Országgyűlési Napló - 2012. évi tavaszi ülésszak
2012. május 29 (195. szám) - Antonio Horvath Kiss szenátor, a chilei szenátus tagjának köszöntése - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (Kövér László): - DR. CSÉFALVAY ZOLTÁN nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár:
4683 De egyébként nemcsak központilag, hanem helyileg is támogatják önök az oligarcháikat. Ilyen például Tat abánya városa, ahol a közterületi reklámokat adták oda Simicska Lajos cégének, a Publimont Kft.nek tíz évre. Még arra sem voltak hajlandóak, hogy legalább néhány százalékkal emelkedjen évente az általa befizetett összeg. Még akkor sem merték aláírni egyéb ként a szerződést, amikor már saját maguk eldöntötték, csak akkor, amikor Simicska Lajos tulajdonos lett ebben a cégben. Ugyanebben a városban, Tatabányán a Mészáros és Mészáros Kft.nek adták oda a futballcsapatot működtető cég 50 százalékos tulajdonrészé t; az 50 százalékos tulajdonrészt, a 32,5 millió forintos részt egy forintért adták oda a Mészáros és Mészáros Kft.nek. Azt gondolom, hogy ez is egy elég érdekes kérdés. Orbán Viktor nemrégiben azt mondta, hogy nagytőkésekre, sokmilliárdos nagytőkésekre, vállalkozókra van szükség, mert ha ilyen nem lesz, akkor a külföldiek visznek el mindent. Engedjék meg, hogy azt mondjam, Orbán Viktor gondolkodása ezen a ponton hibás, ugyanis azok a nagytőkések, azok az oligarchák, akiket önök nagytőkésnek neveznek, nem a nemzetközi nagyvállalatoktól viszik el a lehetőséget, nem a nemzetközi nagyvállalatoktól viszik el a pénzt, hanem pont azoktól a kis- és közepes vállalkozásoktól, amik tízezerszámra mennek csődbe az országban azért, mert csak az önök haverjai kaphatják m eg ezeket a megrendeléseket. Önök azt mondják, hogy aki ez ellen tesz, az labancpolitikát folytat. Azt gondolom, hogy az a labancpolitika, amikor az önök oligarchái miatt több tízezer magyar tulajdonú kis- és közepes vállalkozás megy tönkre. A minisztereln ökük azt is mondta, hogy a nemzeti együttműködés rendszerében oligarchák nincsenek, de természetesen a magyar nagytőke képviselői ott vannak. Azok bizony ott vannak, az egy másik kérdés, hogy hogyan nevezzük őket, viszont a kis- és közepes vállalkozások ni ncsenek ott, mert a kis- és közepes vállalkozásoktól szívják el a levegőt ezek a társaságok, amelyeket önök istápolnak, és így ment tönkre több tízezer társaság ez alatt a két év alatt. Tisztelt Uraim! Önök kurucgúnyában folytatnak labancpolitikát, de ez a két év arra is elég volt, hogy ez lekopjon önökről, és egyre inkább kilógjon a ló lába, de most már nemcsak a ló lába (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.) , hanem az egész ló kilóg. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.) ELNÖK (Kövér L ászló) : Válaszadásra Cséfalvay Zoltán államtitkár úrnak adom meg a szót. Parancsoljon! DR. CSÉFALVAY ZOLTÁN nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár : Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Ha megengedi, akkor néhány pontr a válaszolnék, az első az építőipar. Ön előtt is ismert, hogy az építőipar - ha visszatekintünk - az elmúlt két évben sajnos nem éppen a növekvő ágazatok közé tartozik, de azért hadd utaljak arra, hogy volt egy időszak, amikor Magyarországon az építőipar e rősen növekedett, aminek az oka egyébként a mögötte lévő devizahitelek. Tehát ez az a fajta növekedés, amiből köszönjük, nem kérünk, olyan - ha szabad úgy fogalmazni, az előbb is említettem - fenntartható növekedési pályára kell állítani az országot, amely ik nem adósságból növekszik. Volt az építőiparnak egy nagy felfutása, ami mögött egyébként a devizahitelek elfutása állt, és utána itt maradt az örökség a következő kormányra, miként tudja ezt a problémát kezelni. Ami a gazdaságot illeti, nyilvánvalóan ahh oz, hogy egy ország sikeres legyen, és versenyképessé legyen, szükség van egy erős középvállalkozói és egy erős kisvállalkozói szektorra is. Magyarországon az a furcsa helyzet áll elő - de ön előtt is ismert , az a fajta gazdasági dualizmus vagy kettősség lassan tíz éve ismert Magyarországon, amelyik az egyik oldalon tartalmazza a javarészt külföldi tulajdonú, nagyon technológiaintenzív, erősen exportra termelő, nagyon hatékony vállalati szektort, a másik oldalon pedig javarészt a hazai tulajdonú kis- vagy középvállalkozói, vagy éppen mikrovállalkozói szektort, amely nem képes exportra termelni, vagy csak nagyon kis mértékben képes exportra termelni, és kevésbé hatékony. Az igazi kérdés az, hogy miként lehet
