Országgyűlési Napló - 2012. évi tavaszi ülésszak
2012. április 11 (179. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (Lezsák Sándor): - DR. ÓDOR FERENC (Fidesz):
2910 indítványaikat. Az általános vitát most lezárom . A részletes vitára bocsátásra és a részletes vitára következő ülésünkön kerül sor. Napirenden kívüli felszólalók: ELNÖK (Lezsák Sándor) : Most a napirend utáni felszólalások következnek. A mai napon napirend utáni felszólalásra jelentkezett Ódor Ferenc képviselő úr, a Fidesz részéről: “Száz éve halt meg Vécsey Tamás, Abaúj szülötte, a római jog kiváló tudója” címmel. Öné a szó, képviselő úr. DR. ÓDOR FERENC (Fidesz) : Köszönöm a szót, elnök úr. A tisztelt Ház figyelmébe és megemlékezésként is szeretnék néhány gondolatot elmondani hernádvécsei Vécsey Tamásról, aki a Magyar Országgyűlésnek is tagja volt. Nem ez volt a fő ismérve, hanem 36 éven keres ztül oktatta a római jogot a budapesti egyetemen. Nekünk, Abaújból származóknak vagy ott élőknek rendkívül fontos az ő személye, hiszen 1839ben Szikszó városában született Vécsey Györgynek és Szedliczky Józsának a gyermekeként. Iskoláit Szikszón, Miskolco n, később pedig Eperjesen, az ottani gimnáziumban végezte, az egyetemet a jogászképzésben pedig Budapesten végezte. Nagyszerű, szellemiekben jól felkészült és jó nevelést kapott diákként báró Eötvös József családjában lehetett nevelő, Eötvös Loránd nevelőj e volt annak idején. Utána pedig elérte az a nagyszerű érzés, hogy abban a gimnáziumban, ott taníthatott, a jogakadémián taníthatott, ahova járt gimnáziumba. Az eperjesi jogakadémián tíz évig volt oktató, és ezt követően pedig 36 éven keresztül oktatta a r ómai jogot Pesten. Még az eperjesi munkájához és életéhez tartozóan Kölcseykört alapított a kiváló tanulóiból, hallgatóiból. Ez is mutatta, hogy egyrészről a jog tudósaként, másrészt pedig az általános műveltségre vonatkozóan és a nemzeti érzésekben erőse n megjelent az oktatásában, a munkájában. Az Akadémiának 1881ben levelező tagja lett, 1889 májusában rendes taggá választották, és honoris causa, tiszteletbeli taggá pedig 1911 áprilisában. Az apropó, amiről beszélünk, a sajnálatos dolog, a vég, az pedig 1912. április 14én történt egy szép életpálya lezárásaként. A tudósról néhány mondatot engedjenek meg. A római joggal kapcsolatosan tankönyvei jelentek meg, a római jogtan még 1868ban, és a későbbiekben számtalan egyetemi tankönyvként, illetve a kutatáso k alaptémájaként is megjelenő művei voltak, a római családi jogról készített értekezéseket. És ha a parlamentben vagyunk, engedjék meg, hogy erről szóljak néhány mondatot: 1870ben a késmárki kerületben választották parlamenti képviselőnek, majd ez megismé tlődött, és amikor 1874ben kinevezték egyetemi tanárrá, akkor lemondott a pozíciójáról, de újraválasztották itt, ebben a kerületben. Tehát így tulajdonképpen háromszor volt. Később még 1881ig vállalt parlamenti képviselőséget, ez pedig: Torontál megyéből két alkalommal választották a nagyszentmiklósi körzetből. A parlamenti munkájában a polgári törvénykönyvvel kapcsolatosan dolgozott és végzett munkákat. Ezeknek egy része nem a parlamenti időszakában, hanem azt követően került végül is elfogadásra, de min denképpen az őáltala végzett munkákat felhasználták a polgári törvénykönyv elkészítéséhez. Munkája során vallotta azt a római jogtan című könyvében, hogy a római jog, amelyre azt mondta, hogy ius universum, megadja azt a lehetőséget, hogy ugyan nincs sehol sem érvényben, és mégis állandóan tankönyvszerűen okítják, és ebből alapképzésben részesítik azokat a jogvégzett embereket, akik később a saját nemzeti jogukat tudták ebből levezetni. Ahogy mondta, hogy a római jogot a “ius commune omnium gentium”nak tek intve megállapítható, hogy ennek a tudománynak a mindennapokat irányító és a mindennapokban iránymutató tudósa volt. Tisztelt Ház! Ennyiben kívántam rövid néhány mondatban hernádvécsei Vécsey Tamás emlékét megemlíteni, elmondani, hogyan indult Abaújból, e ljutott Magyarországon a parlamentbe, eljutott az
