Országgyűlési Napló - 2012. évi tavaszi ülésszak
2012. április 24 (183. szám) - A Szovjetunióba hurcolt magyar politikai rabok és kényszermunkások emléknapjáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (Jakab István): - FERENCZI GÁBOR (Jobbik):
3358 emlékeket, ahogy itt már több ször elhangzott, legszebben talán Ágh Péter képviselő úrtól, aki a fiatal generáció nevében mondta, hogy tovább kell adni a következő generációknak, fiataljainknak ezt az örökséget is. Emlékeznünk kell, ez kötelességünk is, a későbbi generációknak is, és t anítani kell ezt a korszakot, meg kell idézni, akár úgy is, hogy osztálykirándulások keretében el kell menni ezekre a területekre, és a gyermekeinknek meg kell mutatni ezeket az emlékhelyeket. Az emléknap megtartása tehát adósságtörlesztés. November 25e a dósságtörlesztés 22 év után. Tisztelet az előterjesztőnek, tisztelet a hozzászólóknak, és mindenekelőtt tisztelet az áldozatoknak. Köszönöm szépen a szót. (Taps a kormánypártok, a Jobbik és az LMP soraiban.) ELNÖK (Jakab István) : Köszönöm, képviselő ú r. Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásra következik Ferenczi Gábor képviselő úr, a Jobbik képviselőcsoportjából. Öné a szó. FERENCZI GÁBOR (Jobbik) : Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Valóban, az előttünk fekvő, a Szovjetunióba hurcolt magyar politikai rabok és kényszermunkások emléknapjáról szóló határozati javaslat adósságtörlesztés, az Országgyűlés adósságtörlesztése, igaz, csak szóban, a kommunizmus áldozatai felé. Engedjék meg, hogy egy rövid történeti áttekintéssel kezdjem a felszólaláso m, éppen annak érdekében, hogy méltóképpen emlékezhessünk a kommunista diktatúra által meghurcoltakra. A gulágok a sztálinista rezsim koncentrációs táboraiként működtek, ide jutott mindenki, legyen belföldi vagy külföldi, aki ellenezte a kommunista terrort , ide hurcolták a hadifoglyokat, a politikai elítélteket. A bezártakat kemény fizikai munkára bírták, gyakran napi 1012 órát dolgoztak, miközben élelem- és egészségügyi ellátásukról alig gondoskodtak. Az ULAG, mint a munkatáborok igazgatósága a politikai rendőrség, az OGPU egyik ágaként 1930. április 15én jött létre. Még az év novemberében megkapta a központi jelzőt, s ezután Gulagnak nevezték. A táborrendszer Sztálin rendszere alatt gyorsan nőtt. Az 1931es 200 ezer főnyi létszám 1935re a legszerényebb becslések szerint is 1 millióra emelkedett. Az 1937es nagy tisztogatás során egyesek szerint 8 millióan éltek a munkatáborokban, de még a legszerényebb becslések is 2 millióra teszik az ott dolgozó elítéltek számát. Feltételezések szerint Sztálin rémuralm a alatt körülbelül 20 millióan haltak meg ezekben a táborokban. Tisztelt Képviselőtársaim! A magyarországi kommunisták a második világháború végén ismertették meg hazánkkal a gulág fogalmát. A megszálló szovjet hadsereg mindenkit elhurcolt, akiket a hatalo mátvétel szempontjából veszélyesnek vélt. Így kerültek a táborokba volt miniszterelnökök, miniszterek, képviselők, nagykövetek, katonatisztek, papok, tanárok és diplomaták. Rengeteg fiatal, munkaképes, életerős hazánkfiának kellett az orosz táborokban síny lődnie. Átlagéletkoruk a 20 évet sem érte el. A hazánkban összegyűjtött embereket először gyűjtőtáborokba vitték, a legnagyobb ilyen Kistarcsán működött, ahova elsősorban a fővárosiakat vitték. A gyűjtőtáborokból romániai átmenőtáborokba kerültek a foglyok , innen marhavagonokba zárva kerültek a Szovjetunió területére. Összesen mintegy 700 ezer magyar állampolgár került szovjet munkatáborba, s közülük csak körülbelül 400 ezren tértek haza. A deportálás során és a munkatáborokban tehát nagyjából 300 ezer magy ar állampolgár vesztette életét, akik közül mintegy 10 ezer fő a gulág büntetőtáboraiban halt meg. A gulág, a gulágvilág legjelentősebb magyar krónikásaként tartják számon Rózsás János írót, a magyar Szolzsenyicint. Tisztelt Képviselőtársaim! Sajnos, Magya rországon is működtek munkatáborok. A legnagyobb Recsken. A szovjet gulágtáborok mintájára szervezett táborban a bírósági ítélet nélkül idedeportált mintegy 1500 fogva tartottat minimális létfeltételek között dolgoztatták folyamatosan a kőbányában. A rabok at sokszor állati kegyetlenséggel fenyítették, kínozták, éheztették. A táborból mindössze kétszer volt sikeres szökési kísérlet. Az első alkalommal a megszökött rab átjutott Csehszlovákiába, de miután hírét vette, hogy családjának több tagját letartóztattá k, föladta magát. A második
