Országgyűlési Napló - 2012. évi tavaszi ülésszak
2012. május 16 (190. szám) - Az ülésnap megnyitása - A büntető törvénykönyvről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Latorcai János): - DR. LUKÁCS TAMÁS, a KDNP képviselőcsoportja részéről:
4227 kötelessége. A büntetőjog egy olyan eszköz az állam kezében, amely csak erkölcsi alapon megfogalmazott igazság esetén működhet jól és teljesítheti be feladatát. Az 1875. évi büntető törvénykönyv, a Csemegikódex vitája során az igazságügyminiszter, Perczel Béla expozéjában dr. Pauler Tivadar jogtanárt idézi, amely szerint “Az igazság elve kijelöli a büntető hatalom határát, melyen túl azt gyakorolni soha nem szabad, s melyen belül végcéljához, a jogbátorság követelményeihez idomítandók a büntetés minden nemei, melyek végcélja sikeresebb létesítését eszközlik, nevezetesen, hogy a büntetés kihirdetése a polgárokat tetteik következményeire kellőképpen figyelmeztesse, jogsértések elkövetésétől óvja, végrehajtása pedig a sértett félnek elégtételül, a bűnösnek javításául szolgáljon, másoknak gonosz hajlamait fékezze és zabolázza.” Tisztelt Ház! A büntető kódex megalkotása kapcsán először arra a kérdésre kötelességünk válaszolni, hog y mi az a nyomós ok, amely alapján új törvényt alkotunk. Mindenekelőtt engedtessék meg, hogy felhívjam szíves figyelmüket arra, hogy az 1978ban megalkotott törvényt a parlament három évtized alatt több mint kilencven alkalommal módosította, és ezeket a mó dosításokat több mint tíz alkotmánybírósági határozat érintette. Sajnálatos módon a közgondolkodásban és a közfelfogásban nem alakult ki egy olyan egységes vezérlőelv, amely biztosította volna, hogy a módosítások ne aktuálpolitikai igényre szülessenek meg. Bibó Istvan egy 1937ben írt, “Etika és büntetőjog” című tanulmányában kiemeli: “A jog éppen társadalmi funkciójának más volta miatt nem lehet teljes egészében az erkölcsi normák rendjének a része, másrészt a jog minden különbözősége mellett is a társadal mi szabályoknak olyan területét jelenti, mely különösképpen erkölcsi megítélés alá esik.” A Magyar Országgyűlés az alaptörvény elfogadásával megteremtette azt a szilárd alapot, amelyre fel kell építeni a jogrendszer egészét, így nagyszámú módosításokat köv etően szükségképpen egy egységes kódexet kell megalkotni. Az új törvény megalkotása szükséges azért is, hogy mindazon értékek hatékony és kellő védelméhez eszközt teremtsünk, amelyek az alaptörvényben megfogalmazásra kerültek, különösképpen a “Szabadság és felelősség” fejezetben megfogalmazottak szerint. Itt szeretnék visszatérni Bibó István dolgozatára, amely az erkölcs és büntetőjog kérdéskörének elemzésekor nyomatékosan mutat rá arra a tényre, hogy “a büntetőrendszer megtorló jellegét csak ott és annyira lehet csökkenteni, ahol és amennyire a társadalomnak felháborodásra és megtorlásra való készsége csökkent. Az a felháborodás, melyet a büntetőjog intézményessé tesz és levezet, mindig egy valóságos vagy vélt erkölcsi rosszal, bűntettel szemben való felháb orodás. Ahol az erkölcsi felháborodás a büntetőjog híján önhatalmú megtorlást és bosszút váltana ki, ott lép fel a büntetőjog, hogy az erkölcsi rossznak e nem kevésbé rossz következményeit csökkentse”. (11.10) A fentiek alapján a nagyszámú és ad hoc módosí táson túlmenően társadalmi igény a bibói szóhasználattal “társadalmi felháborodási készsége”, hogy a jogalkalmazók kezébe új és hatékony eszközt teremtsünk, annak érdekében, hogy az alapvető emberi jogok és értékek védelme megvalósuljon, és az emberek bizt onságérzete növekedjék. Azonban ennek a célnak az elérése érdekében az újonnan alkotott büntető törvénykönyv szükséges, de nem elegendő eszköz. A célt a jogrend egészével kell elérni oly módon, hogy a jogrend egészének kell a védelmet biztosítani. Tehát to vábbi jogalkotási kötelezettségek hárulnak ránk. A megfelelő és szigorodó anyagi jogszabályokon túlmenően biztosítani kell, hogy az ítélkezés időszerűvé váljék, hatékony legyen. Engedtessék meg, hogy külön is kiemeljek ebben a körben egy adott területet, n em tartom ugyanis elfogadhatónak és a jogállami normáknak megfelelőnek azt a helyzetet, hogy a börtönviszonyainkat ma egy hetvenes évek végén keletkezett törvényerejű rendelet szabályozza. Tisztelt Ház! Tehát úgy kell tekintenünk a Btk. megalkotására, mint az alaptörvényre alapozó első jogszabályra, amelyet a megfogalmazott cél elérése érdekében továbbiaknak kell követnie. A KDNP képviselőcsoportja egyetért a törvénykönyv indoklásában meghatározott jogalkotási céllal,
