Országgyűlési Napló - 2012. évi tavaszi ülésszak
2012. április 17 (181. szám) - A feltáratlan állambiztonsági múlt és az elmúlt húsz év morális adósságai című politikai vita - ELNÖK (Balczó Zoltán): - NÉMETH ZSOLT külügyminisztériumi államtitkár:
3093 A következő kérdés a nemzetbiztons ági kérdések ügye, amelyre az LMP törvényjavaslata 1. § (2) bekezdése világos választ ad. Ugyanígy a törvényjavaslatunk 45. §a világos védelemben részesíti, abszolút védelemben a megfigyeltek jogait, a harmadik személyek jogait, de még ezen túlmenően is a szenzitív adatok körében az információs önrendelkezés jogát. Szeretnénk továbbmenni, hiszen jó volna, ha az aktanyilvánossági törvény elfogadása mellett a parlament a továbbiakban büntetné azt, ha valaki illetéktelenül birtokol volt állambiztonsági irato kat, és azt manipulációs, zsarolási céllal tárolja. Büntessük azokat, akik részesei voltak annak, hogy 198990ben adott esetben iratok eltűntek, és ezt a mai napig politikai célokra tartalékolják, és a polgári törvénykönyvben lenne helye a közszereplő fog almának rendezésére. Amikor a vitanapot kezdeményeztük, mi más morális adósságokra is gondoltunk, arra, hogy megtette mindent a parlament annak érdekében, hogy akkor, amikor áttért Magyarország a piacgazdaságra, megköthettek olyan ügyleteket, amelyek már akkor is jó erkölcsbe, jogszabályba ütköztek. Az LMP tett egy kezdeményezést tavaly év végén, hogy a közösségi tulajdon védelmében adjunk lehetőséget arra, hogy az ügyészség megvizsgálja azokat az ügyleteket, amelyek már akkor, az akkori szabályoknak sem f eleltek meg. Összegezve, azért kell az elmúlt húsz év morális adósságait lebontani, mert túlságosan csalódtak, túlságosan sokan csalódtak ebben az országban a magyar demokráciában. Ha az emberek nem fordulnak bizalommal a demokratikus intézmények iránt, ak kor gyakorlatilag hiábavaló minden, amit egy demokratikus parlament meg akar tenni. És nem szabad azt sem elfelejteni, hogy milliók ebben az országban a legnagyobb csalódásnak azt élték meg, hogy ezt az országot 1990 után szabadon lehetett megfosztani alap vető erőforrásaitól, szabadon lehetett kisajátítani természeti erőforrásokat, termelőkapacitásokat, földet. És szeretnénk végre választ, és szeretnénk világos, morális határvonalakat a jó cselekedetek és a helytelen cselekedetek között, és inteném magunkat attól, hogy akkor, amikor a morális adósság lebontásáról beszélünk, akkor, amikor a múlt tisztázásáról beszélünk, továbbra is belesüppedjünk abba, hogy a különböző parlamenti pártok a múlt árnyaival próbálják egymást sakkban tartani. Köszönöm szépen. (Nag y taps az LMP soraiból.) ELNÖK (Balczó Zoltán) : Tisztelt Országgyűlés! A vezérszónoki felszólalások végére értünk. Most megadom a szót a kormány nevében felszólaló Németh Zsolt államtitkár úrnak. NÉMETH ZSOLT külügyminisztériumi államtitkár : Köszönö m szépen, elnök úr. Az Információs Hivatal felügyeletét a Külügyminisztérium látja el. Szeretném üdvözölni ezt a mai vitanapot. Úgy gondolom, hogy a rendszerváltozás mélységének a mércéje ez a bizonyos történelmi igazságtétel. Szeretnék néhány dologra refl ektálni, ami elhangzott. Az egyik: legfontosabbnak én is a rendszerváltozás összefüggésében látom ezt a kérdést. Magyarország valóban egy katarzis nélküli rendszerváltozáson esett át, és az igazságtétel hiánya mindenféleképpen ennek a katarzisnak az elmara dásával nagyon szorosan összefügg. De mi a katarzis, tisztelt képviselőtársaim? Az, amit itt az MSZPtől és részben a Jobbiktól is hallhattunk, hogy lekommunistázzák a Fideszt? Azt gondolom, hogy ez nem vezetne feltétlenül a szükséges katarzishoz. Vagy, ti sztelt képviselőtársaim, szeretném felhívni a figyelmet arra a tévértelmezésre is, mintha KözépEurópában mindenütt ez a katarzis eredményes lett volna. Tévedés. KözépEurópában, középeurópai összehasonlításban a magyar történelmi igazságtételnek egyáltal án nem kell szégyenkeznie. KözépEurópa szégyene egy kollektív szégyen, ha fogalmazhatok így, noha minden országban voltak előremutató eredmények, így Magyarországon is például az az egyszerű tény, hogy a rendelkezésünkre álló történelmi dokumentációnak mi ntegy 75 százaléka ma kutatható, ez középeurópai összehasonlításban egy egészen egyedülálló magyar hozzájárulás a történettudományi kutatásokhoz.
