Országgyűlési Napló - 2012. évi tavaszi ülésszak
2012. február 20 (164. szám) - A magyar nemzeti értékekről és a hungarikumokról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Jakab István): - Z. KÁRPÁT DÁNIEL, a Jobbik képviselőcsoportja részéről:
440 De lépjünk túl ezen, hiszen végre egy olyan előterjesztést tá rgyalhatunk, amelynek az üzenete abszolúte pozitív, abszolút támogatandó, és közös cél lehet az, hogy tisztességes tartalommal töltjük meg, tisztességes cselekvési formulák kimunkálásával, amelyek a következő években valódi eredményekkel tölthetik fel ezt. Mégis adódik egy kérdés, hogy honnan lesz pénz erre az egészre. A hungarikumtörvény talán legnagyobb fonákja az, hogy nem igazán láthatóak azok a források, amelyekből nemcsak a hungarikumok listázása valósítható meg, de a legfontosabb számunkra az, hogy e zek számára piacvédelmet biztosítsunk, piacot szerezzünk, általános védelmet biztosítsunk azokkal szemben, akik adott esetben még el is akarják venni ezeket tőlünk anélkül, hogy bárkiről rosszat feltételeznénk. Az utóbbi évek tapasztalatai ezt mutatják, vi szont sem a javaslat szövege sajnos, sem a 2012es vagy bármely más költségvetés nem tisztázza azt, hogy miből lesz erre lehetőségünk. Ugye, itt a sajtóban kiszivárgott egy valós vagy valótlan információ, ezt majd az általános vitában nyilván megerősítik, megtárgyaljuk, hogy egy félmilliárdos összeg környéke lett volna elkülönítve erre a célra. Ezt a Vidékfejlesztési Minisztériumnak kellett volna saját zsebből átcsoportosítással megoldania. Vagy igaz, vagy nem - nyilván ez tisztázandó. De az is látható, hog y ha ez az összeg vagy ez a nagyságrend igaz, még ez is talán kevésnek bizonyulna azon felsorolt, egyébként kiváló célokhoz, amelyek mellé, mögé nagyon sokan tudjuk adni a nevünket, ha ezeket valódi tartalommal töltjük meg. Tisztázandó ugyanakkor talán egy kicsit pontosabban az is, hogy mi számít hungarikumnak, hiszen itt egy olyan értékcsokorról beszélünk, amelynek a külső határai talán nem is meghatározhatóak élesen. Ha csak a herendit, a Kodálymódszert vagy a lovas kultúrát említem, egyiktől sem vitatha tó el, hogy itt konkrét, nagyon is jól hasznosítható és az örökségünk részét képező hungarikumokról van szó. Látható, hogy az előterjesztés inkább az agrártermékekre koncentrál. Ez nem baj egyébként; két esetben nem baj. Az egyik alapfeltétel az lenne, hog y ezeknek a piaci használatát és nem kihasználását, hanem egészséges használatát oldjuk meg a jövőben, találjuk ki ennek útjait, módjait. Egy példát mondván: Lengyelország nagyon értelmes és nagyon jól kitalált márkákkal képes a nyugateurópai piacokat és a szupermarketeket is meghódítani saját termékpultokkal, standokkal. Magyarország erre még képtelen. Mi azon küzdünk, hogy az egyik magyar tulajdonú láncolatunk most négy áruházat valahogy megnyisson a nagyvárosokban, Berlinben, Brüsszelben és máshol. Egye lőre csillagászati árakba ütköznek. Tehát ilyen prózai problémákkal küzdünk, miközben más nemzetek termékei már lényegében letarolták a nyugateurópai piacot, pedig én állítom, hogy a miénk jobb. Anélkül, hogy bármiféle egészségtelen minősítésbe bocsátkozn ék, a magyar termék már csak természeti adottságainál fogva is jobb kell hogy legyen tisztességes gazdálkodás mellett. További kérdés az is, hogy lehete hungarikum adott esetben a külföldi cégek által itt megtermelt áru, amelynek a márkája adott esetben k ülföldi kézbe került, mint a Pilóta keksz, a Rama margarin vagy a Sió gyümölcslé. Ez komoly vitát váltott ki. Még a Gazdasági Versenyhivatal is foglalkozott az utóbbi években hasonló ügyekkel, hogy lehete a standokon hungarikumnak nevezni ezeket. Hát itt a lehetőség, hogy tisztázzuk ezeket a kérdéseket. Azt is tisztázni kell, hogy lehete hungarikum az, aminek az alapanyaga külföldi. Két példát említve, a Macskanyelv és a Túró Rudi esetében két kedvelt magyar márkáról van szó, én állítom, hogy ezek a közös értékcsokor részét képezik, ugyanakkor tartalmaznak olyan összetevőt, amely a Kárpátmedencében, ha megszakadunk, akkor sem fog megteremni. Tehát itt is tisztázásra szorulna az, hogy hungarikumokon belül - én egyébként támogatnám ezt a vonalat - különítsü k el a valóban minősített, kiváló, GMOmentes, magyar alapanyagokból származó termékcsokrot, és különítsük el azokat, amelyek bár ezen értékcsokor részét képezik, mégis van valami idézőjeles hendikepjük, minthogy például külhonból származó összetevőt tarta lmaznak. Erre egyébként a kistestvérként emlegetett, de általam még sokkal fontosabbnak tartott magyar termékrendelet vagy rendeletcsokor kiváló lehetőséget teremt majd. Nagyonnagyon sajnálatos, hogy ez még mindig Brüsszelben pihen
