Országgyűlési Napló - 2012. évi tavaszi ülésszak
2012. május 21 (192. szám) - Scheiring Gábor és Vágó Gábor (LMP) - a nemzetgazdasági miniszterhez - “Így kell a legolcsóbban államadósságot finanszírozni?” címmel - ELNÖK (dr. Latorcai János): - SCHEIRING GÁBOR (LMP): - ELNÖK (dr. Latorcai János): - DR. CSÉFALVAY ZOLTÁN nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár:
4410 Scheiring Gá bor és Vágó Gábor (LMP) - a nemzetgazdasági miniszterhez - “Így kell a legolcsóbban államadósságot finanszírozni?” címmel ELNÖK (dr. Latorcai János) : Köszönöm szépen, államtitkár úr. Scheiring Gábor és Vágó Gábor képviselő urak, az LMP képviselői, kérdést kívánnak feltenni a nemzetgazdasági miniszternek: “Így kell a legolcsóbban államadósságot finanszírozni?” címmel. Megadom a szót Scheiring Gábor képviselő úrnak. Parancsoljon, képviselő úr! SCHEIRING GÁBOR (LMP) : Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Államtitká r Úr! A lakossági állampapírvásárlást az Államadósság Kezelő Központ értékesítési pontok bővítésével és lakossági reklámkampánnyal szeretné ösztönözni. 120 millió forintot költ az ÁKK erre az új, másfélkét évig tartó marketingkampányra, a tervek szerint okmányirodákban és más kormányzati épületekben alakítanak ki állampapírértékesítési pontokat. Ez mind szépen hangzik. De az államadósság finanszírozásának mégiscsak az lenne a lényege, hogy minél hosszabb lejáratra minél olcsóbb állampapírt tudjon eladni az állam. Egy kötvény iránti valódi bizalom megítélése leginkább két tényezőn mérhető le: a lejárat hosszúságán és a hozamszint mértékén. Mit látunk ezek kapcsán az eladott lakossági állampapíroknál? A legnagyobb mértékben az éven belüli lejáratú diszkontk incstárjegyek fogynak a lakosság körében, ráadásul nagyon drágán, 77,5 százalékon kelnek el csak a papírok. Látszik, a belföldi lakossági vevők sem bíznak a magyar állampapírban. Sajnos, nekik is ki kell fizetni a hozamban azt a magas országkockázati prém iumot, amit jelenleg a magyar gazdaságpolitika alacsony hitelessége okoz. Tisztelt Államtitkár Úr! Mi értelme van rákölteni százmilliókat arra, hogy drágán rövid lejáratú papírokat értékesítsenek? Miért nem teremtik meg inkább a hazai gazdaságpolitika hite lességét, törlik el ennek legfőbb akadályát, az egykulcsos adót, és állítják vissza a bizalmat, ami tízmilliárdos nagyságrendű spórolást jelentene a magyar államnak? Várom válaszát. Köszönöm szépen. (Taps az LMP padsoraiból.) ELNÖK (dr. Latorcai János) : Kö szönöm szépen, képviselő úr. Cséfalvay Zoltán államtitkár úr fog válaszolni az elhangzott kérdésre. Parancsoljon, államtitkár úr! DR. CSÉFALVAY ZOLTÁN nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Úgy go ndolom, ön is tudja, hogy az utóbbi időszakban megemelkedett a külföldiek aránya az államadósság finanszírozásában. Ez egyrészt a bizalom jele, bizalom abban, hogy a külső befektetők a magyar gazdaságpolitika felé fordulnak, bíznak a magyar gazdaságpolitik ában, abban, hogy képesek vagyunk a deficitcél tartásában és az adósság csökkentésében. Másfelől persze ez a magas külföldi részarány az adósság finanszírozásában jelent egyfajta kockázatot is, hiszen a külső finanszírozás sokkal erősebben érzékeny a globá lis kihívásokra, és most nem beszélnék arról, hogy mi minden zajlik éppenséggel DélEurópában. Célszerű tehát a lakossági források bevonása és erősítése. Célszerű azért is, mert 2004 óta mind abszolút összegben, mind pedig részarányát tekintve a lakossági forrásfinanszírozás aránya és mértéke is csökken. 2004. szeptember végén a lakossági állampapírállomány 1200 milliárd forint volt, az akkori államadósság 10 százaléka, 2011 végén az állomány már csak 750 milliárd forint, vagyis az államadósság mindössze
