (196. szám) - A büntető törvénykönyvről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Balczó Zoltán): - DR. KOLBER ISTVÁN (független):
4893 Meg kell védeni a tisztességes embereket, és teljesen világos, hogy a büntethe tőségi korhatárt le kell szállítani a 12. életévre. Most nem megyek bele a mélységeibe, azt majd az előre bejelentett felszólalásomban, de jogos védelemnél elfogadhatatlan az, hogy kiemelnek bizonyos esetköröket. (17.10) Mi történik akkor, hogyha az önök á ltal privilegizáltan kiemelt esetekben, nem olyan helyen, nem olyan időpontban, nem olyan létszámmal, nem olyan eszközzel, nem olyan felszereltséggel fognak támadni az elkövetők? Akkor mi történik? Akkor majd megint maradunk a szükségességnél meg az arányo sságnál? Minden esetkörben teljeskörűen meg kell nyitni a kaput arra az esetre, hogy innentől kezdve a támadó fél viselje a támadásának valamennyi kockázatát. Az esetek egészen elenyésző részében kell attól tartani, hogy a megtámadott fél valamifajta vérsz omjtól vezérelve majd olyan mértékben túllépi a jogos védelem kereteit, amely esetleg az elkövetőre nézve aránytalan sérelemmel jár. De eleve itt a szükségesség meg az arányosság megfogalmazásainak ki kell kerülni. Az pedig, hogy a 12. életévnél, mondjuk, miért csak az élet meg a személy elleni bűncselekményeket emelik ki… - miért, a vagyon elleni bűncselekményekkel mi a helyzet? Vagy egyébként miért kell egyáltalán esetköröket meghatározni? Mind a két esetben teljes körűvé kell tenni a szabályozást; minden kire vonatkozzon, minden 12. életévét betöltöttre, és a jogos védelmet is nyissuk meg (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.) korlátok nélkül, különben nem csinálunk semmit, csak maszatolás az egész. Köszönöm. (Taps a Jobbik padsoraiban.) ELNÖK (Balczó Zoltán) : A következő felszólaló Kolber István, független képviselő. DR. KOLBER ISTVÁN (független) : Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Egy embert próbáló feladat elé állították a Magyar Országgyűlést, hiszen ez a büntető törvénykönyv több min t ötszáz oldal, ezt áttanulmányozni, megismerni, kialakítani a véleményt egy hihetetlenül nehéz feladat, különösen akkor, hogyha azt nézzük, hogy ez egy kétszemeszteres stúdium az egyetemeken, államvizsgázni kell a joghallgatóknak, sőt, államvizsga- és sza kvizsgatárgy is a büntetőjog. Nyilván egy nagyon fontos törvényről van szó, hiszen az állampolgárok életébe súlyosan behatol ez a törvény, a legerősebben avatkozik bele az életébe, és mindenkit érint, érdekel ebben az országban a biztonság kérdése és a köz biztonság kérdése. Mégsem egy szimpla törvényhozói feladatnak tartom a büntető törvénykönyvnek az elfogadását a maga komplexitása, átfogó jellege miatt, sokkal inkább egy tudományos, egy szakmai, egy társadalmi és talán végső soron csupán egy törvényhozói kihívás. Én nagy figyelemmel olvastam végig a vezérszónoki kört, az expozénak a szövegét, mert magam is kíváncsi voltam, hogy az egyes frakcióknak, politikusoknak mi ebben az álláspontja, mi a véleménye. Magam inkább úgy vagyok, mint Szakács Imre, aki vele m együtt jogász, de nem vagyunk gyakorló büntetőjogászok, itt a parlamentben viszont vannak jó páran, akik korábban bíróként, ügyészként teljesítettek szolgálatot vagy éppen ügyvédként, vagy éppen most is ügyvédi praxist gyakorolnak. Nagyon nagy figyelemme l kísértem a friss, újszerű megközelítéseket, kérdésfelvetést, amivel például Schiffer Andrásnak a hozzászólásában is találkozhattunk, akár a munkavállalói védelemmel vagy a korrupcióval kapcsolatos, vagy az adatnyilvánossággal kapcsolatos különböző kérdés ekben. Tehát egy szó mint száz, ez egy hihetetlenül fontos törvény, és nagyon nagy körültekintéssel kell eljárnunk. Ami számomra elfogadhatatlan és helytelennek tartom, az az, hogy a vitára rettentő kevés idő állt rendelkezésre. Magam szívesen olvastam vol na egy elemzést felvezetésképpen a magyar büntetőjogi helyzetről a maga komplexitásában, a problémák felvetését, az eddigi büntetőpolitikának a tapasztalatait, hol vannak a megoldandó pontok, és arra milyen választ adott koncepcionálisan ez a
