Országgyűlési Napló - 2012. évi tavaszi ülésszak
2012. május 21 (192. szám) - Őexc. Irena Degutiene, a litván törvényhozás, seimas elnökének és delegációjának köszöntése - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (Kövér László): - HORVÁTH ISTVÁN (Fidesz):
4355 befogadása és a fekvőbete gintézményekben történő bevezetése sem történik meg. (Taps a kormánypárti sorokból.) Az Emberi Erőforrások Minisztériumának egészségügyért felelős államtitkársága elkötelezett abban a minisztériummal együtt, hogy az emberre fokuszálva, felvilágító és csal ádi életre nevelő aktivitással támogassa a felelősségteljes élet tervezését, a nevelésben. A tudatformálásban és a váradósságuk okán nehéz helyzetbe került lányok és asszonyok hatékony segítésével látjuk mi a megoldás lényegét. Köszönöm a figyelmüket. (Tap s a kormánypárti sorokból.) (13.20) ELNÖK (Kövér László) : “Öntsünk tiszta vizet a pohárba” címmel szintén napirend előtti felszólalásra jelentkezett Horváth István képviselő úr, a Fidesz részéről. Parancsoljon! HORVÁTH ISTVÁN (Fidesz) : Köszönöm szépen. Tis ztelt Országgyűlés! Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Egy kiemelkedően fontos kérdésben szeretnék szólni, amelyet joggal övez igen komoly érdeklődés: itt az ideje, hogy végre tiszta vizet öntsünk a pohárba, és egyértelművé tegyük, hogy mi a helyzet a magyar agráriumban, mi a helyzet nemzeti kincsünkkel, a földdel. Mindannyian láthatjuk, hogy az utóbbi hetekben támadások érték a magyar agrárpolitikát, amelynek eredményeként a sajtó is gyakran foglalkozott ezzel a kérdéssel. De talán ne szaladjunk enn yire előre, inkább vegyük számba, mivel kell szembesülnünk, amikor a magyar vidék helyzetéről beszélünk. Mindannyian jól tudjuk, hogy Magyarország felemelkedésének egyik kulcskérdése a vidék felemelkedése, a vidéken élő és gazdálkodó emberek, családok bold ogulása. Azt is mondhatnánk, húzóágazatként erős mezőgazdaságra, erős vidékre kell építeni hazánk jövőjét. Tisztában vagyok vele, hogy egyik pillanatról a másikra képtelenség eltüntetni hosszú évek, évtizedek szakmai hibáit, nem lehet a negatív folyamatoka t egykönnyen megfordítani. Hiszen gondoljunk csak bele, mekkora károkat okozott az a korábbi gondolkodás, amely a hazai agrárvállalkozások helyett a külföldi multikat támogatta, gyakorlatilag totális függőséget és kiszolgáltatottságot okozva ezzel a magyar emberek, a magyar gazdák számára. Leépítették a feldolgozóipart, elherdálták a megmaradt nagy állami agrárcégek vagyonát, amelyek tisztes megélhetést biztosítottak több tízezer magyar embernek. A korábbi évek hibás agrárpolitikai elképzelései miatt nagymé rtékben visszaesett a haszonállattartás, olyan sikerágazatokat taszítva pusztulásba, mint a baromfi vagy a sertés. Ennek eredményeként most ezen szükségleteink jelentős részét külföldi importból kényszerülünk megoldani, ami viszont magában hordoz egyfajta minőségi kockázatot is - elég, ha csak a dioxinnal szennyezett sertéshús vagy a fertőzött uborka esetére gondolunk. Óriási munka kellett ahhoz, hogy a magyar családok ne találkozzanak ezekkel a termékekkel. A gazdák és termelők kivételével sokan járnak jól azzal, hogy a megmaradt termelés alapanyagaiból külföldön lesz konyhakész termék. Korábban az agrárium kitörési pontjainak megkeresése helyett jól szabott, drága öltönyben érkező felszámolók vették át az irányítást, padlóra küldve a kis- és közepes gazdas ágokat, nemegyszer családi tragédiákat előidézve. És akkor még nem beszéltünk az agrárdiplomácia hanyatlásáról, amelynek eredményeként elvesztettük a közel- és távolkeleti partnereink nagy részét, kihasználatlanul hagyva olyan piacokat, mint Kína vagy Oro szország. Óriási hibák ezek, amelyek kijavításához idő kell. Mindezen hibák kijavításának állt neki 2010 nyarán az újraszervezett Vidékfejlesztési Minisztérium, kiindulópontként meghatározva a családi gazdaságok, a helyben lakó gazdák állami földhö z jutásának gondolatát. Eltelt két év, és hiába látjuk a sikereket, egyremásra kritikus hangokkal találkozunk. Mintha nem ugyanazon országról beszélnénk, mintha egy előválasztási kampány zajlana, amelynek tétje: sikerüle végre azoknak is vidéki bázist ép íteni, akik eddig nem
