Országgyűlési Napló - 2012. évi tavaszi ülésszak
2012. április 23 (182. szám) - Napirenden kívüli felszólaló: - ELNÖK (Lezsák Sándor): - MAGYAR ZOLTÁN (Jobbik):
3277 Napirenden kívüli felszólaló: ELNÖK (Lezsák Sándor) : A mai napon napirend utáni felszólalásra jelentkezett Magyar Zoltán, jobbikos képviselő úr, “Mi lesz veled, vidék?” címmel. Megadom a szót ötperces időkeretben. MAGYAR ZOLTÁN (Jobbik) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Napirend utáni felszólalássorozatomban arra teszek kísérletet, hogy a mezőgazdaság, tágabban értelmezve pedig az egész magyar vidék életében fontos szerepet betöltő személyeket mutassak be, állítsak emléket munkásságuknak itt , a nemzet templomában is. Ezt nemcsak azért tartom fontosnak, mert ma a magyar vidék önhibáján kívül kivéreztetett állapotban vívja haláltusáját, de azért is, mert a sorozatban bemutatott személyek korukat megelőző szakmai munkájukkal elévülhetetlen érdem eket szereztek, és azért is, mert a Jobbik vidéki gazdaságfejlesztő programját is áthatják a vidéki lét és a föld szeretetét hangsúlyozó gondolatok. Tisztelt Képviselőtársaim! Herman Ottó a Zólyom megyei Breznóbányán született 1835. június 26án. Tanulmány ait Miskolcon, majd Bécsben végezte. 1863ban a lengyel szabadságharcosok sorába állt, majd visszatérve hazájába, Kőszegen fényképészműtermet nyitott. Később Brassai Sámuel Erdélybe hívta, ahol preparátorként dolgozott, és részt vett az Erdélyi Múzeum Álla ttárának létrehozásában, majd Budapestre költözött, és ott négy évig a Magyar Nemzeti Múzeumban dolgozott. Jelentős részt vállalt az Állatvédő Egyesület megalapításában, valamint különböző magyar és világkiállítások rendezésében. A pesti Vajdahunyad vára m ellett ő hozta létre az ezredéves kiállítás halászati és pásztorkodási részét. 1900ban a párizsi világkiállításon hasonló bemutatók megrendezéséért Becsületrenddel tüntették ki. Részt vett a Magyar Néprajzi Társaság megalapításában, amelynek később elnöke lett. Létrehozta a Magyar Ornitológiai Központot, és egyik fő szervezője volt a III. nemzetközi ornitológiai kongresszusnak, amely elnökévé is választotta. Ötvenéves volt, amikor feleségül vette Borosnyai Kamilla írónőt, aki munkájában hűségesen segítette . Érdekesség a munkájából az, hogy például pókokkal is foglalkozott, a Természettudományi Társulat megbízásából az egész országra kiterjedő kutatást végzett, és ezt egy háromkötetes munkában írta le. Lelkes támogatója volt többek között a homoki szőlőterme sztésnek. Itt az élősködők és a kártékony rovarok elleni küzdelem elősegítését a tanulmányaival is segítette, és a rovartani ismeretek felhasználásával is sok hasznos információt írt le. A Magyar Nemzeti Múzeum támogatásával megindította a “Természetrajzi Füzetek” sorozatot, amely a magyar zoológia fontos folyóiratává vált. Később a Magyar Ornitológiai Központnak egészen a haláláig igazgatója maradt. Itt nemcsak jeles gyűjteményt hozott létre, hanem a madarak anatómiáját, táplálkozását, gazdasági jelentőség ét is tanulmányozta. Az általa 1894ben alapított “Aquila” című folyóirat a madártani kutatások központi orgánumává vált. Kutatásait Skandinávia északi részétől hazánkon át sokfelé Európában végezte, és ezeket könyvekben adta közre. Darányi Ignác földművel ésügyi miniszter egy, a madarak káráról és hasznáról szóló népszerű könyv megírásával bízta meg, amely a következő évben meg is jelent. Könyvét “a földmívelő, kertészkedő, halászó és pásztorkodó magyarság” használatára ajánlotta, amelyet angol és német nye lvre is lefordítottak. Ez akkoriban hatalmas sikernek számított, egyetlen tudományos munka sem dicsekedhetett ezzel. Herman Ottót különösképpen érdekelte az általa ősfoglalkozásnak nevezett vadászat, halászat, pásztorélet. Sokat foglalkozott a magyar halás zat történetével és néprajzi kutatásával. Herman mint természettudományi kutató sokat tett az Erdélyi Múzeum és a Magyar Nemzeti Múzeum Természettudományi Tárának kialakításáért, gyarapításáért. Megvalósította alapelvét, amit úgy foglalt össze, hogy “alkot ásaink ne vétsenek a nyelv szabályai ellen, ne sértsék az ép
