Országgyűlési Napló - 2012. évi tavaszi ülésszak
2012. május 30 (196. szám) - Bejelentés önálló indítványok tárgysorozatba-vételének elutasításáról: - Bejelentés az alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság eseti jellegű állásfoglalásáról - A pénzügyi tranzakciós illetékről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Ujhelyi István): - Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik):
4797 hanem majd visszaszivárog, és itt nagy feladat fog hárulni nem tudom, hogy kire, a Gazdasági Versenyhivatalra vagy a Bankszövetségre, vagy nem tudom, a parlamentre, hogy ezt nyomon kísérje, hogy hogyan áramlik ez vissza. Jogi eszközökkel nem lehet kikényszeríteni, hogy a pénzintézetek, bankok ezt ne hárítsák át. A dolog természeténél fogva szépen vissza fog szivárogni ez a közteher a lakosságra és a vállalkozásokra. Igaz, hogy nem nagy összeg , mert 1 ezrelék, mondhatjuk, de sok kicsi sokra megy, cseppekből áll össze a tenger is. Ez bizony rá fog terhelődni más egyéb adókkal együtt a lakosságra mint közteher. Ne higgye azt senki, hogy ez megmarad a bankok berkeiben, és a verseny úgymond, amire önök hivatkoznak, megvédi, megóvja a ráterheléstől a társadalmat. Végül befejezésül, elnök úr, engedje meg, hogy megemlítsem azt a vesszőparipámat, hogy az éremnek két oldala van. A hiánycél elérése érdekében nagyon szerény erőket mozgósít a kormány a kiad ási oldalon, és nemhogy nem mozgósít, hanem herdálja a pénzt, a közpénzt. Itt már a példa elhangzott az újabb nemzeti konzultáció kapcsán. Kérem, egy ilyen nemzeti konzultáció körülbelül egymilliárd forintjába kerül az adófizetőknek. Két év alatt, ha jól s zámolom, ez a negyedik nemzeti konzultáció, ami teljesen felesleges pénzkiadás. Lehet tudni, hogy mi lesz a vége, a miniszterelnök úr bejelentette, hogy ő mire fog szavazni, nyilvánvaló, hogy ez lesz a végeredmény, bárkivel fogadok bármekkora összegben. Te ljesen felesleges! Egy darab levélnek a költsége 90 forint. Mondják erre, hogy de a posta kedvezményesen kézbesíti. Kérem szépen, a társadalmi költség akkor is megvan, ha nem a postánál jelentkezik, vagyis ha a költségvetés a postának kifizeti ezt a költsé get. Ez durván számítva - papírköltség, nyomdaköltség, borítékolás, szállítás et cetera - egymilliárd forint, és semmi nem fog belőle kijönni. Ráadásul nem is lehet ellenőrizni, hogy mit válaszol a nyájas adófizető, mert hiszen ezek a visszaérkezett válasz ok úgymond nem hozzáférhetőek, én legalábbis nem találkoztam olyan lehetőséggel, hogy megnézhesse valaki, hogy a magyar választópolgár hogyan vélekedik ezekről a kérdésekről, de nem is az ő dolga. Kérem, a kormánynak meg a parlamentnek a feladata, azért vá lasztottak minket, hogy a közpénzügyekről felelősséggel döntsünk. Nincs mit megkérdezni, nincs miért megkérdezni ilyen konkrét ügyekben az adófizetőt, hogy mondja már meg, hogy a bankok fizessenek vagy inkább ön hajlandó még a zsebébe nyúlni. Hát a válasz egyértelmű, teljesen értelmetlen ilyeneket kérdezni. Tehát azt gondolom, hogy egyszer nevezzük a dolgokat a nevén, és nevezzük ezt az állami jövedelemforrást, állami elvonási csatornát tranzakciós adónak, mert ez az, másodszor pedig figyeljünk oda arra, ho gy ez ugyanolyan köztehernövekedés lesz, mint a többi adófajta is. Köszönöm, elnök úr. (Taps a Jobbik soraiban.) ELNÖK (dr. Ujhelyi István) : Időközben megérkezett Z. Kárpát Dániel képviselő úr. Ahogy ígértem, akkor visszatérünk az ő hozzászólási lehetőség éhez, ugyancsak a Jobbik frakciójából. Öné a szó. (10.10) Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik) : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Olyan, nem éppen kiváltságos helyzetben vagyunk ma, amikor a kivetett adófajtákról gyakorlatilag sorozatban, sorozatlövés jelleggel érteke zhetünk, és mondhatjuk el még egyszer, hogy mi az a mögöttes filozófia, amely az egész jelenségsorozat mögött áll. Ez pedig a Széll Kálmán 2.0 névre elkeresztelt megszorító csomag, egy olyan, a Bokroscsomag irányába hajazó, kimondottan a lakosságot sújtó tehercsokor, amely esetében felmerül a kérdés, hogy indokolte vagy sem. A helyzet az, hogy nem lenne feltétlenül indokolt, ha az Európai Unió, az IMF és azok a nyugateurópai, mondjuk úgy, az önök tárgyalópartnerei nem kényszerítenék önökre ezeket a dolgo kat, akkor nem kellene ezekről tárgyalnunk, de jelen esetben mégiscsak kell, hiszen önök nem azt mondják, hogy az EU az IMF elvárásai szerint egy IMFhitelért cserébe sarcolják a lakosságot és
