Országgyűlési Napló - 2012. évi tavaszi ülésszak
2012. május 15 (189. szám) - Napirenden kívüli felszólaló: - ELNÖK (Jakab István): - MAGYAR ZOLTÁN (Jobbik):
4196 azért az, hogy kit meg hány embert képviselünk, meg a választási arányok; én szívesen meghallgatom a képviselő urat kamarai minőségében is, országgyűlési képviselő i minőségében is, de azért az egy sterilebb helyzet, ha az ember tudja, hogy most a köztestülettel beszél vagy egy parlamenti párttal beszél. (19.40) Nincs nekem a véleményükkel semmi bajom, de ez egy olyan dolog, ami gondot okoz a köztestület életében, ez t én naponta érzem, úgyhogy ennek a tisztításával kéne valamit kezdeni. Köszönöm szépen a figyelmüket, és a módosító indítványok időszakában oda fogunk figyelni, hogy az intelmeket komolyan vegyük. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK (J akab István) : Tisztelt Országgyűlés! Megköszönöm államtitkár úr válaszait, az általános vitát lezárom. Mivel az előterjesztéshez módosító javaslat érkezett, a részletes vitára bocsátásra és a részletes vitára a következő ülésünkön kerül sor. Napirenden kívüli felszólaló: ELNÖK (Jakab István) : Tisztelt Országgyűlés! Mai napirendi pontjaink tárgyalásának végére értünk. Megköszönöm együttműködésüket, most a napirend utáni felszólalás következik. Mai napon napirend utáni felszó lalásra jelentkezett Magyar Zoltán képviselő úr, a Jobbik képviselőcsoportjából. Megadom a szót ötperces időkeretben. MAGYAR ZOLTÁN (Jobbik) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Rombolni sokféleképpen lehet: a szó fizikai értelmében, lehet hazugsággal , agyonhallgatással, hitegetéssel vagy ezen elemek kombinációjával. Győrben a módszer kifinomult. A “haladás”, a “fejlődés”, a “XXI. század”, a “jövő” jelszavakkal varrott zászló mögé olyan erők sorakoztak fel, amelyeknek történelmünk, múltunk becses emlék ei annyit sem jelentenek, mint egy szennyesbe hajított alsógatya. Pedig Győr műemlékekben, örökségekben, értékekben a harmadik leggazdagabb magyar város. De ezt, úgy látszik, nem veszik észre a városunk vezetői, nagyjai. Tán nem is akarják észrevenni. A zá szló másik oldalán pedig egy régi, ismert szlogen: “a múltat végképp eltörölni” jelmondat díszeleg. A város belsejében, a Dunakapu térnek nevezett területen mélygarázst építtet az önkormányzat, a közelben nemrég átadott bérirodapalota hiányzó parkolói és ennek hiányzó bérlői számára. Nem törődött a figyelmeztetéssel, hogy a tér elnevezése beszédes, az aszfalt alatt ott rejtőznek a pompás reneszánsz szögleterőd, a Dunabástya romjai. Bárki szakember ellent mert mondani a bölcs vezetés és a mélygarázs ellen, azt azonnal kirúgták, perifériára szorították, rágalmazták és támadják mind a mai napig. A próbaásatások során a területen előkerültek a török kori falak. Sebaj, gondolták a városvezetők, majd ezzel a 10 százalékkal kiszúrjuk a nép szemét, a többi 90 száz alékot pedig szép csendben ledaráljuk. Ez a helyzet ma. A tervek készek, a városban mindent építő klientúra kivitelezői is már készen állnak, az engedélyek beszerezve. Érdekes módon az átlagembert naponta fojtogató bürokráciának nyoma sem volt ebben az ese tben, ha a kétharmados többség akar valamit, nem lehet akadály. Nincs, aki ezt az őrületet megállítsa. Pontosabban, remélem, mégiscsak lesz. A civilek és a Jobbik is több alkalommal tüntetett, tartott sajtótájékoztatót, és itt a parlamentben is felszólaltu nk. Nem túlzás azt mondani, hogy a Dunabástya világviszonylatban is rendkívül ritka reneszánsz emlék. Kevés magyar vár romjai és maga a vár is ritkán mondhatja el magáról, hogy Oslótól Nápolyig hívők ezrei imádkoztak érte, és nevezték Európa védőpajzsának , békeidőben pedig
