Országgyűlési Napló - 2012. évi tavaszi ülésszak
2012. május 21 (192. szám) - Szilágyi László (LMP) - a vidékfejlesztési miniszterhez - “Kinek szabad kezelnie a veszélyes hulladékokat a Duna közvetlen közelében?” címmel - SZILÁGYI LÁSZLÓ (LMP): - ELNÖK (dr. Latorcai János): - DR. ILLÉS ZOLTÁN vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár:
4403 Tisztelettel kérdezem a képviselő urat, hogy elfogadjae a válaszadó személyét, vagy kérdésével megvárja a miniszter urat. (Szilágyi László: Elfogadom.) Képviselő úr jelezte, hogy elfogadja a válaszadó személyét, Illés Zoltán államtitkár urat. Képviselő urat illeti a szó. Parancsoljon! SZILÁGYI LÁSZLÓ (LMP) : Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Úgy szól a kérdés, hogy kinek szabad büntetlenül veszélyes hulladékot hordani a Duna közvetlen közelébe. Én azt gondolom, hogy erre minden európai országban az lenne a válasz, hogy senkinek. Magyarországon azonban úgy látjuk, hogy a szabályok és a hatóságok eléggé unortodox módon működnek. A legveszélyesebb nem lebomló vegyületek úgymond k omposztálását, pancsolását hatósági engedéllyel lehet Magyarországon végezni a Duna közvetlen közelében. Ezt a hatósági engedélyt nem mostanában adták ki, hanem már régen, de mi azt várjuk itt hónapok óta, hogy elinduljon egy felülvizsgálati folyamat, és e gy új engedélyeztetési eljárásban megnézzék azt, hogy mit lehetett megtenni a vörösiszap tetején Almásfüzitőn, és mi az, amit nem. Ehhez képest azt látjuk, hogy a szakbizottság ülésén az ön által kinevezett környezetvédelmi felügyelőség vezetője kioktatja az egész bizottságot, majd pedig rémhírterjesztéssel vádolja azokat, akik ezt a vállalhatatlan környezeti kockázatú játékot ott folytatják. Ennél még furcsább dolgok is történhetnek Magyarországon. Előfordulhat, hogy először a Tudományos Akadémia és a kata sztrófavédelem üdvözli azt a tanulmányt, amely úgy fogalmaz, hogy a megfelelő műszaki védelem nélkül épült lerakókból a szennyezett vizek komolyabb akadály nélkül keverednek a talajvízzel és jutnak a Dunába, majd pedig úgy fogalmaz, hogy a VII. számú tároz óban a hulladékok keverése növeli és kiszámíthatatlanabbá teszi a hulladéklerakó szennyező hatását, és még megnehezíti a vörösiszap esetleges későbbi ipari nyersanyagként való hasznosítását. Majd pedig az Akadémia elnöke egy közleményben cáfolja a kötet me gállapításait, és azt mondja, hogy a civil szervezet pontatlanul, a szövegkörnyezetéből kiemelve, az eredetitől eltérő értelmezést tulajdonítva hozza nyilvánosságra az MTA szövegét. Hogyan fordulhat ez elő Magyarországon? Ez az én kérdésem, hogy vannake v alóban olyan vállalkozások Magyarországon, államtitkár úr, amelyek felül állnak a környezetvédelmi jog és az alkotmány előírásain, és tényleg megvárjáke, amíg az Európai Bizottság vizsgálata tesz pontot ennek a botrányos ügynek a végére. Köszönöm szépen a válaszát. (Taps az LMP padsoraiból.) ELNÖK (dr. Latorcai János) : Köszönöm szépen, képviselő úr. A válaszra megadom a szót Illés Zoltán államtitkár úrnak. Parancsoljon, államtitkár úr! DR. ILLÉS ZOLTÁN vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kedves Képviselő Úr! Ha cinikus ember lennék, akkor most köszönetet kellene önnek mondanom azért, hogy fölveti ezt a kérdést, én meg beszélhetek erről az ügyről. Ugyanakkor, ami a személyi kérdést illeti, mert megnevezett s zemélyeket meg azok álláspontját, csak a régi nagy bűvészt, Rodolfót szeretném idézni, és azt kell mondanom, hogy csak a kezemet tessék figyelni; ma mondtam, és majd a kezemet tessék figyelni. Ami viszont az ön kérdését illeti, az a következő. Ön egyelőre a saját kérdését pontatlanul idézi, mert hordásról beszélt, a kérdésében pedig kezelésről van szó. De most hadd értsek egyet önnel: normális helyen, és ez az ország is az, se a Duna partján, se másutt veszélyes hulladékot se odahordani nem lehetne, nemhogy kezelni nem lehetne. Tehát egyetértek önnel. Ehhez képest Almásfüzitőn a tározó 1950 óta nyitva van, illetve odahordtak 13 millió tonna vörösiszapot. (16.20)
