Országgyűlési Napló - 2012. évi tavaszi ülésszak
2012. február 21 (165. szám) - A devizakölcsönök törlesztési árfolyamának rögzítéséről és a lakóingatlanok kényszerértékesítésének rendjéről szóló 2011. évi LXXV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - VOLNER JÁNOS, a Jobbik képviselőcsoportja részéről:
477 Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! A Jobbik képviselőcsoportja jelezte, hogy a frakció álláspontját ketten fogják ismertetni a húszperces időkeretben. Elsőként megadom a szót Volner János képviselő úrnak. VOLNER JÁNOS , a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim! Szeretném, hogyha rögzítenénk az alaphelyzetet, honnan is indul a devizahitelezés, mik a főbb számok, mert ezek remekül jellemzik és ábrázolják azt, hogy hova jutott a magyar társadalom, hol tartunk most. A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének tavaly félévkor volt egy hitelintézeti szektorról szóló átfogó j elentése, amelyben kimutatták azt, hogy eszköz- és forrásoldalon a hazai bankrendszer milyen mutatókkal rendelkezik. Képviselőtársaim! Ebből teljesen egyértelműen kiderült, hogy az eurón kívüli, úgynevezett “egyéb deviza” kategóriában a hazai hitelintézete knek az összes hitelfelvétele 1627 milliárd forintra volt tehető, ehhez képest a hitelkihelyezések 7617 milliárd forintot tettek ki. (10.50) Ez azt jelenti, hogy ötször akkora mértékű volt az úgynevezett egyéb devizában a bankok hitelkihelyezése, mint amen nyi hitelt maguk is fölvettek, holott egyébként a bankszektor arra hivatkozik, hogy ők maguk is fölvették ezeket a hiteleket devizában, adott esetben svájci frankban, és aztán ezeket a hiteleket kihelyezték, őket magukat is sújtja az árfolyamkockázat, és e zért kérnek magas törlesztőrészletet az ügyfeleiktől. Képviselőtársaim! Ez a vélekedés, ez a hangoztatott vélemény tehát, amit a bankszektor megfogalmazott, nyilvánvalóan a számok alapján nem állja meg a helyét, a bankok mintegy ötödrészben fedezték le eze ket a hiteleket valóban devizaügyletekből, a többinek a forrására a hazai bankbetétállomány szolgált, amely egyébként 2008 őszéig meghaladta a magyar hitelállomány nagyságát. Az árfolyamnyereség tehát, ami a svájci frank elszabadulása miatt keletkezett, al apvetően a bankszektoron belül csapódott le, a bankszektor ennek a jelenlegi helyzetnek a haszonélvezője. Már maga a megfogalmazás is megtévesztő, amikor arról beszélünk, hogy devizahitel. Devizát ténylegesen nagyon csekély mértékben, körülbelül 1 százalék mértékben nyújtottak a bankok, valójában arról van szó, hogy ezekben az ügyletekben, amiket devizahitelnek nevezünk, devizát ténylegesen senki nem látott. Amikor a bankok a hitelt folyósították, akkor forintot folyósítottak; amikor az ügyfelek a hitelt tö rlesztik, forintot törlesztenek; egyvalahol jelenik meg deviza, ez pedig a bankok kimutatása az ügyfelek felé küldött számlalevelekben arról, hogy az ügyfél hány svájci frankkal vagy egyéb devizával tartozik éppen nekik. Tehát azért szerettem volna, ha ezt rögzítjük, mert amikor elérkezünk oda, hogy a terhek megosztása hogyan alakul, akkor látnunk kell azt, hogy ki volt ennek a valódi haszonélvezője, milyen óriási árfolyamnyereségre tettek szert a hazai bankok. Rogán elnök úr már említette, hogy a bankok a saját szakmai szabályaikat megszegték akkor, amikor ezeket a hiteleket folyósították. Képviselőtársaim! A hazai bankszektor a hitelintézeti törvény szerint elvileg köteles lett volna az úgynevezett kiszervezésben érintett cégeket a bankokéval azonos szakma i színvonalon működtetni. Azt már mindannyian tudjuk - ha máshonnan nem, akkor az ezzel kapcsolatos vizsgálóbizottság jelentéséből , hogy mégsem így történt. A hazai bankok úgy hajtották végre a kiszervezést, hogy az úgynevezett frontofficeos, a kiszerv ezésben érintett cégeknél dolgozó embereknek semmilyen pénzügyi, közgazdasági végzettségük nem volt, ők maguk is képzetlenek voltak, ellenben a bankok olyan szabályokat alakítottak ki a saját belső szabályrendszerükben, amelyekben arra ösztönözték ezeket a z embereket, hogy háromszornégyszer vagy akár ötször akkora jutalék reményében inkább a devizahitelek felé tereljék az ügyfeleket, mint a forinthitelek felé. A bankok tehát abban voltak érdekeltek, hogy alapvetően bekényszerítsék, beterelgessék a társadal mat a devizahitelcsapdába, majd pedig amikor ennek a következményeit meg kellett fizetnie valakinek, akkor széttárták a
