Országgyűlési Napló - 2012. évi tavaszi ülésszak
2012. április 17 (181. szám) - A feltáratlan állambiztonsági múlt és az elmúlt húsz év morális adósságai című politikai vita - DR. SELMECZI GABRIELLA (Fidesz):
3128 Tisztelt Országgyűlés! Felszólal ásra következik Selmeczi Gabriella képviselő asszony, a Fidesz képviselőcsoportjából. Megadom a szót. DR. SELMECZI GABRIELLA (Fidesz) : Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Az ügynökügy, ahogy ma az asztalunkon van, már nem elsősorban az eg ykori besúgók kilétéről szól; egy aktuális politikai téma, az aktuális politikai helyezkedés lenyomata, pedig sokkal többről kéne hogy beszéljünk: a rendszerváltozás előtti múltunk valódi természetéről, a folyamatos, intézményesített hazugságról, amelyben szüleinknek fel kellett nőniük, ha barátaikhoz hasonlóan nem az emigráció egérútját választották. Nem tudom biztosan, hogy ebben a Házban valóban készen álle mindenki a téma józan feldolgozására akkor, amikor vannak képviselőtársaink, akik kamerába mondjá k, hogy a rendszerváltás előtt nem volt diktatúra. Az egykori besúgórendszer leleplezése fontos, katartikus pillanat lehetett volna a rendszerváltás idején, ám ez a pillanat elmaradt. Ami helyette jött, az sokkal inkább volt politikai taktikázás, a politik ai riválisok lejáratásának kisstílű gyakorlata. Akik az információk birtokában maradtak, azok pillanatnyi érdekük szerint csöpögtették az adatokat, egyegy ember került így a nyilvánosság előtt pellengérre, miközben az egész velejéig romlott, zsarolásra, f enyegetésre épített rendszer valódi működése és valódi működtetői a titkosság védelme alatt ismeretlenek maradtak, és ma is mosolyogva, távolról figyelik az eseményeket - most talán épp ezt a politikai vitanapot. Éppen ezért a munkát felülről kell kezdenün k, a legnagyobb felelősök megnevezésével, csakis onnan haladhatunk lefelé, és csakis azzal az igénnyel, hogy rendkívül pontosan húzzunk egyértelmű vonalat a bűnösök és az áldozatok közé. Amíg az aktanyilvánosság csak az áldozatok bűnösként való feltüntetés ében segít, addig a bűnösök kottájából játszunk, az ő forgatókönyvük szerint járunk el. A mi célunk nem ez, hanem az egész romlott rendszer leleplezése, minden felelős megnevezésével. Tisztelt Képviselőtársaim! A kommunista állambiztonság tevékenységéről, különösen a munkájuknak arról a részéről, amellyel az embereket politikai nézeteikért, szellemi vagy vallási elkötelezettségükért, hovatartozásukért üldözte, megfigyelte, családi életükben, emberi méltóságukban, egzisztenciájukban megnyomorította, kettétör te karrierjüket, családi életükbe belenyúltak, adatokat gyűjtöttek életük legszemélyesebb területéről is, körmönfont módon lejáratták a közösségeikben, szembeállították barátaikkal, családtagjaikkal, utánanyúltak a munkahelyükön is. Tehát ezért a kommunist a állambiztonságról kijelenthetjük, hogy a kommunista rendszer egyik legszégyenteljesebb része volt, és a rendszerváltás egyik legsúlyosabb öröksége, amellyel a társadalom a mai napig nem tudott megküzdeni. Tisztelt Képviselőtársaim! Fel kell tenni azt a k érdést, hogy ki működtette, ki tartotta fenn a kommunista állambiztonságot, és ki profitált belőle. Kétség nem férhet hozzá, hogy az állambiztonsági tevékenység igazi haszonélvezői nem a hálózati személyek és nem is maguk a tartótisztek voltak, hanem annak a Magyar Szocialista Munkáspártnak a vezetése, vezető testületei és politikusai, a hatalom igazi birtokosai, akik a rendszer működtetése és hatalmuk fenntartása érdekében használták a kommunista állambiztonságot. Az ügynökvilág igazi működtetői és felelős ei tehát azok a kommunista politikusok, az MSZMPnek és a KISZnek azok a vezetői, akik szép számban átmentették magukat a demokratikus közéletbe és a parlamentbe az utódpárt MSZP színeiben, és akik álságos és gyomorforgató módon a felelősség vállalása elő l minden alkalommal elegánsan hátraléptek, és bűnbakként egyedül, egyedüli felelősként mutogattak az egykori III/IIIas csoportfőnökség tagjaira és az ügynökökre, akiket ezzel nem felmenteni akarunk, csupán rámutatni a szocialisták természetére, a képmutat ásra, arra, amellyel most az egykori állambiztonsági iratanyag nyilvánosságra hozatala mellett kardoskodnak, tekintet nélkül, hogy annak idején, a kommunizmus idején is tettek a meghurcoltak személyiségi jogaira és emberi méltóságára.
