Országgyűlési Napló - 2012. évi tavaszi ülésszak
2012. május 7 (185. szám) - A Magyar Köztársaság minisztériumainak felsorolásáról szóló 2010. évi XLII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Jakab István): - DR. VITÁNYI ISTVÁN (Fidesz): - ELNÖK (Jakab István): - GÚR NÁNDOR (MSZP):
3501 Tisztelt Képviselőtársaim! Ál lamtitkár Úr! Még egyszer hangsúlyozom, sokkal inkább annak lenne értelme, hogy tartalmi kérdéseket kézbe véve olyan ügyeket és olyan ellehetetlenült helyzetek sokaságát kezdjék el kezelni, amivel két év leforgása alatt semmit nem csináltak. Igazából számo mra dehonesztáló mindaz, amit ezen törvénytervezet tekintetében tesznek. Elnök úr, köszönöm szépen a szót. (Szórványos taps az MSZP soraiban.) ELNÖK (Jakab István) : Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásra jelentkezett Vitányi István ké pviselő úr, a Fidesz képviselőcsoportjából. Megadom a szót, képviselő úr. DR. VITÁNYI ISTVÁN (Fidesz) : Köszönöm szépen, elnök úr. Én azért maradnék a mostani témánknál, a minisztériumok felsorolásáról szóló 2010. évi XLII. törvény módosításánál. Én úgy gon dolom, mint ahogy az előterjesztő is mondta, minden kormánynak szíve joga az, hogy milyen struktúrában és szerkezetben folytatja a kormányzást. És ha időközben változnak az elképzelések, és úgy gondolja, hogy egy hatásosabb kormányzati struktúra az, ami a feladatai elérésében segíti, akkor szíve joga megválasztani a minisztérium elnevezését is, annál is inkább, mert a meglévő minisztérium még további két államtitkársággal bővül. Úgy gondolom, hogy ezt a nyúlfarknyi jogszabályt nem is érdemes magyarázni, his zen a rendszerváltás óta eltelt időszakban töretlen gyakorlat az, hogy minden kormánynak szíve joga, hogy milyen struktúrában milyen minisztériumi felsorolást alkalmaz. Azért is jelentkeztem hozzászólásra, mert MSZPs képviselőtársam olyan, mint az a diák, aki csak egyetlenegy tételt tanul meg, és bármiről van is szó, mindig ugyanazt mondja. Ennek ékes bizonyítéka volt Gúr képviselőtársunk is, aki a minisztériumok felsorolása címszó alatt a munkanélküliségről, az áfáról és mindenről beszélt, csak éppen arró l nem, ami a téma. A Fidesz frakciója a beterjesztett törvényjavaslatot támogatja. Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.) ELNÖK (Jakab István) : Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Kétperces felszólalásra jelentkezett Gúr Nándor képviselő úr, az MSZP képviselőcsoportjából. (Mozgás és zaj a kormánypárti oldalon.) Megadom a szót, képviselő úr. GÚR NÁNDOR (MSZP) : Nagy öröm, tudom én ezt. Csak hát, Vitányi képviselőtársam, az élet arról szól, tudja, hogy amikor egyegy minisztérium átnevezése zajl ik nemzetiről emberire, akkor az ember elgondolkodik azon, hogy mit ragasztottak hozzá a “nemzeti” szóhoz, most meg mit akarnak az “emberi” szóhoz hozzáragasztani. Egy szó mint száz, emlékezzen vissza, aztán gondolkodjon el rajta. Amikor a “nemzeti” szó ha sználatát a minisztériumok élére állították, akkor azzal az indíttatással tették ezt, hogy minden dinamizálódik, minden jobb lesz, minden, minden, minden, és akkor a pozitív jelzők sokaságát sorakoztathatjuk. Aztán látjuk, hogy mi lett belőle: semmi. Semmi , semmi! Nem több, hanem kevesebb lett. Látható, mondtam a példákat. Azért mondtam a példákat, hogy ha esetleg nem volt módja elsajátítani két év alatt azokat a történéseket, amelyekkel szembe kellett volna néznie mint kormánypárti képviselőnek, akkor lega lább hallja. A folytatás meg arról szól, hogy az emberi erőforrás minisztérium égisze alatt, én azt hiszem, azt gondolom, hogy olyan típusú kérdéseknek kellene erősödniük, amelyek gyakorlatilag az emberek mindennapi életét érintő pozitív változásokat hozzá k. Hát nem erről szól a történet! Látszik a mostani átmeneti időszak átalakulási folyamataiból nézve is, hogy önöket csak egy dolog nem érdekli, az, ami az emberekkel történik. Minden egyéb más fontos, ami az önök holdudvarában zajlik, de az, ami a társada lmon belül, főképp a rászorult, kiszolgáltatott helyzetben lévő emberek sokaságát érinti, no az végképp nem érdekli önöket.
