Országgyűlési Napló - 2012. évi tavaszi ülésszak
2012. május 2 (184. szám) - Az országgyűlési határozat ismertetése - Magyarország köztársasági elnökének eskütétele - ELNÖK (Lezsák Sándor): - DR. ÁDER JÁNOS köztársasági elnök:
3417 Én, dr. Áder János fogadom, hogy Magyaro rszághoz és annak alaptörvényéhez hű leszek; jogszabályait megtartom és másokkal megtartatom; köztársasági elnöki tisztségemet a magyar nemzet javára gyakorlom. Isten engem úgy segéljen! (Hosszan tartó, nagy taps.) ELNÖK (Lezsák Sándor) : Tisztelt Országgyű lés! Felkérem Móring József Attila jegyző urat, hogy aláírásra készítse elő az esküokmányokat, Áder János köztársasági elnök urat pedig, hogy kézjegyével lássa el azokat. (Dr. Áder János ellátja kézjegyével az esküokmányt.) Tisztelt Országgyűlés! Engedjék meg, hogy az Országgyűlés és a magam nevében gratuláljak Magyarország köztársasági elnökének, és munkájához sok sikert kívánjak. (Hosszan tartó, nagy taps. - Dr. Áder Jánosnak elsőként Orbán Viktor, majd Kövér László, dr. Semjén Zsolt, Já vor Benedek, Vona Gábor, Lázár János és Harrach Péter gratulál.) Tisztelt Országgyűlés! Felkérem Áder János köztársasági elnök urat, tartsa meg beszédét. (Dr. Áder János a szónoki emelvényre lép.) Megadom a szót Áder János köztársasági elnök úrnak. (11.30) DR. ÁDER JÁNOS köztársasági elnök : Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Elnök Urak! Miniszterelnök Úr! Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Honfitársaim! Amikor az ember elfogadja a felkérést, hogy Magyarország köztársasági elnökének jelöljék, mielőtt igent mondana, ön magával és honfitársaival szemben is kötelessége alapos önvizsgálatot tartania. Én is erkölcsi kötelességemnek éreztem, hogy megtegyem ezt. Akik ismernek, pontosan tudják rólam: sosem ijedtem meg a feladattól, a felelősségvállalástól. A mostani önvizsgálat mégis minden korábbinál nehezebb helyzet elé állított. Nehéz munka volt ez. Hiszen hogyan is lehetne könnyű önmagunkat egy olyan feladat súlyával összemérni, mint amit a köztársasági elnöki megbízatás jelent? Ha valakik, az előttem járók mind ismerik ezt az érzést. És velük együtt most már ismerem én is. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Magyarország ötödik köztársasági elnökeként kimondott első szavam a köszöneté. Köszönetem fejezem ki mindazoknak, akik támogatták, és azoknak is, akik kritikával illették jelölé semet. A támogatás mindig sok erőt ad az embernek, a bírálat pedig arra jó, hogy józanságra, mértéktartásra intsen. Ezért is köszönöm meg önöknek tiszta szívemből a bizalmat és a fenntartásokat is. Számomra ez így, együtt fejezi ki mindazt, amit a demokrác ia és a nemzet egysége jelent. Egy nemzet igazi egysége ugyanis épp olyan összetett, mint a zenében az összhang, ami mindig sokféle hangban, sokféle szólamban ölt testet. De ahhoz, hogy ebben az összhangban mindig szívesen ismerjünk önmagunkra, mindössze e gyetlen dologra érdemes és kell is vigyáznunk: arra, hogy soha, egyetlen pillanatra se feledkezzünk meg arról, mit is jelent a demokrácia. A demokrácia igazsága ugyanis mindig vitákban születik meg. Ezek a viták lehetnek é lesek, lehetnek kemények, de sohasem hiányozhat belőlük egymás tisztelete, magyarságunk tisztelete, európaiságunk tisztelete, nemzeti közösségeink tisztelete, alkotmányos jogintézményeink tisztelete. A második legfontosabb szó ezért számomra a tisztelet sz ava. Fontos tudnunk és nem lehet eléggé tudatosítanunk egymásban, hogy a sokféleséget mindig csak egyetlen apró különbség választja el a széthúzástól, azaz attól, hogy bármelyik pillanatban terméketlen, ártó, önző, a közösséget megosztó vagy önpusztító erő vé váljék. És ez a különbség nem másban van, mint a tiszteletben vagy annak hiányában. Csakhogy ez az egyetlen leheletnyi különbség egész világokat választ el egymástól. Meggyőződésem, hogy mi magyarok elsősorban azzal bizonyíthatjuk életrevalóságunkat, ha mindig képesek leszünk, ha lehet, szép szóval, ha kell,
