Országgyűlési Napló - 2012. évi tavaszi ülésszak
2012. április 24 (183. szám) - Az ülésnap megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - DR. KUPPER ANDRÁS (Fidesz):
3288 Köszönöm államtitkár úr válaszát. Tisztelt Országgyűlés! Szintén napirend előtti felszólalásra je lentkezett Kupper András képviselő úr, a Fidesz képviselőcsoportjából: “Ki emlékszik már az örményekre?” címmel. Megadom a szót, képviselő úr. DR. KUPPER ANDRÁS (Fidesz) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Az örmény nép történetének és kultúrájának e gyik kiemelkedő, ha nem a legfontosabb dátuma Krisztus után 301, amikor Trdat király a történelem első államvallásává tette a kereszténységet. Alig száz évre rá az örmények megalkották saját ábécéjüket, és lefordították eredetiből a Bibliát, hogy saját nye lvükön hirdethessék a szent szövegeket. A Perzsa Birodalom, majd Nagy Sándor uralma, Bizánc, majd a tatárjárás, a török és a szovjet birodalom szorításában a keresztény vallás, a saját nyelv és ábécé alapozta meg azt a keresztény nemzeti kultúrát, amely sz ellemi és lelki egységet biztosított az örmény népnek. Az ebből fakadó azonosságtudat mentette meg az örmény nemzetet attól, hogy mint más népek a környezetében, eltűnjön a történelem süllyesztőjében. Az évszázadok viharai közül azonban külön kell beszélni az 18931923 közötti törökországi fennhatóság alatti időszakról, amikor nem kevesebb, mint 3 milliónyi örményt küldtek a halálba, 700 ezer embernek pedig menekülnie kellett az üldöztetés miatt. 1915ben, április 24én vezető örmény értelmiségiek letartózt atásával és azonnali kivégzésével megkezdődött a világtörténelem első megtervezett népirtása, holokausztja. Az elkövetkezendő hónapok alatt az örményeket munkaszolgálatra hívták, ott megkínozták, és kivégezték, koncentrációs táborokba és a sivatagba terelt ék, hogy ott éhen és szomjan haljanak. A zsidó holokauszt magyarországi áldozatainak emléknapja - az 1944es kárpátaljai zsidók gettóba tömörítésére emlékezve - április 16án volt. Április 19én a pusztítás napjára emlékeztek Izraelben. Ma, április 24én a z örmény holokauszt emléknapja van. Nem csak időbeni közelsége ijesztő a két megemlékezésnek; van egy történelmi szál is, amely összekapcsolja e két népirtást. Az első világháború idején Törökország és Németország szövetségesek voltak. A német hadsereg egy ik tisztje, az egészségügyi alakulatban szolgáló, porosz születésű Armin Theophil Wegner minden rendelkezést megszegve, fényképekkel dokumentálta az utókor számára a törökországi koncentrációs táborokat, az örmények sivatagban elszenvedett gyötrelmeit. Ugy anez a Wegner csaknem 20 évvel később, 1933ban nyílt levélben ítélte el a németországi zsidóüldözést. Nem sokkal ezután a Gestapo elfogta, megkínozta, bebörtönözte, majd koncentrációs táborba zárta. Tehát elhallgattatta azt az embert, aki látta és megörök ítette a XX. század első koncentrációs táborait, és aki számon kérte hazáján a diszkriminációt, a zsidóüldözést, majd maga is a következő holokauszt koncentrációs táboraiba került. Wegner sorsa azt példázza, hogy a gyűlöletkeltés újabb gyűlöletet és újabb szenvedést szül. Amikor Adolf Hitler 1939 augusztusában feltette azt a költői kérdést, hogy ugyan ki emlékszik ma már az örményekre, tulajdonképpen arra gondolt, hogy bármit meg lehet tenni, hiszen nincs történelmi emlékezet. Az utókor azonban rácáfolt Hit ler cinizmusára. Világszerte egyre többen ismerik meg az örmények történelmét, így Magyarországon is. Nem felejthetjük el egyebek mellett azt sem, hogy az örmények hozzájárultak nemzetünk gyarapodásához, és két aradi vértanúval osztoztak sorsunkban, minisz tereket, miniszterelnököt is adtak hazánknak. Az emlékezés azonban nem merülhet ki pusztán abban, hogy lehajtott fővel megkoszorúzunk egy emléktáblát. Az emlékezésnek ez a legkevésbé fontos momentuma, a tisztelethez, az áldozatok megkövetéséhez, az erőszak ot szító ideológiák elutasításához ez nem elég. Az emlékezés nem korlátozódhat csupán egyetlen pillanatra, egyetlen gesztusra, látványos külsőségekre, diplomáciai kontaktusokra. Tisztelt Képviselőtársaim! A képviseleti demokrácia nem azt jelenti, hogy aki választópolgárok szavazatai révén helyet szerez magának a Magyar Országgyűlésben, az jogot kap arra, hogy
