Országgyűlési Napló - 2012. évi tavaszi ülésszak
2012. május 30 (196. szám) - A biztosítási adóról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Ujhelyi István): - SCHEIRING GÁBOR (LMP): - ELNÖK (dr. Ujhelyi István): - Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik):
4822 adó meghirdetése után közvetlenül úgy vélekedtek, hogy a baleseti a dóknál alkalmazott terminológia szerint a kiírt díj helyett a befolyt díjra kellene kivetni ezt az adófajtát, hiszen a kiírt díj esetében az ügyfél még mindig felfüggesztheti a díjfizetést, ugyanakkor a biztosítónak mégis meg kell fizetnie a szerződés után kivetett adót, itt a baleseti adóról beszélhetünk ez esetben. Tehát látható az, hogy a biztosítók már egy kódolt üzenetet leadtak a tekintetben, hogy ha nem tudnák valamilyen módon áthárítani közvetlenül az ügyfeleikre ezt a terhet, akkor át fogják ezt há rítani közvetve, mondjuk, beépítve az újabb csomagok díjaiba. Ezerféle áthárítási módszer létezik, itt lép be a kormányzat felelőssége, hogy igenis folyamatosan figyelnie, szemlélnie kellene, hogy milyen áthárítások történnek, összevetni a múlt heti adatok at az e hetiekkel, megnézni, hogy milyen kondíciókkal lehet új szerződéseket kötni. Ennek ugyanakkor nyomát sem látjuk ebben a rendszerben. Azt is lehet látni ugyanakkor, hogy a biztosítók díjkalkulációi már régen adottak voltak az adó bejelentésének idejé re. Tehát az a 30 százalékos extra teher, amely jelentkezik, lényegében arra volt jó, hogy ha még esetleg egy biztosító gondolkozott is bármiféle díjcsökkentésen a közeljövőben, ettől garantáltan elvegyék a kedvét. Tehát látható az, hogy ugyanúgy, mint a t ávközlési szektor esetében, lényegében egy folyamatos díjcsökkenés felé mutató tendencia is jelentkezhetne ezen a piacon. Nem mondom, hogy jelentkezik, hiszen Magyarországon extra drága ez a szolgáltatás, de van egy ilyen világjelenség és gazdasági jelensé g, amely jelentkezhetne, de ennek a táptalaját is elveszi a kormányzat azon átgondolatlan, meggondolatlan és mindenféle egészséges filozófiától mentes lépéseivel, amit itt adópolitika címszó alapján előadnak nekünk. Látható az is, hogy ez az új kivetett ad ó egyforma módon sújtja a régi biztosítási szerződéseket és az újakat is. Csakhogy az újak esetében van mód arra, hogy olyan konstrukciókat dolgozzanak ki, amelyek adott esetben tarthatóak lennének, a régiekre pedig egyértelműen rárakódik. Tehát az is láth ató, hogy mivel a régi termékekre is ráhúzzák az adóterhet, egy olyan plusz fizetési kötelezettség keletkezik, amit ha önök nem figyelnek áthárítás szempontjából, akkor azt garantáltan áthárítják az ügyfelekre, vásárlókra, fogyasztókra. Tehát még egyszer h angsúlyozom: a biztosítókat senki nem félti, a Jobbikfrakción belül egészen bizonyos, hogy nem. Ugyanakkor a magyar embereket, az átlagpolgárokat igenis féltjük attól, hogy megint csak egyfajta adóáthárításnak lesznek kitéve, és azáltal, hogy a kormányzat 27 új adót vezetett be, és csak hetet vagy nyolcat vezetett ki, egészen egyszerűen szavatolható ebben a rendszerben, hogy az átlagembert érintő adóterhelés sokkalta magasabb lesz, mint volt, és az önök felé külföldről követelt megszorító csomag - amit Szé ll Kálmánterv 2.0 név alapján ismerünk és amely mintegy 600 milliárdos megszorító csomag erre az évre és a következőre - még egy olyan elemmel gazdagodik, amelynek esetében felmerül az a kérdés, hogy szükség lennee erre egyáltalán, ha tisztességes gazdas ágpolitikával megpróbálnánk saját magunkat kihúzni a mocsárból. Mire gondolok itt? Nem olyan ágazatokat kellene adókkal terhelni, amelyek minden normálisan működő gazdaságban motorként funkcionálnak és maguk után húzhatnának más gazdasági szegmenseket is. Ilyen, mondjuk, a távközlési iparág, de nyilván minden informatikával kapcsolatos iparág, gazdasági szegmens is idesorolható. Felmerül az is, hogy az átgondolatlan és elkésett kormányzati gazdasági lépések helyes időben való megtétele esetén nem lennénke sokkal beljebb, lennee szükség adóra. Példának okáért a devizahitelesek időben történő megmentése; mondjuk, a végtörlesztés lehetőségének a kormányváltáskor történő kiírása kedvezményes, akkori árfolyamon miért nem veti fel azt a gondolatot önökben, hogy ha kiszámolják, több mint 600 milliárd forinttal beljebb lenne a költségvetés, ha önök a Jobbikra hallgatva a kormányváltás után megtették volna ezt a lépést. Hasonlítsák össze a két árfolyamot, szorozzák fel az érintett illetékes számokkal, rá fognak jönn i, hogy jóval nagyobb összeget vesztettek a saját tutyimutyi és átgondolatlan magatartásuk miatt, mint amennyit most adó formájában kivetnek Magyarország polgáraira. Na, ez az arcpirító.
