Országgyűlési Napló - 2012. évi tavaszi ülésszak
2012. május 30 (196. szám) - Az ülésnap megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Ujhelyi István): - DR. SIMICSKÓ ISTVÁN honvédelmi minisztériumi államtitkár:
4792 családunk nagyjai között, akiket talán nemcsak vágyainkban, hanem tevőlegesen is követni tudunk. Vagyis - Széchenyi grófot idézve - merjünk nagyok lenni. Engedjenek meg még egy idézetet a beszédem végére Eötvös József Mohács című verséből: “E földet hősök vére áztatá, / Azért küld Isten ily áldást reá; / Mert szent határ az s puszta nem lehet, / Hol honfiszív honáért vé rezett. Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK (dr. Ujhelyi István) : Köszönjük szépen, képviselő úr. Ahogy említettem, ezzel a napirend előtti felszólalások végéhez érkeztünk. Megkérdezem a kormányt… Természetesen jelzi az államtitkár úr, hogy a kormány ugyancsak öt percben szeretne szólni. Simicskó államtitkár úr, öné a szó. DR. SIMICSKÓ ISTVÁN honvédelmi minisztériumi államtitkár : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Országgyűlés! Először is szeretném megk öszönni Aradszki András képviselő úrnak, hogy e falak között, a tisztelt Ház színe előtt a hősök napjáról megemlékezett. Én úgy érzem, hogy fontos dolog ebben a mai rohanó világban, a soksok pragmatikus törvény tárgyalása közepette is, hogy beszéljünk hős einkről, emlékezzünk a dicső elődökre. Hiszen az emlékezés ténye az emberi képességeken túl arra is felhívja a figyelmet, hogy összetartozunk, összetartozunk valamennyien, akik e hazában élünk, és ez mindig elgondolkodtat abban a vonatkozásban, hogy az eml ékezés arra is hasznos és jó, hogy nemzeti érzésünket, együvé tartozásunkat kifejezze, és egyben a felelősségérzetünket is. A képviselő úr tanúbizonyságát tette ennek a felelősségérzetnek a felszólalásával, és azt hiszem, hogy mindannyiunk számára hasznos, hogy valóban a történelmi időkbe néha visszatekintünk, hiszen - ahogy ön is mondta - a történelem az élet tanítómestere. Természetesen soksok tanulságot szűrhetünk le a történelemből: egyrészt, hogy azokat a hibákat nem szabad elkövetni, amelyeket elköve ttek őseink, vagy pedig más nemzetek vezetői, azokból pedig, amelyek hősies helytállásra utalnak, erőt kell merítenünk a napi kihívások megvívásához. Beszélt a képviselő úr arról, hogy sajátosan egybeesett pünkösd és a hősök napja, sőt a gyermeknap is egyé bként az utolsó vasárnapra esett, és érdekes párhuzamot lehet vonni e hármas ünnep kapcsán. Egyetértek abban is önnel, hogy a lélek erejét hangsúlyozta ezen megemlékezés kapcsán. Azt hiszem, mind a fegyveres hősies helytálláshoz, mind pedig az elnyomatás v agy akár a diktatúra évtizedei alatti csendes emberi helytálláshoz egyetlenegy szükséges tényező van, ez pedig az erős lélek. Ha a lelkünk rendben van, akkor a csendes elnyomatást is és a katonai helytállást is tudja vállalni a magyar nemzet. Ezt mutatja b e a magyar történelem, és ezt mutatja be az ön emlékező felszólalása is. A történelem az élet tanítómestere, erre utaltunk többször. Azt hiszem, ebből adódóan azt is leszűrhetjük magunknak, hogy azokat az értékeket, amelyeket kivívtak őseink, a szabadságjo gokat és sok minden más függetlenséget, meg is kell tudni védeni. Ezért szükség van honvédségre, szükség van katonaságra, szükség van - ahogyan ön mondta - a hazáért fegyvert fogó férfiak vitézségére. Hozzátenném, hogy a hölgyek sokszor ugyanúgy helytállta k, a magyar nők is helytálltak, a magyar anyák is helytálltak. Nem mindenki volt egri nő, és nem az egri csatában mutatta meg a vitézségét, hanem azzal is, hogy kiváló magyar férfiakat nevelt föl, és hősöket is adott a hazának. Ezért nyilván egy egységes n emzeti helytállást mutat a magyar történelem. A háború borzalmait szeretnénk elkerülni, és azt hiszem, hogy azok az emberáldozatok, amelyekre utalt, egyrészt bemutatják a katonáink helytállását, hősiességét, másrészt pedig ebből erőt tudunk meríteni - erőt meríthet a mai kor, a mai magyar nemzet is, és erőt meríthet a mai magyar honvédség is.
