Országgyűlési Napló - 2012. évi tavaszi ülésszak
2012. május 29 (195. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Latorcai János):
4776 A második világháború vége felé a budapesti Országos Állategészségügyi Intézet munkatársa lett, ’46 nyarától pedig a békéscsabai Szérumművek ben helyezkedett el. Itt került kapcsolatba a baromfiegészségüggyel, amelynek Derzsy később kiemelkedő kutatójává is vált. Kutatói tevékenységét 1950 elején az MTA akkor megalakult Állategészségügyi Kutató Intézetéhez került tudományos munkatársként kezd te el, és itt 25 éven át tevékenykedett. Kutatásai a fertőző állatbetegségekre irányultak: több, nálunk addig ismeretlen baromfibetegséget állapított meg ő elsőként egyébként, és tudományos közleményeiben, magyar és külföldi szaklapokban egyaránt szívesen publikálta ezeket a kutatásait és ezeknek az eredményeit. Létrehozta és irányította a baromfiegészségügyi szakcsoportot, és megjelentette a “Baromfiegészségtan” című, e téren alapvető szakkönyvét, amelyet utána hosszú évtizedekig használtak még mint alap vető irodalmat. A szakcsoport megalakulását a nagyüzemi baromfitartás térhódítása és a vele kapcsolatban felmerült megoldandó feladatok tették rendkívül időszerűvé. Derzsy Domokos híven támogatta és felismerte az állategészségügyi kutatások társadalmi jel entőségét. A járványos állatbetegségek és a takarmányozás állategészségügyi kihatásaival foglalkozott, és itt sok segítséget nyújtott a baromfitartóknak, kis- és nagyüzemeknek egyaránt. A kutatási eredmények gyakorlati átültetésére is törekedett, és ezt k iválóan meg is valósította. Sokirányú munkássága kiterjedt az állatok fertőző ízületgyulladására, a növendékkacsák toxikus májgyulladására és a baromfikolera területére egyaránt. 1971ben a Baromfitenyésztők Világszövetsége nemzetközi tanácskozásán javasla t született, e kórképre a “Derzsyféle betegség” elnevezést használták, és mind a mai napig ezt így tanulhatjuk. A betegségek kórokozójánál egyébként több esetben kimutatott olyan újdonságokat, amelyek korrekt, megelőző felfedezésekre indították a kortársa it is. Itt ki kell emelnem például a higiéniai rendszabályokat és azokat a betegségeket, amelyek a gondozókra is átterjedhetnek. Itt is fontos eredményeket tudhatunk Derzsynek. ’67ben az Állategészségügyi Kutató Intézet igazgatójává nevezték ki, és ezt a z állást töltötte be haláláig. “A nagyüzemi baromfitartás állategészségügyi kérdései” címmel összefoglalt téziseivel elnyerte az állatorvostudomány doktora címet, és jelentős szerepet játszott a tudományszervezés területén is. Számtalan hazai és nemzetkö zi tudományos egyesületnek volt tagja, ezt most idő hiányában felsorolni is nehéz lenne. Az állatorvosok társaságának keretén belül működő baromfiegészségügyi szakosztálynak több mint tíz éven át titkára volt, és elnöke a Baromfitenyésztők Világszövetségé nek is. Vezetőségi tagja volt a Magyar Mikrobiológiai Társaságnak és az MTA agrártudományok osztályának is. Ez a sokirányú, rengeteg elfoglaltsággal járó munka és ez a tudományszerető tevékenység egyre nagyobb terhet rótt Derzsy Domokosra és egészségi álla potára is. Ez a hanyatló egészségi állapot komoly félelmet is generált nála, hiszen úgy gondolta, hogy nem tudja olyan magas színvonalon ellátni ezt a tevékenységet, mint korábban, és ez komoly lelkiismereti problémákat is okozott nála. Ő szeretett volna h aláláig maximálisan helytállni az adott szakterületen. Tragikus körülmények között végül 1975. augusztus 5én, Budapesten halt meg. Úgy gondolom, hogy az ő életútja és az általam korábban bemutatott életutak is mindmind tartalmaznak olyan megfogadandó ele meket, amelyeket minden képviselőtársamnak és a magyar vidékért aggódó magyar embernek, úgy gondolom, fontos lenne megfogadnia. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.) ELNÖK (dr. Latorcai János) : Köszönöm szépen, képviselő úr. A kormány képviselője jelezte, hogy írásban kíván válaszolni az elhangzottakra. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Megköszönöm munkájukat. Holnap reggel 9 órakor folytatjuk az Országgyűlés ülését.
