Országgyűlési Napló - 2012. évi tavaszi ülésszak
2012. február 21 (165. szám) - Az ülésnap megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (Lezsák Sándor): - FERENCZI GÁBOR (Jobbik):
452 ELNÖK (Lezsák Sándor) : Tisztelt Országgyűlés! A mai napon napirend előtti felszólalásra je lentkezett Ferenczi Gábor jobbikos képviselő: “Akkor sem segítenek majd, amikor piros hó esik?” címmel. Ferenczi Gábor képviselő úré a szó. FERENCZI GÁBOR (Jobbik) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Kérem, vegyen el ő tollat, papírt, és igyekezzen érdemben válaszolni majd felvetéseimre. A helyiek élete ugyanis korántsem rendeződött, és nem tért vissza a normális kerékvágásba a vörösiszapkatasztrófa után sem Kolontáron, sem pedig Devecserben. Még mindig rengeteg a kér dés, az aggodalom. Mindenkit kár ért, aki itt élt a katasztrófa pillanatában, mindenkit megilletne tehát, de mindmáig hiányzik az erkölcsi kártérítés. Sokaknak a mai napig nem térítették meg a katasztrófa során keletkezett károkat, a másodlagos károkról ne m is beszélve, számos gazdasági hátrány csak most kezd érződni a településen. Kolontáron bezárt például az egyik élelmiszerbolt, mert nem volt már vevő a településen. Sokan nem tudják eladni a házakat azok valós értékén, akik pedig maradni szeretnének, épí teni a helyi közösséget, azok ingatlanjainak értéke több millió forintot zuhant. A helyiek nem hitelképesek, hiszen házaikat rendkívül alacsonyan értékelik fel, mivel a bankok rontottak az érintett települések besorolásán. Ezeket a károkat ki fogja megtérí teni az ártatlanok számára? Tovább fokozza a településeken a hangulatot, hogy a felelősségre vonás tekintetében sem történik semmi. Hallottuk a hírt a vádemelésekről, ugyanakkor a vizsgálóbizottság által feltárt tényekről, ami szerint a katasztrófa oka egy értelműen a hanyag, profithajhász tulajdonosi szemlélet volt, sehol nem olvashatunk. A gátfal süllyedése a műholdfelvételek tanúsága szerint jól mérhető volt legalább egy évtizede, a humán és ökológiai katasztrófát pedig a tározóban felhalmozott, az engedé lyezett mennyiség többszörösét kitevő, mintegy egymillió köbméternyi, erősen maró, lúgos folyadék okozta. Úgy gondoljuk, hogy megkezdődött a MAL Zrt. vezetői felelősségének elmaszatolása a vörösiszapkatasztrófa kapcsán, hiszen az önök által vezérelt sajtó ban a valódi okok helyett a talajtörést jelölik meg a tíz halálos áldozattal járó tragédia okaként. Tisztelt Államtitkár Úr! Sokan féltik joggal az egészségüket. A február közepén tapasztalható rendkívül szeles idő hatására a MAL Zrt. tározóiból elszabadul t vörösiszappor vörösre festette Kolontár települést és környékét. Február 16án már a Veszprém Megyei Napló is beszámolt a történtekről. Tili Károly polgármester úr telefonon elmondta, hogy az esetet tapasztalva azonnal értesítette a környezetvédelmi ható ságot, a katasztrófavédelmet és önöket is, a Belügyminisztériumot. A minisztérium azonban csupán egy automatikus választ küldött, amelyben az szerepelt, hogy a törvényben foglalt határidőn belül reagálnak. A környezetvédelmi hatóság fényképeket kért, a kat asztrófavédelem pedig nem reagált a településvezető levelére. A helyiek, a katasztrófát átélt emberek joggal félnek a szállóportól, bár az MTA szerint a por nem veszélyes, én mégis szkeptikus lennék ebben a kérdésben. A száraztechnológia során ugyanis a vö rös por nagy mennyiségben száll a környező településekre, amelynek káros hatásai csak egy bizonyos idő elmúltával mutatkoznak. Ennek ellenére önök megszüntették Devecserben a szűrőközpontot ahelyett, hogy inkább Kolontáron is nyitottak volna egyet. Az álla potokat jól mutatja, hogy Tili Károly polgármester a Veszprém megyei sajtó által is idézett szavai alapján előfordult, hogy a védőnő Lőrincepusztáról nem engedett haza gyermekeket. Államtitkár úr, nem tudom, tudjae, hogy Lőrincepusztán 30 ember él a vörös iszapkatasztrófa óta is, akiknek elköltöztetését mind a mai napig nem oldották meg. Kérem, felvetéseimre igyekezzen érdemben válaszolni, de kíméljen meg a szokásos kormánypropagandától, és a nemzeti együttműködés rendszerére se hivatkozzon mindaddig, amíg jól tudjuk, hogy az adományozók által a károsultak közvetlen megsegítésére összegyűjtött több mint 2 milliárd forintot különböző közösségi célok címszóval osztották szét olyan beruházásokra, amelyek nem szolgálják alapvetően ezeknek a településeknek a meg maradását, jövőjét. Azt is nagyon jól tudjuk, hogy az ügyvédi munkaközösség költségei szintén körülbelül 2 milliárd forintot tesznek ki,
