Országgyűlési Napló - 2012. évi tavaszi ülésszak
2012. április 23 (182. szám) - A települési önkormányzatok fekvőbeteg-szakellátó intézményeinek átvételéről és az átvételhez kapcsolódó egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat záróvitája és zárószavazása - TUKACS ISTVÁN (MSZP):
3216 Megnyitom a záróvitát az ajánlás 140. pontjaira. Megkérdezem, kíváne valaki felszólalni. Elsőnek megadom a szót Tukacs István képviselő úrnak, az MSZPkép viselőcsoportból. Parancsoljon, képviselő úr! (17.40) TUKACS ISTVÁN (MSZP) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Ennek a törvénytervezetnek, illetve a hozzá benyújtott zárószavazás előtti módosító indítványoknak a sorsa nagyo n tanulságos. Azért tanulságos, mert ebből a törvénytervezetből, illetve annak mellékletéből a tárgyalás alatt kerültek ki és kerültek be rendelőintézetek, amelyek persze nem fekvőbetegellátók, kórházak, amelyek rejtélyes módon bukkantak fel, majd tűntek el abból a sorból, amelyet a kormányzat államosításra ítélt. Ennél is rejtélyesebb számomra, hogy a zárószavazás előtti módosító indítványok némelyike hogyan került egyáltalán benyújtásra. Nem azokról beszélek, amelyekről ordít az, hogy nem sikerült a törv énytervezet készítésének elején tisztázni az államosítás feltételeit, és a zárószavazás előtt kell úgymond egy kicsit csiszolgatni, smirglizni az egész tervezetet, hanem például arra a zárószavazás előtti módosító indítványra gondolok, amelyet L. Simon kép viselőtársam számomra valami felfoghatatlan okból nyújtott be ehhez a törvénytervezethez. Tisztelt Ház! Nem találok magyarázatot arra, hogy mit keres a Magyar Művészeti Akadémiáról szóló módosítás ennek a törvénynek a kapcsán a zárószavazásra váró indítván yok között. (Közbeszólások az MSZP padsoraiból: Összevágták.) Képviselőtársamra azért nézek jelentőségteljesen, hogy rázza meg a fejét, hogy dehogyis, tévedtem, nem ehhez a törvénytervezethez akartam benyújtani ezt a javaslatot. (Közbeszólások, zaj az MSZP padsoraiban.- Az elnök csenget.) Még egyszer, képviselőtársaim, csak az ismétlés kedvéért: fekvőbetegellátó intézetekről, azaz kórházakról van szó. Az egyik zárószavazás előtti módosító indítvány a Magyar Művészeti Akadémia és különféle civil szervezetek kapcsolatát akarja elrendezni. (Közbeszólások az MSZP padsoraiból: Bravó! Bravó!) Ha valaki erre talál ésszerű magyarázatot, természetesen szívesen fogom fogadni, de jómagam nem tudok erre ésszerű magyarázatot találni, úgyhogy nagy valószínűséggel a vitáb an, a záróvitában tisztázható ez a helyzet. Azok a módosító indítványok pedig, amelyek arra vonatkoznak, hogy hogyan lehet államosítani úgy, hogy a lehető legkevesebb veszteséget szenvedjék el az intézmények, szakmailag még talán rendben is lennének. Persz e, lehetőleg minél kevesebb gondot kell okozni a fenntartónak, az intézményvezetésnek, az ott dolgozóknak, és nem utolsósorban talán a betegeknek is, mert gondoljunk rájuk is, ha kórházakról van szó. Ennek ellenére az álláspontunk ennek a tervezetnek az üg yében nem változott. Azért nem változott, mert az államosítást, a fenntartóváltást nem tartjuk első lépésnek akkor, amikor nem tisztázott a fekvőbetegellátás struktúrája, nem tisztázottak az intézmények feladatai, és nem világos, hogy kik azok, akik ebben a tisztázó folyamatban a szakma, a betegek vagy a helyi közösség részéről részt vesznek. Mert hát cáfolják meg, tisztelt kormánypárti képviselőtársaim, hogy de az, hogy előbb államosítunk, majd áttekintjük a helyzetet, az nem egyébre szolgál, mint arra, h ogy a helyi közösség és annak képviselői ki legyenek zárva abból a folyamatból, amely olyan struktúraátalakítást eredményez, amely forrásának eddig az egészségügyben dolgozók béremelési lehetőségeit jelölték meg, mármint azt jelölték meg forrásnak, ami a s truktúra átalakításából, leépítéséből szolgál majd erre. A fenntartóváltás ebből a szempontból számunkra semleges. Az, hogy az önkormányzat vagy az, hogy az állam tart fenn kórházat, az abból a szempontból semleges, hogy abban a kórházban milyen lesz az el látás minősége, milyenek lesznek az ellátás feltételei, és egyáltalán ott mit fognak végezni. Addig, amíg ezek a körülmények nem tisztázottak, addig teljesen fölösleges arról vitáznunk, hogy az államosítás körülményeit ez a tervezet jól vagy rosszul írja k örül. Az, hogy szakmailag rendben
