Országgyűlési Napló - 2012. évi tavaszi ülésszak
2012. február 20 (164. szám) - A Magyar Köztársaság és a Németországi Szövetségi Köztársaság közötti, a baráti együttműködésről és az európai partnerségről szóló Szerződés aláírásának 20. évfordulója alkalmából szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - BALLA MIHÁLY, a külügyi bizottság elnöke: - ELNÖK (Jakab István): - DR. NAGY ANDOR (KDNP):
359 Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Megkérdezem Balla Mihály képviselő urat, a külügyi bizottság elnökét, kí váne válaszolni a vitában elhangzottakra. Igen, megadom a szót, elnök úr. (Dr. Nagy Andor jelentkezik.) BALLA MIHÁLY , a külügyi bizottság elnöke : Köszönöm a lehetőséget, elnök úr. Igyekszem nagyon rövid lenni, hiszen… ELNÖK (Jakab István) : Elnök ú r, elnézését kérem, technikai probléma van, mert képernyőm ugyan nem jelezte, de Nagy Andor képviselő úr kíván felszólalni, a Kereszténydemokrata Néppárt képviselőcsoportjából. Megkövetem ezért, és elnézését kérem. Megadom a szót. DR. NAGY ANDOR (KDNP) : Kö szönöm a lehetőséget, elnök úr. Képviselőtársaim azt kérték tőlem, hogy röviden, de velősen beszéljek. Ennek próbálok is eleget tenni. Nekem nincs megírt beszédem, fejből, sőt sokkal inkább szívből szeretnék néhány gondolatot mondani, mert úgy gondolom, ha szívből beszél az ember, akkor arra jobban odafigyelnek. Engedje meg, nagykövet úr, hogy a kereszténydemokrata frakció nevében önt is és munkatársait is nagy szeretettel köszöntsem, úgy is, mint a németmagyar baráti tagozat elnöke. Kevesen ülnek itt a te remben olyanok, akiket az a szerencse érhetett, mint engem, hogy 1989 augusztusában kerültem ki Berlinbe tanulni, és ott voltam azon a napon, kalapáccsal a kezemben, amikor a falat lehetett bontani. Akkor is nagyon jó volt magyarnak lenni, mert elhangzott akkor is, mint ahogy többször is, ahol megfordultam, hogy ha mi, magyarok nem nyitjuk meg annak idején az NDKmenekültek előtt a határt, akkor nincs német újraegyesítés, és akkor nincs európai újraegyesítés. (17.50) Örülök annak, hogy mint a Magyar Országg yűlés tagja, ennek a parlamentnek a tagja, részt vehetek azon a 20 éves ünnepségen, amelyen arról a szerződéskötésről emlékszünk meg, amely 1992ben történt. Én akkor jogot hallgattam a berlini egyetemen, nem itt ültem, ebben a parlamentben, hanem éppen Be rlinben, és nem gondoltam volna, hogy 20 év múlva én mondhatom a kereszténydemokrata frakció nevében ezt a beszédet. 20 év nagyon rövid idő egy nemzet életében, viszonylag hosszú idő egy ember életében, gyorsan elmegy. Képviselőtársaim több szempontot felh oztak már a vitában, én ezeket nem akarom megismételni, szeretnék azonban néhány dolgot ezekből kiemelni. Németország, és ez elhangzott, Magyarország legfontosabb gazdasági partnere. Kevesen tudják, hogy Kína és Brazília után Magyarországon fektették be a németek a legtöbb pénzt, majdnem 20 milliárd eurót invesztáltak hazánkba, ami annak is a bizonyítéka, hogy a magyarokban a németek bíznak, mint ahogyan mi is mindig is bíztunk a németekben, végig a történelmünk során. 500 ezer embernek adnak munkát a német cégek, aminek hihetetlen jelentősége van. Kevés olyan ország van a térségben, ahol külön egyetemen németül lehet hallgatni. Az Andrássy Egyetem egy unikum. Büszkék vagyunk arra is, hogy az első Orbánkormány idején rakhattuk le ennek az egyetemnek az alap jait. A németmagyar fórumon kétévente megemlékezünk arról, hogy mennyire fontosak nekünk ezek a kapcsolatok, és többen ülnek itt a teremben olyan polgármesterek, akár közgyűlési elnökök, akiknek bizonyára van kapcsolatuk valamelyik német településsel. Vég ezetül, hogy mennyi érzelem van ezekben a kapcsolatokban, ezzel zárnám a beszédemet, elmesélnék egy történetet arról a Fischercsaládról, amelynek az egyik tagja később Németország külügyminisztere lett, és Budakesziről telepítették ki őket. 1954ben, amik or sajnos a németek megverték az azóta is legjobb magyar csapatot, az akkori aranycsapatunkat Bernben, Joschka Fischer, aki már nem itt született Budakeszin, hanem Németországban, de az édesapja és a felmenői is itt látták meg a napvilágot, 200 éve éltek M agyarországon, megnézte ezt a meccset, és amikor a németek sajnos megvertek bennünket, akkor sírva fakadt. Sírva fakadt az az ember, akinek a
